F1
2015. május 29. péntek, 13:59
A jövő hétvégén visszatér első F1-es futamgyőzelme helyszínére Daniel Ricciardo. Idén ugyan nem túl jók az esélyei az ismétlésre, de a tavalyi vasárnap pillanataira még mindig élénken emlékszik.
Az ausztrál lesipuskásként törte meg a Mercedes egyeduralmát a 2014-es Kanadai Nagydíjon, miután az Ezüst Nyilak mindkét autóját problémák sújtották, és Ricciardo három körrel a leintés előtt el tudott menni Nico Rosberg mellett. Az azóta háromszoros futamgyőztessé vált Red Bull-pilóta azt mondja, nem sokat változott emiatt számára a helyszín megítélése, hiszen korábban is egyik kedvencének tartotta Montrealt.
„Nem igazán gondolok rá másképp. Talán ezáltal most csak még jobban szeretem a pályát, de már akkor azonnal megkedveltem, amikor a Toro Rossóval legelőször végigmentem rajta egy installációs körön. Amikor visszatértem a bokszba, teljesen le voltam nyűgözve. Nagyon szórakoztató, ahogy átugrálunk a kerékvetőkön és az autó pattog alattunk. Olyan, mintha visszatérnénk a gokartokhoz, amikor éreztük, hogy minden a mi irányításunk alatt van” – nyilatkozta az ausztrál.
Amikor a Red Bull futamelőzetesében arról kérdezték, milyen emlékei vannak a tavalyi győzelme után tartott vasárnap éjszakai buliról, így felelt:
„Rendeztünk ugyan valamit, de én eléggé visszafogtam magam és 1:30-kor már az ágyban voltam. Az ember eljut egy pontra, amikor az adrenalin kifogy és hirtelen nagyon kimerültnek érzi magát. Emlékszem, hogy bedőltem az ágyba, belegondoltam, hogy milyen őrült nap volt, majd le is ment nekem a redőny. Szerencsére a csapattagokat keményebb fából faragták és tovább folytatták a bulit, bár aztán a reggelinél nem nyújtottak valami szép látványt…”
Ha Montreal van a terítéken, akkor természetesen mindig szóba kerül a pálya egyik legrizikósabb pontja, a célegyenes előtti sikán, ahol a legkisebb hiba után is közvetlenül a kerékvetők mögött húzódó falban, vagyis a Bajnokok Falában végezhetik a pilóták. Ricciardo elárulta, ő milyen hozzáállással ugrik neki mindig annak a jobb-balos törésnek.
„Választási lehetőségünk van: egyesek biztonságra játszanak és feláldoznak fél tizedet annak érdekében, hogy tisztán keresztülmenjenek ott, mások azonban vállalják a kockázatot és padlógázzal száguldanak keresztül a sikánon” – mutatott rá. „Minél közelebb kerülünk a falhoz, annál gyorsabbak leszünk. Ha enyhén megpusziljuk, az nagyszerű érzéssel tölt el, de ha túl nagy puszit adunk, máris vége a történetnek!”
