HGP 1996 – Villeneuve letette névjegyét

1996-ra néhány komolyabb pilótacsere is történt a mezőnyben. A McLaren elcsábította David Coulthardot a Williamstől, aki így Mika Hakkinen csapattársa lett, míg a grove-i istállónál Damon Hill mellé egy újonc érkezett a kanadai Jacques Villeneuve személyében. Bár a fiatal pilóta F1-es tapasztalat híján némi kockázatott jelentett egy élcsapat számára, az IndyCar bajnokaként érkező Villeneuve mégis azonnal bizonyította, hogy helye van a világ legjobbjai között – a szezonnyitón például rögtön egy pole-pozícióval.

A címvédő Michael Schumacher is csapatot váltott – ő új kihívást keresve a Benettontól a Ferrarihoz szerződött át, amely istállónál komoly átszervezése kezdődtek annak érdekében, hogy hosszú ínséges évek után végre visszatérjenek az élre. A német mellé a Jordantól Eddie Irvine-t igazolták le, míg a Ferrarinál az előző szezonokban vezető Jean Alesi és Gerhard Berger kéz a kézben nyergeltek át a Benettonhoz – az előző év legjobbjánál azonban nem olyan autó várt rájuk, mint amire számítottak.

A bajnoki harcban egyedül maradt a két Williams, hiszen ekkor, öt futammal a szezon vége előtt már szinte biztos volt, hogy Hill és Villeneuve között fog eldőlni a cím sorsa – utóbbi esetben pedig az a különleges helyzet állt volna elő, hogy egy pilóta már első évében a sport csúcsára ér. A lapok viszont már ekkor sem a kanadainak kedveztek, aki 21 ponttal volt elmaradta csapattársa mögött a tabellán.

Ám Williams-fölény ide vagy oda, a pole-t mégis Schumacher szerezte meg, csupán fél tizedes előnnyel Hillel szemben. Villeneuve is közel maradt hozzájuk, a többiek azonban már alaposan lemaradtak erről a hármasról – a 4. helyezett Irvine már másfél másodperccel volt lassabb csapattársánál, mögé pedig a két Benetton, Alesi és Berger sorakozhatott fel.

A rajtnál Schumacher megőrizte vezető helyét, a mellőle induló Hill egyáltalán nem jelentett rá veszélyt, sőt, a britet még Villeneuve és Alesi is legyorsulta. Az első két helyen álló pilóta hamar elhúzott, Alesi viszont alaposan feltartotta a mellette utat találni nem tudó Hillt, aki 18 másodperc hátrányt is összeszedett így az élen állókhoz képest.

Schumacher a 19. körben megejtett első kiállásáig őrizte a vezetést, hiszen amikor Villeneuve is túlesett a sajátján, a kanadai a Ferrari elé hajtott ki a bokszból, részben annak is köszönhetően, hogy a német néhány körre beragadt Berger Benettonja mögé. Hill viszont annak ellenére sem tudta átugrani Alesit, hogy nála három körrel tovább maradt kint könnyű autóval – tankolása után ismét visszaállt a francia mögé, ám a 31. körben végre a pályán talált utat mellette az 1-es kanyar kijáratánál, majd azonnal Schumacher nyomába eredt.

A kiállások utolsó, harmadik körében aztán a Williams egy okos, mára már megszokottá és nehezen bevehető trükkel járt túl a Ferrari eszén. Addigra, az 50. körre Hill már teljesen felzárkózott Schumacherre, és mivel a Williams egyértelműen gyorsabb volt, a Ferrarinál arra alapoztak, hogy a német kerékcseréjét Hillével egyidőben zavarják le – ezzel elvennék a lehetőséget a brittől, hogy üres pályán gyors köröket fusson, és ha a bokszban minden rendben zajlik, Schumacher visszaállhatna elé a 2. helyre. A Williamsnél azonban számítottak erre a taktikára, ezért „csaliként” kiküldték a szerelőiket a garázs elé, mintha egy autó érkezésére várnának. Amikor a bokszutcai irányítóközpontban látták, hogy a Ferrari azonnal reagált erre és ők is teljes harckészültségben felkészültek a kerékcserére, a Williamsnél rászóltak Hillre, hogy mégis maradjon kint a pályán. Schumacher bejött, Hill viszont még 11 kört meg tudott tenni, és mire ő is megejtette a maga utolsó kiállását, 20 másodperces előnnyel jött vissza a második helyre.

Schumachernek meg kellett hát barátkoznia a harmadik hely gondolatával, de erre sem maradt sok ideje, hiszen a 71. körben a gázpedál meghibásodása miatt megállt alatta a Ferrari. A német az egymást követő második évben volt kénytelen műszaki hiba miatt az utolsó körökben lemondani a dobogóról a Hungaroringen. A Ferrari így üres kézzel távozott a Magyar Nagydíjról, hiszen Irvine már korábban kiesett váltóhiba miatt.

Képgaléria

Az 1996-os, 11. Magyar Nagydíj

Villeneuve végül kevesebb mint egy másodperces előnnyel győzte le Hillt a célban, de a sokáig kényelmesen vezető kanadaiban bizonyára maradt még tartalék. Ezzel rövid addigi pályafutása harmadik győzelmét szerezte, és 17 pontra csökkentette hátrányát csapattársával szemben.

A dobogó harmadik fokát Alesi örökölte meg a Benettonnal, de kis híján már ő is körhátrányban ért célba. Mögötte Hakkinen, Olivier Panis és Rubens Barrichello lettek a további pontszerzők, miközben a számos meghibásodás és néhány baleset nyomán összesen nyolcan látták meg a kockás zászlót.

 További érdekességek:

Újabb, azévi ötödik kettős győzelmével a Williams már négy futammal a szezon vége előtt megszerezte a konstruktőri bajnoki címet. A Renault pedig motorszállítóként zsinórban ötödik évben volt a bajnokcsapat beszállítója.

Schumacher a szezon során harmadszor tudta legyőzni a Williamseket az első rajthelyért folyó csatában. A Ferrari pilótája 1996-ban minden futamon az első két sor valamelyikéből startolt. Az első kör ezúttal nem múlt el baleset nélkül.

A mezőny hátsó felében Mika Salo, Pedro Diniz és Jos Verstappen akadt össze. Közülük csak a holland tudott továbbmenni, de ő is csak a 10. körig jutott, amikor kipördült, valószínűleg a korábbi balesetben megsérült felfüggesztése következményeként.

Olivier Panis folytatta erős hungaroringi szereplését, hiszen zsinórban harmadik futamán szerzett pontot ezen a pályán. Mindhárom alkalommal a Ligier autóját vezette, és két hatodik helyezéséhez most egy ötödik pozíciót tett hozzá.

Az utolsó helyen célba érkező Ricardo Rosset két szezonon át tartó F1-es pályafutása legjobb eredményét érte el a 8. pozícióval. A következő évben Montrealban tudta még megismételni ezt az eredményt.

Képek forrása: DPPI, ATP, Boros Jenő, Eszterváry Ervin, Barcza Zsolt