F1
2015. március 15. vasárnap, 18:04
Mai múltidéző cikkünkben stílszerűen egy emlékezetes F1-es idénynyitóról mesélünk, mely a sportág történetének egyik legzavarosabb holtszezonját követte. Ma 34 éve egy Arrows indulhatott a pole-ból.
Az 1981-es világbajnoki szezon Long Beachen kezdődött meg számos jogi hercehurcát és viszálykodást követően – februárban Dél-Afrikában már rendeztek egy versenyt, ám azt megfosztották világbajnoki státuszától, s mindössze 10 nappal a kaliforniai futam előtt sikerült aláírni a Concorde-egyezményt, mely biztosította a sportág jövőjét.
További változást jelentett a „szoknyák” betiltása, melyről szintén az utolsó utáni pillanatban állapodtak meg. Ez, valamint a Goodyear téli kiszállása azt eredményezte, hogy a péntek fejvesztett kapkodással telt mindenki számára, az autókat szinte a szabadedzéseken szerelték össze. A Lotus járt a legrosszabbul, a forradalmi 88-as modell ellen ugyanis tizenegy csapat panaszt emelt, s a technikai ellenőrök végül megváltoztatták eredeti döntésüket, így hiába gyakoroltak a szabadedzésen az új autóval, az időmérőre vissza kellett térniük a régi Lotus 81-hez.
Patrese: meglepetésember a pole-ban
A szombati kvalifikáción a pole-pozíciót óriási meglepetésre Riccardo Patrese szerezte meg a címvédő Alan Jonest egyetlen századdal megelőzve, ezzel saját maga első, s az Arrows istálló történetének egyetlen első rajtkockáját gyűjtötte be. A harmadik hely a másik Williamsé, Carlos Reutemanné lett, majd mögötte következett a brabhames Piquet, a ferraris Villeneuve és az Alfa Romeóhoz igazoló Andretti.
A rajt kaotikusan alakult: Villeneuve hiába ugrott azonnal az élre, képtelen volt bevenni az első kanyart, s végül csak a negyedik helyre tudott besorolni. Mögöttük de Cesaris okozott galibát, aki Prostnak és Rebaque-nak is nekiment – előbbi kettő azonnal kiesett, a mexikói viszont tovább tudott menni, miután eldöcögött a bokszig kerékcserére.
Villeneuve elmérte az első kanyart…
Patrese egészen a 25. körig vezette a versenyt, amikor végül kénytelen volt megadni magát Reutemann-nak, majd pillanatokkal később autója rakoncátlankodni kezdett, s végül három kényszerű kiállás után végleg feladta a roppant ígéretesen induló futamot. Az előző idényben bronzérmet szerző argentint ekkor csapattársa vette üldözőbe a vezetésért, eredményesen: Reutemann hét körrel később egy lekörözésnél hibázott, s visszaesett a második helyre.
Jones ekkor alaposan odalépett, s tíz másodpercre növelte előnyét, és végül simán megszerezte a futamgyőzelmet. Reutemann második helye sem forgott veszélyben, az első ötbe pedig ma szinte elképzelhetetlen módon egyetlen európai sem fért be: Piquet lett a harmadik, majd jött két amerikai Andretti és a tyrrelles Cheever személyében, míg a Theodore csapat számára önálló konstruktőrként először pontot szerző Tambay hatodikként zárt.
Jones, a futamgyőztes
Cheever ráadásul úgy tudott ötödikként befutni, hogy a verseny felénél Laffite belerohant, és megrongálta a sebességváltóját. Később a két amerikai és Pironi csatáztak a negyedik helyért, ám a francia műszaki hiba miatt kiesett, ezzel hozva helyzetbe honfitársát, a több mint két év után első pontját szerző Tambayt.
Az amerikaiaknak, bár egyik versenyzőjük sem állhatott a dobogóra, így is volt oka örömre, hiszen több mint öt év után először fordult elő, hogy két versenyzőjük is pontot szerzett egyazon futamon. Egy másik újvilági résztvevő viszont szomorkodhatott, Kevin Cogan ugyanis a Tyrrell történetében először nem tudta kvalifikálni magát egy futamra, s ez az végállomást jelentette a később a CART-ban versenyt is nyerő pilóta rövid F1-es karrierje számára.
