Retro
2015. május 7. csütörtök, 11:20
Vannak napok, amikor semmi nem sikerül az embernek: a ma 15 évvel ezelőtti barcelonai F1-es futam napja pont ilyen volt Michael Schumacher számára – pedig az előzmények tökéletesek voltak…
Álomszerűen alakult a 2000-es világbajnokság kezdete a Ferrari számára, hiszen Michael Schumacher három győzelemmel nyitott annak ellenére is, hogy a pole-t mindhárom alkalommal Mika Hakkinen szerezte meg, és Silverstone-ban is csak két pontot bukott első számú riválisához képest, ami azt jelentette, hogy Barcelonába érkezvén 34 ponttal rendelkezett, miközben a McLaren párosa, Coulthard és Hakkinen csak 14, illetve 12 egységgel állt. A konstruktőrök közt 43-26 volt az állás ekkor a Scuderia javára.
A két nagydíj közt a legfontosabb beszédtémát David Coulthard repülőbalesete szolgáltatta. A skót versenyző barátja, David Murray magángépével utazott Nizzába, amikor a motor meghibásodása miatt kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk Lyonban. A gép a földnek csapódott, s a két pilóta életét vesztette, Coulthard, a barátnője és személyi edzője viszont könnyebb sérülésekkel átvészelte az esetet. A McLaren később megerősítette, hogy a skót a történtek ellenére rajthoz áll majd Barcelonában.
A versenyhétvége remekül indult a Ferrari kétszeres világbajnoka számára, hiszen Schumacher a szezonban először megszerezte a pole-pozíciót, míg mögé Mika Hakkinen, Rubens Barrichello és David Coulthard kvalifikálta magát. Mögöttük Ralf Schumacher és Jacques Villeneuve, majd a két Jordan következett, s a nagy végsebességnek kedvező pályákon abban az évben megszokott módon igen erősen szerepelt az Arrows is: de la Rosa a 9., míg Verstappen a 12. rajthelyet szerezte meg.
Amilyen jól sikerült minden Schumacher számára a hétvége megelőző részében, a vasárnap olyannyira rosszul alakult. Már a rajtja is gyengébb volt Hakkinenénél, de ekkor még sikerült megtartania a vezetést, miután le tudta zárni az utat finn riválisa előtt. Öccse, Ralf startja viszont tökéletes volt, s egészen a harmadik helyig tört előre, míg mögötte Coulthard, Barrichello, Villeneuve, Frentzen és Trulli következett. A verseny képéről sokat elmond, hogy a 2. és a 16. kör közt egyetlen pozíciócsere sem volt.
Az igazán nagy gondok az első kiállásoknál kezdődtek Schumacher számára, amelyre három másodperc előnnyel érkezett meg. A kereket lecserélték, az üzemanyag-feltöltés viszont még zajlott, amikor kiengedték a németet, aki így áthajtott a tankolást végző személy, a később a kémbotrányban is részt vevő, majd tavaly tragikus körülmények közt elhunyt Nigel Stepney lábán. A brit könnyebb sérülésekkel megúszta az esetet, de a Ferrarinak így is új embert kellett a tankolócsőhöz állítania.
A német előnye néhány tizedre csökkent ezt követően, s nem is tudott elhúzni Hakkinentől, a finn végig egy másodpercen belül követte őt, egészen a 41. körig, amikor a két nagy ellenfél egyszerre hajtott a bokszba. Schumachernek ismételten problémái adódtak, miután a Stepneyt helyettesítő szerelő, Andrea Viccari nem tudta megfelelően csatlakoztatni a töltőcsövet az autóhoz, így több mint 17 másodpercet vesztegelt a bokszban.
Ez komoly előnyhöz jutatta Hakkinent, amit a német megpróbált ledolgozni, ám abroncsproblémái ezt lehetetlenné tették, sőt néhány kör alatt nemcsak Coultharddal szemben veszített pozíciót, hanem a Ralf Schumacher-Barrichello páros is utolérte őt. Öccse támadását először még kivédte, de ezzel csak annyit ért el, hogy csapattársa mindkettejük mellett elment, majd kénytelen volt Ralfnak is megadnia magát, s a bokszba húzott egy újabb kerékcserére.
A nagy reményekkel induló versenyt így Michael Schumacher csupán az ötödik helyen zárta, miközben a McLaren zsinórban második kettős győzelmét aratta, a Spanyol Nagydíj pedig egymás után harmadszor zárult Hakkinen-Coulthard sorrendben. Ezzel a versennyel fordult meg a két nagy rivális szerencséje: a Silverstone-t követően még 22 pontos különbség elkezdett fogyatkozni, s az augusztusi Magyar Nagydíjról már Hakkinen távozott előnyben. Ezt aztán Spában még növelni is tudta, ám mint tudjuk, Schumacher a szezon utolsó négy futamán zsinórban négy győzelmet aratott, s végül fölényesen szerezte meg karrierje harmadik világbajnoki címét.
