F1
2015. május 10. vasárnap, 10:44
Ma ünnepli 38. születésnapját Nick Heidfeld, akinek a nevéhez olyan F1-es rekordok fűződnek, mint a legtöbb világbajnoki pont győzelem nélkül, a legtöbb dobogó győzelem nélkül, vagy a legtöbb második hely győzelem nélkül.
A Formula-1 történetének egyik legszomorúbb és legellentmondásosabb pályafutása az övé olyan szempontból, hogy hiába bizonyította olyan csapattársak ellen rátermettségét, mint Jean Alesi, Kimi Raikkönen, Felipe Massa, Mark Webber, Jacques Villeneuve vagy Robert Kubica, és hiába teljesített hasonlóan magas, sőt, az esetek többségében magasabb szinten az imént felsorolt pilótáknál azonos technikai feltételek mellett, a szakemberek valamiért mégis mindig csapattársaiban láttak több potenciált, és őket emelték fel a topcsapatokhoz.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen nagynevű pilótákkal egy csapatban versenyezhettek az F1-ben, mégis pozitív az összmérlegük csapattársaikkal szemben. Heidfeld 12 évet húzott le a száguldó cirkuszban, és ez idő alatt többször és több pontot szerzett, és dobogóra is többször állt fel, mint csapattársai azonos műszaki feltételek mellett.
Csapattársak elleni mérleg az F1-ben:
| Év | Győzelem | Dobogó | Pole | Pontszerzés | Pont | Mérleg | |
| Alesi | 2000 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 0-0 |
| Raikkönen | 2001 | 0-0 | 1-0 | 0-0 | 7-4 | 12-9 | 1-0 |
| Massa | 2002 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 4-3 | 7-4 | 1-1 |
| Frentzen | 2003 | 0-0 | 0-1 | 0-0 | 3-3 | 6-13 | 0-1 |
| Pantano | 2004 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 1-0 | 2-0 | 0-0 |
| Glock | 2004 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 1-1 | 1-2 | 0-0 |
| Webber | 2005 | 0-0 | 3-1 | 1-0 | 5-7 | 28-24 | 1-1 |
| Villeneuve | 2006 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 6-4 | 12-7 | 1-1 |
| Kubica | 2006-09 | 0-1 | 8-9 | 0-1 | 35-31 | 151-137 | 1-1 |
| Vettel | 2007 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 0-1 | 0-1 | 0-0 |
| Kobayashi | 2010 | 0-0 | 0-0 | 0-0 | 2-3 | 6-11 | 1-1 |
| Petrov | 2011 | 0-0 | 1-1 | 0-0 | 6-5 | 34-32 | 1-1 |
| 0-1 | 13-12 | 1-1 | 72-62 | 259-240 | 7-7 |
Egyedül a nagydíjgyőzelmek tekintetében negatív a mérlege, de erre is megvan a magyarázat: csak egy évben, 2008-ban volt olyan autója az F1-ben, amely esélyes volt a győzelemre, ám amikor helyzetbe került, akkor is kénytelen volt félreállni és átengedni az 1. helyet csapattársának, Robert Kubicának az eltérő bokszstratégia miatt. Amire csapata, a BMW Sauber helyezte őt…
Ez a kép tökéletesen jellemzi egész F1-es pályafutását. Heidfeld ott van elöl, egy szinten a legjobbakkal, de amikor esélye lenne igazán nagyot villantani, akkor szépen megkérik, hogy álljon félre és ne legyen útba, mert itt nem ő a sztár. Valószínűleg ez volt az egyedüli nagy hibája: hiába volt gyors és megbízható, személyisége nem volt olyan attraktív és eladható, mint társaié, akiket mellé sodort az élet. Raikkönenben, Massában, Kubicában vagy épp Vettelben is előbb látták meg a jövő megasztárját, mint benne, így ő mindvégig megmaradt szürke eminenciásnak.
A legjobban alighanem a McLaren 2002-es döntése fájhatott neki, amikor a visszavonuló kétszeres világbajnok, Mika Hakkinen helyére az addig az ő útját egyengető wokingiak nem őt, hanem csapattársát, Kimi Raikkönent szerződtették, annak ellenére, hogy az előző évben a Saubernél Heidfeld nyújtotta a jobb teljesítményt a két ifjonc közül. De ugyanígy említhetnénk a következő évet, amikor szintén a Saubernél egy másik újoncot, Felipe Massát múlta felül csapattársként, ám a Ferrari mégsem őt, hanem a kis brazilt szerződtette tesztpilótaként.
2006-ban hasonló esetet kellett átélnie a BMW Saubernél is, ahol hiába szerzett első közös évükben több pontot és dobogós helyezést Robert Kubicánál, a nemzetközi szaksajtó mégis a lengyel csodálatos bemutatkozásától volt hangos. Az általában csendes németnek ekkor el is fogyott a türelme, és nyíltan kritizálta a sajtó munkatársait, amiért mindenkinek a teljesítményét elismerik, csak az övét nem. Ugyanígy említhetnénk a 2005-ös esztendőt is, amikor a Williamsnél olyan tettet vitt végbe, amit előtte senkinek nem sikerült és utána is csak egy bizonyos Sebastian Vettelnek: csapattársként, azonos technikai feltételek mellett tudott a futamok többségén Mark Webber fölé kerekedni, egy pole-pozíciót és három dobogós helyezést is begyűjtve.
Összességében azt mondhatjuk, hogy Nick Heidfeld sorsa az volt az F1-ben, hogy ő legyen az a másodhegedűs, aki mellett a jövő sztárjait felfedezik. Kimi Raikkönen, Felipe Massa, Giorgio Pantano, Timo Glock, Robert Kubica és Sebastian Vettel mind az ő csapattársaiként mutatkoztak be az F1-ben, de míg valamiért többségük feljebb tudott lépni a ranglétrán, ő maga valamiért mindig megmaradt a fiatalok ugródeszkájának.
Hogy hogyan éli meg maga a pilóta, hogy egy ilyen eredményes F1-es pályafutást győzelem nélkül kellett lezárnia 2011-ben? Íme, egy angol nyelvű videóinterjú erről, ami mindent elmond. Csak egyvalaki tudott futamot nyerni a csapattársaként, 2008-ban Kanadában Robert Kubica, „Neki is én segítettem nyerni, különben én magam nyertem volna” – mint mondja.
Végül álljon itt videó, amely egyedi módon állít emléket a jelenleg a WEC-ben és a Formula-E-ben még mindig aktív Heidfeld több mint egy évtizedet átívelő F1-es pályafutásának. A végén azok a tánclépések mindent visznek! Isten éltessen, Quick Nick!
