Életem első ralikrossz ob-futamának emlékei még nagyon élénken élnek bennem, és máris jön a következő élménydózis és egyben kihívás: a húsvéti máriapócsi verseny. Hát csapjunk a lovak közé!
Először is szeretném megköszönni azt a sok-sok pozitív visszajelzést, amelyet akár újságíró kollégáktól, akár versenyzőtársaktól, barátoktól, ismerősöktől kaptam a slovakiaringi ob-futam ideje alatt és az azóta eltelt időben. Ha azt mondom, nem bántam meg, hogy fejest ugrottam ebbe az ismeretlenbe, nagyon keveset mondok el arról, milyen hihetetlen módon élvezem azt a kihívást, amit a versenyzés jelent számomra.
A slovakiaringi verseny így visszatekintve a lehető legjobb alkalom volt a tanulásra. Változó körülményekhez kellett folyton alkalmazkodni, mezőnyben versenyezni, megszokni az autót, villámgyorsan megtanulni egy pályát, és felmérni a különböző versenyszituációkat. Szerencsére hibáztam is épp eleget ahhoz, hogy legyen miből tanulni és legyen min változtatni a mostani, következő versenyre!
Fotó: Junior Rallycross Team
Nagyon sokat segített a tanulságok levonásában a Füredi Sportvideótól beszerzett DVD, amely a Magyar Kupa és a Swift Kupa összes előfutamának teljes felvételét tartalmazza. A gyors kézbesítésnek hála, még a máriapócsi verseny előtt visszanézhettem ezeket a felvételeket, a bénázásaimmal és a jól sikerült manőverekkel együtt. Nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire hasznos volt kívülről is látni utólag, ami történt, mert hát belülről – főleg a verseny izgalmában – néha egészen máshogyan festenek a dolgok.
Ki is szúrtam egy-két konkrét versenyszituációt magamnak, amit így visszatekintve határozottan rosszul mértem föl belülről, és egész egyszerűen azon vesztettem pozíciót, hogy nem voltam eléggé tisztában az autóm külső paramétereivel, nem éreztem még eléggé, hogy hol a hátulja, mikor férek még be a többiek elé, és mikor már nem. Hát ehhez kellenek az évek meg a rutin! Meg az ilyen videók, amikből utólag látom, hogy de bizony befért volna oda az, és verem a fejem a falba, hogy ejj, de kár, hogy nem húzódtam be eléjük… De majd legközelebb!
A felvételek abban az érzésemben is megerősítettek, hogy a rajt volt a fő erősségem az első hétvégén. Már amikor nem maradt félig behúzva a kézifék, ami ugye a négyből csak két alkalommal sikerült! E két rajtot viszont elhoztam az első helyen, és ez önbizalommal tölt el. Kellenek egy kezdő versenyzőnek az ilyen kis fogódzópontok, egy-egy olyan apró kis részterület, amiben nemcsak üldözi a többieket, de olykor esetleg elébük is kerül rögtön elsőre. Ezek a kis erősségek idővel akár az előkelőbb eredmények zálogát és kulcsát is jelenthetik majd, amennyiben a gyengeségeket sikerül kiküszöbölni. Mert hát azokból egyelőre több van, de legalább van min dolgozni!
Fotó: Junior Rallycross Team
A rajtom tehát erős, ezen az egyen nem kell változtatni, és Máriapócson már a kézifék sem okozhat problémát, mert a rögzítőgombot kérésemre (Ujházi) Tyuki bácsiék kiiktatták belőle, így a rajt pillanatában csak el kell engednem a kart, játszanom a gázpedállal, és gyerünk előre!
A másik ilyen apró fejlesztés, pontosabban fogalmazva inkább visszafejlesztés, vagy egyszerűsítés az autón a szervó kiiktatása. A slovakiaringi utolsó előfutamom végén elszakadt a szervószíj, és mivel nem volt belőle pótalkatrészünk, így a döntőben már e nélkül mentem. És érzésre jobb volt így! Már ott a versenyen és azóta is sokakkal beszélgettem erről, és a többség egyetért abban, hogy ezeket az 1,3-as Swifteket szervó nélkül is hatékonyan el lehet vezetni, és mivel minden plusz lóerő számít, a szervó pedig teljesítményt venne el, így még jobb is, ha nincs. Igen ám, de a szervós Suzuki kormányműt szervó nélkül még nehezebb tekerni, mint az eleve nem szervós kormányműt. Ettől függetlenül én Máriapócson az első szabadedzésen bevállalom a szervós kormánymű szervó nélkül verziót, aztán, ha nagyon úgy érzem, hogy nem megy, és nem bírom erővel, vagy legalábbis hátráltat az események gyors lereagálásában, akkor visszatesszük bele a szervót.
Ilyen apróságokon folyik a sakkozás itt a Swift Kupában, mivel az autók alapvetően nagyon egyformák, és a szabályok kevés teret engednek a módosításokra. De én úgy vagyok vele, hogy ha a többiek, akik eleve sokkal rutinosabb versenyzők nálam, szervó nélkül mennek, és én velük akarok versenyezni, akkor egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy én szervóval körözgessek, benyelve azt a 2-3 lóerő hátrányt, amit ez jelent. Nem, nem és nem! Minden lóerő kell! Ezért megpróbálom így, aztán meglátjuk…
Fotó: Otto Lehr
Azt is kiderítettem közben, hogy az én autóm versenysúlya velem együtt 960 kg, ami 100 kg-mal a minimumsúlyhatár felett van. Ez elég soknak számít a körülbelül 68 lóerős összteljesítmény esetén, ezért elképzelhető, hogy a jövőben ezen a téren is tovább csupaszítunk majd a technikán, ahol lehet, de őszintén szólva ez nem egyszerű, mert eleve nincs benne sok felesleges elem. Mindenesetre ez is egy olyan információ, amelyet nem árt tudnom, mert így, hogy tisztában vagyok vele, van rá esély, hogy idővel változtassunk rajta, amennyiben értelmét és szükségét látjuk, és ez sokkal jobb, mint a boldog tudatlanság illúziójában tengődni.
Ami a saját felkészülésemet illeti, őszintén szólva a slovakiaringi verseny óta eltelt időben közel sem jutott annyi időm a munka mellett az edzésekre, mint szerettem volna, de ezen most nem idegesítem magam. Az újabb lapzárta körüli sűrű teendők felértek egy versenyhétvége izgalmaival, és szellemileg mindenképp frissen tartottak, ez is valami. A maradék időmben azonban most inkább pihenni és erőt gyűjteni próbáltam, hiszen nincsenek illúzióim afelől, hogy két hét alatt nagy csodákat nem lehet elérni a felkészülés terén. Bármit csinálok ilyen rövid idő alatt, attól sokkal gyorsabb nem leszek, viszont annál fontosabb, hogy csúcsformában, kipihenten és tettre készen érkezzek az újabb versenyre, és ott a saját jelenlegi maximumomat tudjam majd nyújtani.
Információim szerint kicsit jobban benépesül erre a hétvégére a kategóriánk, és kilencen leszünk a Swift Kupában. Ez azt jelenti, hogy elméletileg elődöntőkre is sor kerülhet (az alapkiírás szerint ehhez éppen kilenc autónak kell tudnia felállnia a rajtrácsra), aminek én személy szerint örülnék, mert annál többet megyünk, és annál több lehetőségem lenne a tapasztalatszerzésre és a gyakorlásra. Egyébként pedig nagyon örülök a sok ellenfélnek, mivel ettől szerintem nekünk és a nézőknek is csak még élvezetesebb lesz a verseny. Azt meg már le se merem írni, hogy milyen pletykákat hallani arról, hogy ki mindenkinek jött még meg a kedve nagynevű pilóták közül is kipróbálni a Swift Kupát, és mennyire fellendülőben van ez az egész történet! Hihetetlenül izgatottan és kíváncsian várom, hogy mi minden fog még kisülni ebből az idei évben! De hogy jó lesz, és én élvezni fogom minden egyes pillanatát, abban egészen biztos vagyok. Tartsatok velem Ti is!
