Retro
2015. július 9. csütörtök, 14:28
26 éve ezen a napon rendezték az 1989-es Francia Nagydíjat, ami rengeteg újoncról, egy nagy balesetről és egy nagy felzárkózásról maradt emlékezetes, egyúttal pedig ez lett Ayrton Senna legrövidebb versenye is.
Már az is ritkán fordul elő, hogy egy futamon öt újonc is megejtse F1-es bemutatkozását, de még nagyobb különlegességnek számít, ha ez nem szezonnyitón, hanem valamikor év közben történik. Pont erre került sor ezen az ominózus hétvégén a Paul Ricardon, amihez hasonlóra 1963 óta máig is csak ezen az egy versenyen volt példa. A Tyrrellnél bemutatkozott Jean Alesi, Bertrand Gachot először kvalifikálta az Onyx autóját, a gokartozás közben megsérült Derek Warwick helyére beült Martin Donnelly, a légiósbetegségben szenvedő Yannick Dalmas ülésére érkezett Eric Bernanrd, valamint a még mindig lábadozó Johnny Herbertet Emanuele Pirróval pótolta a Benetton.
Az első rajtsor a két McLarené lett, Alain Prost hazai pályán ezúttal legyőzte Ayrton Sennát, míg a harmadik helyre Nigel Mansell állt fel a Ferrarival. A brit azonban gyengén rajtolt, és az első kanyarba érkezve balesetbe keveredett, amelynek több autó is a részesévé vált, a Mansell Ferrariján megugró Mauricio Gugelmin autója pedig a levegőbe repült és fejjel lefelé csapódott az aszfaltra.
Mindenki sértetlen maradt, a versenyt azonban a törmelékek miatt leállították és új rajtot rendeltek el. Gugelmin, Mansell és az újonc Donnelly is a tartalékautóra váltott, amivel a bokszutcából kellett a mezőny után eredniük. A második rajt már jóval simábban ment, egyetlen személy, Senna kivételével, hiszen a McLaren differenciálműve az elrugaszkodás után azonnal meghibásodott, így a brazil nagyjából tíz métert haladt a versenyben, mielőtt feladni kényszerült azt. Ez volt sorozatban a harmadik műszaki okokból történt kiesés Senna számára, ami újabb csapást jelentett bajnoki esélyeire a szezon közepén.
Prost így könnyedén nyerte a versenyt minden körben az élen állva, mögötte azonban többször is változott a második helyezett kiléte, összesen heten birtokolták a pozíciót. A rajt után Gergard Berger, akit viszont hamarosan cserbenhagyott a Ferrari egy olajszivárgás miatt, majd Alessandro Nannini, aki a felfüggesztés hibája okán állt ki, utána pedig Thierry Boutsen, akinek a váltó tette tönkre a versenyét. A következő második helyezettel, Ivan Capellival motorhiba végzett, és így hirtelen a hétvége egyik újonca, Alesi találta magát ebben az előkelő pozícióban, míg ki nem állt kerékcserére.
A nagy kavarodás után aztán végül olyasvalaki lett a második, akire az első rajt után már nem sokan számítottak. Mansell a mezőny végéről fokozatosan felküzdötte magát, és 20 körrel a 80 körös futam vége előtt már ebben a pozícióban állt. A második start előtt végül csapattársa, Berger autójába ült bele, mivel az osztrák korábban átváltott a tartalékautóra, hiszen úgy érezte, hogy a sajátja hibás. Nos, Berger szörnyen döntött, hiszen végül a tartalékautó volt az, amelyik nem jutott el a célig.
A harmadik Riccardo Patrese lett, a negyedik helyre nagyszerű teljesítménnyel bejött a debütáló Alesi, míg mögötte Stefan Johansson és az egyetlen F1-es pontját szerző Olivier Grouillard végeztek.
Nem Mansell volt azonban az egyetlen, aki váratlan teljesítménnyel rukkolt elő a mezőny végéről. Gugelmin, aki a rajtnál hajmeresztő bukást élt át, ugyan utolsóként ért célba, ráadásul az autó futamközi javítása miatt kilenckörös hátrányban, mégis különlegeset alkotott. A brazil pilóta a March volánjánál így is megfutotta a verseny leggyorsabb körét, ami önmaga számára az egyetlen, csapat történetében pedig az utolsó lett.