Retro
2015. március 17. kedd, 20:07
2002-ben ezen a napon rendezték azt a Maláj Nagydíjat, amely utólag visszatekintve üde színfoltnak számít a Ferrari által dominált szezonban, hiszen a Williams kettős győzelmét hozta.
Két héttel korábban a szezonnyitó Michael Schumacher könnyed győzelmével zárult, így senkit nem is ért meglepetésként, amikor Sepangban is a négyszeres bajnok német állhatott fel az első rajtkockába a start előtt – az első kanyarban azonban máris a feje tetejére fordult a helyzet. A német mellől Juan-Pablo Montoya startolt, mögöttük pedig csapattársaik, Rubens Barrichello és Ralf Schumacher sorakoztak.
A rajtnál az idősebb Schumacher azonnal érezte, hogy Montoya veszélyt jelenthet rá, így rögtön jobbra rántotta az autóját, és a kolumbiai előtt keresztbehajtva a belső ívre húzódott. Az 1-es kanyarba fej-fej mellett érkeztek meg, a továbbra is belül haladó Schumacher autója azonban a vártnál nagyobb alulkormányzottsággal szembesült, és mivel a Ferrari nehezebben fordult, összeütközött a kívül, bal oldalon őt megkerülni próbáló Williamsszel. A koccanás következtében Schumacher első vezetőszárnya letört, Montoya pedig kisodródott a pálya peremére, és mire visszanyerte tempóját, fél mezőny elment mellette. Az első helyet így Barrichello vette át, akit Ralf Schumacher és a két McLaren üldözött.
Michael Schumachernek ki kellett állnia szárnycserére, így a mezőny végére került, de Montoya kálváriája sem ért véget, hiszen a versenybírók őt találták felelősnek a koccanásért, ezért kiszabták rá az új bokszáthajtásos büntetést, amelyet a 2002-es szezon előtt alkottak meg az olyan esetekre, amelyeknél a 10 másodperces stop&go túl kemény lenne. Bár a futam után még maga Schumacher is elismerte, hogy nem volt teljesen tisztességes a kolumbiait büntetni, a verseny hevében Montoya sem tudott mit tenni, így a 8. kör végén kötelességtudóan végighajtott a bokszon, majd újrakezdte a felzárkózást.
Az első körök másik nagy eseménye a két Jordan ütközése volt, amikor Takuma Sato egy elmért féktáv után hátulról belerohant Giancarlo Fisichellába. Ugyan mindkét szárnyaszegett Jordant megjavították a szerelők (még az olasz is új hátsó légterelőt kapott, ami mostanság ritka látvány verseny közben) és az autók visszaálltak a versenybe, az időveszteség miatt csak 2-3 körös hátrányban értek célba.
Az élen eközben Barrichello diktálta a tempót és húzott el üldözőitől, ám míg ő két kiállással tervezett, addig Ralf Schumacher csak egyszer látogatott a bokszba. Amikor mindketten túlvoltak az összes tankolásukon, a brazil néhány másodperccel a német mögött tért vissza a pályára, és bár azonnal közeledni kezdett rá, reményei hamar szertefoszlottak, amikor elfüstölt alatta a Ferrari motorja. Hasonló történt korábban David Coulthard és Kimi Raikkönen McLarenjével is, így Schumacher Williamse magányosan, nagyjából félperces előnnyel maradt az élen. Montoya hamarosan feljött a második helyre, miután remek csatát vívott Jenson Button Renault-jával. A brit ugyan alulmaradt, de ezt követően kényelmesen őrizte harmadik pozícióját, és úgy tűnt, megszerezheti pályafutása első dobogóját, a technika azonban igen drámai módon szól közbe a hajrában.
A Renault hátsó felfüggesztése meghibásodott, és Button az utolsó pár kört már csak alaposan lecsökkent tempóval tudta megtenni – ez pedig éppen elég volt a mezőny végéről mostanra felzárkózó Michael Schumacher számára, hogy az utolsó körben átvegye a harmadik helyet a brittől. Button negyedikként futott be, és addigi legjobb eredményének beállításával is próbálta pozitívan nézni a helyzetet.
A Williamsnél nagy volt az öröm, hiszen első kettős győzelmüket aratták az 1996-os Portugál Nagydíj óta, és persze az elsőt a BMW oldalán. A csapat az élre ugrott a konstruktőri tabellán, Montoya pedig két pontra megközelítette Schumachert, ám sajnos ezen a ponton, az év második futamán tűnt a legszorosabbnak a bajnokság. Tudniillik a Ferrari németjének ez a harmadik hely volt a leggyengébb eredménye az egész szezon során…
