Annyi szép pillanattal ajándékozott már meg minket a hercegség F1-es történelme, hogy lehetetlen kiválasztani 10 emlékezetes momentumot – ezért nézzük, melyek voltak a legcoolabb monacói előzések!
A korona ékköve idén már 63. Forma-1-es versenyét üli, és ha valahol, hát itt igazán lehet érezni a velünk élő történelem illatát. A 3,3 kilométer hosszúságú pálya kisebb módosításoktól eltekintve ugyanolyan, mint amelyen Fangio szerezte egyik legemlékezetesebb győzelmét, amely látta vízbe esni Ascarit, vagy épp volt tanúja Lorenzo Bandini tragédiájának. A miliő változott, sztárok jöttek-mentek, de a lényeg megmaradt: a Monacói Nagydíj a mai napig a versenynaptár presztízsversenye, ahol a legnagyobb az esély egy komoly balesetre, és ahol a legkisebb az esély egy remekbe szabott előzésre, ezáltal egy izgalmas futamra. De az elmúlt évtizedek a tanúi rá, hogy a legszemfülesebbek mindig megtalálták a módját, hogy centikre a korlátoktól is utat találjanak riválisuk mellett, bizonyítva, hogy a lehetetlen igenis lehetséges. Monacói Top 10-es rovatunkban felelevenítjük a szűk utcák legvagányabb és legmerészebb manővereit – olyan helyeken is, ahová más pilóták be sem dugnák autóik orrát…
1984 – Senna megalázza a kétszeres világbajnokot
Sőt, azt a pilótát, aki ez év végén (igaz, csak fél ponttal) is behúzta az összetett diadalt. Sokat látott szakértők és visszaemlékezők az egyik legjobb monacói futamként emlékeznek az „orwelli szezon” klasszikusára, ahol a mindössze hatodik versenyén induló Ayrton Senna a gyengécske Toleman TG184-as volánja mögött szó szerint megette ellenfeleit a vizes pályán. Mansell kiesése után a McLaren párosa haladt az élen Prost vezetésével, az ifjú brazil pedig pillanatok alatt faképnél hagyta Niki Laudát: az utolsó kanyarból kigyorsítva meg sem várta a relatíve rövid „célgörbe” végét, hanem erőből elment a mélyvízben fuldokló osztrák mellett. Ekkor még Senna tűnt győztesnek, aki egyből Prost után vetette magát, de a 32. körben jött a francia számára megváltó piros zászló, a sao paulói reménységnek pedig még egy évet várnia kellett élete egyik legszebb napjára.
1991 – Mansell nem tűri, hogy harmadik
Tulajdonképpen a mindenkori Monacói Nagydíjak legklasszikusabb manőverét hajtotta végre a brit oroszlán – noha a győzelem (és Senna) távolinak tűnt, Mansell nem elégedett meg a harmadik hellyel: előbb sunyin nézelődött körökön keresztül a Ferrari mögött, majd kifékezte ellenfelét a sikánban. Az már Prost balszerencséje volt, hogy később kényszerű bokszkiállásra kellett behajtania, ezért csak az ötödik helyen ért célba.
1996: Panis megvicceli Irvine-t
Ha két jobb lába lett volna Olivier Panisnak ezen a viharvert májusi napon, akkor mindkettővel felkelt volna, annyira összejött neki minden az elmúlt két évtized legkaotikusabb monacói futamán. A francia a harmadik helyért üldözte Eddie Irvine-t, és be is bújt mellé a Loews-ben – az északír azonban mintha erre nem is számított volna, meglepetésében majdnem a szemközti korlátban állt meg. Szegény Irvine akkor látta legközelebb a franciát, amikor az egy órával később a dobogó tetejéről locsolta a pezsgőt…
1998: Schumacher és Wurz „háromszor ütközött”!
A Vörös Bárónak muszáj volt lefaragnia hátrányából a hercegségben, hiszen Spanyolországban a McLaren porig alázta a Ferrarit, de sajnos a maranellóiak itt sem tudtak az Ezüstnyilak fölébe keveredni. Schumi ezért mindent megpróbált annak érdekében, hogy minél hamarabb átverekedje magát Alexander Wurzon, az ifjú Benettonost azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy elengedje maga mellett a kétszeres világbajnokot. Nem sokkal kiállása után a Loews-ben meg is próbálta az előzést, összekoccant társával, aki azonban nem hagyta magát, és a hajtű után visszavette pozícióját. Fél másodperccel később Schumacher mégis bebújt mellé a Portier-ben (szintén koccanva), ezúttal sikeresen. A kontaktokat azonban mindkettejük autója megsínylette: Schumacher három kört töltött a bokszban, amíg elfogadható állapotba hozták a Ferrarit, a látszólag sértetlenül tovahaladó Wurz pedig az alagút kijáratában bukott hatalmasat – a babonából felemás cipőt hordó nyurga osztrák szerencsére ép bőrrel megúszta a hajmeresztő balesetet.
2005: Trulli „betette” Fisichellának
Az egy évvel azelőtti győzelme még mindig spannolhatta a toyotás olaszt, aki szokás szerint egy komplett vonattal a háta mögött kereste az előzési lehetőséget Giancarlo Fisichella mögött. A gumijait cafatokra nyúzó renault-s a 64. körben a kelleténél egy hajszálnyival fordult szélesebben a hajtűben, ez pedig elég volt arra, hogy Trulli szó szerint bedobja autóját mellé, nagyot dobbantva a rázókövön. Az már komikus volt, hogy öt autó másodpercek alatt elment Fisichella mellett, de Trulli se örülhetett sokáig, a sikánban ő is hibázott.
2006: Raikkönen padlógázon Webber mellett
Ebben az évben a két srác komoly fenyegetést jelenthetett volna Fernando Alonsóra, de műszaki hibák mindkettejüket térdre kényszerítették a verseny során. Mielőtt Kimi megízlelhette volna a pezsgő ízét a jachton ringatózva, a 2. körben a Casino felé gyorsítva, dombon felfelé kivágott a Williams mögül, és átvette a második pozíciót az autója erején felül teljesítő Webbertől. Annak idején az ilyen manőverekért szerettük meg a Jégembert.
2010: Schumacher feltámadt!
Nem túlzás a cím, hiszen a három év kihagyás után visszatért hétszeres bajnok kapott hideget-meleget (inkább hideget) azért, hogy csak szenved a középmezőnyben. A Monacói Nagydíj utolsó körének utolsó kanyarjában azonban ismét megvillantotta oroszlánkörmeit, és rettentő szemfüles módon elment Fernando Alonso mellett, megcsípve a hatodik helyet. A bökkenő csak annyi volt, hogy mindez a biztonsági autó kiállása után történt, ebben az esetben pedig az előzés tilos a szabálykönyv vonatkozó passzusa szerint. A Mercedes hiába próbált érvelni Schumi mellett, a versenybírák 20 másodperces büntetéssel jutalmazták a német pilótát – az viszont nem volt kérdés, hogy a szabálytalanság ellenére rajongók millióinak szíve dobbant nagyot azokban a másodpercekben, amikor az Ezüstnyíl utat talált a Ferrari mellett.
2011: Hamilton elkezdi ámokfutását
Persze még jó értelemben (hiszen később kiütötte Felipe Massát és Pastor Maldonadót is) – és éppen az egy évvel azelőtt parádézó Schumacher ellenében. A 2008-as bajnok ellentmondást nem tűrően vágott be a mercedeses mellé a Ste. Devote-ban, akinek vissza kellett vennie, hogy elkerülje az első kanyar gumifalát. Nos, a német megfontoltságát (vagy Hamiltonét) jelzi, hogy a fentebb említett dél-amerikai duó már nem volt ilyen szerencsés…
2013: Perez szórakozik Buttonnal… és Alonsóval… és Raikkönennel
Több sikertelen próbálkozást követően a vehemens mexikói (aki már Bahreinben is csapattársa idegeire ment) végre utat talált Button mellett, a „szokásos” helyen, az alagút végén. Később Alonso ellenében is megismételte manőverét, a spanyol viszont csak a piros zászlós szünet alatt adta át a pozíciót kanyarlevágás miatt. A kelleténél kicsit agresszívabb Perez ugyanúgy, ugyanott próbálkozott Raikkönen ellen az újraindítás után, de összekoccantak – a mclarenes feladta a versenyt, a finn pedig egy mondattal summázta ellenfele manőverét a verseny végén: „Lehet, hogy arcba kellene vágni…”
2014: Bianchi ott előz, ahol nem lehet
Legtöbben Hülkenberg előzését emelték ki a tavalyi verseny legszebb megoldásaként, volt azonban egy másik, sokkal cselesebb is, igaz a mezőny végén – ez viszont nem von le semmit az élvezeti értékéből. A kilencedik hely felé száguldó Jules Bianchi ugyanazt próbálta meg Kamui Kobayashival, amit négy évvel azelőtt Jarno Trulli Karun Chandhok ellen a Rascasse-ban: a francia éppen hogy elfért a korlát és a Caterham között, de sikerült az előzés, ami sajnos méltatlanul veszett a feledés homályába az év végi szavazásokon…
