Senna örök. Minden idők egyik, ha nem a legnagyobb F1-es versenyzőjeként őrzik emlékét a jelen és a jövő nemzedékei, de legalább olyan színes és egyedülálló jelenség volt ő a magánéletben is, mint a versenypályán.
Az imolai tragédia óta immár 21 év telt el, ám Sennát ennek ellenére a mai tinédzserek közül is többen példaképként tisztelik. Könnyen beláthatjuk, hogy ezt elsősorban nem a pályán elért eredményeinek, sokkal inkább karizmatikus egyéniségének köszönheti, és egyáltalán annak, hogy mert megmaradni mindvégig annak a nyitott szívű, őszinte, egyszerű, szókimondó embernek, aki mindig is volt.
EGYÉNISÉG volt ő – így, csupa nagy betűvel. A sportág sztárpilótái közül ő merte felvállalni a legnyíltabb és legőszintébb módon vallását és Istenhez fűződő rendkívül szoros kapcsolatát. Mindezt az autósportok életigenlő és sokszor élvezethajhász közegében tette, ahol ez semmiképp sem volt jellemző attitűd vagy bevett szokás, és legtöbb versenyzőtársa vélhetően puszta gyerekes babonának tekintette mély vallásosságát, egyeseket pedig nyilván egyenesen irritált ez a már-már prófétai szerepvállalás. Ayrton számára viszont ez részben természetes volt, hiszen a brazil gyerekek többségéhez hasonlóan ő is katolikus neveltetésben részesült, ám igazán közeli kapcsolatba csak felnőttként, és nagyrészt éppen a versenyzésen keresztül került Istennel.
Az 1988-as Monacói Nagydíjon majd’ egy perccel vezetett a második helyezett pilóta előtt, amikor egy apró figyelemkihagyás miatt a falnak csapódott és kiesett. Saját bevallása szerint: „Bizonyos értelemben tanultam abból az esetből, és közelebb kerültem általa Istenhez.” Senna innentől napi rendszerességgel olvasta a Bibliát, főleg a Sao Paulo és Európa közötti hosszú repülőutakon ütötte el így az időt.
Még ugyanabban az évben, 1988-ban megszerezte első világbajnoki címét az F1-ben, és a legenda szerint a célvonalon áthaladva vízióként megjelent neki Isten képe. Hite és mély vallásos meggyőződése egészen haláláig elkísérte őt, olyannyira, hogy nővére állítása szerint az imolai tragédia reggelén is kezébe vette a Bibliát, és e sorokat olvasta benne: „a legnagyobb ajándékot kaphatod meg, ami maga az Isten.”
Ayrton sírkövén máig ez a felirat hirdeti, hogy életében és halálában is csak egy urat szolgált: „Semmi sem tud elválasztani engem az Isten szeretetétől.”
Ő maga annak idején egy nyilatkozatában a következőképpen definiálta Istenhez fűződő egyedi kapcsolatát. „Ha Isten ott van melletted, akkor hirtelen minden világossá válik. Én magamon hordozom az ő áldását. De természetesen én is megsérülhetek, vagy meghalhatok, mint bárki más. Ez a tudás, ez a létfenntartási ösztön az, ami életben tartja az embert. A tudás, amit megszerezhetünk a földi életünk során, végtelen, és az elfogadás és a béke területén is egyre jobban és jobban elmélyülhetünk. Rendszeresen imádkozom, és nem megszokásból teszem, hanem azért, mert az imádság újította meg az életemet. Templomba viszont alig járok, mert én igazán csak akkor érzem jól magam egy templomban, ha nincs ott senki más rajtam és Istenen kívül.”
E sorokból kitűnik, hogy Senna nagyon egyéni módon élte meg hitét, nem egy közösség tagjaként. Személyes kapcsolata volt Istennel, és a rendszeres vallásgyakorlásnál sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy a krisztusi tanítások szerint éljen és életével mutasson követendő példát azoknak a tömegeknek, akik az F1-nek köszönhetően rajongással vették őt körül. Bár templomba nem járt, és nem érezte fontosnak, hogy egy keresztény egyházközösség tagja legyen, hitét mégsem tartotta meg magának, hiszen azzal, hogy nyíltan felvállalta a tömegek előtt mély vallásos meggyőződését, és részben egyéni sikereit is az Istentől kapott áldásból és erőből vezette le, szinte egy modernkori prófétaként és hittérítőként ténykedett a maga részterületén.
Hihetetlenül nagy szíve és empatikus érzéke pedig Isten kiváló földi nagykövetévé tette őt, rengeteget tett például a Brazíliát sújtó hatalmas társadalmi különbségek csökkentése érdekében, és élete során mindvégig titkos adományokkal segítette a mélyszegénységben élő brazil gyerekeket. „Egészséges lelkületű emberek nem élhetnek jólétben egy olyan szigeten, amit szegénység vesz körül. Mindannyian ugyanazt a levegőt szívjuk. Mindenkinek adnunk kell egy esélyt, legalább egy apró esélyt” – vallotta.
Mindeközben kihasználva népszerűségét, különféle motiváló üzenetekkel próbált hitet adni nehéz sorban élő honfitársainak, hogy igenis merjenek nagyot álmodni: „Nem számít, hogy kicsoda vagy, honnan jöttél, gazdag vagy-e vagy szegény, mindig legyél nagyon erős és elszánt, és mindig mindent sok-sok szeretettel és Istenhittel a szívedben tegyél. Ha így cselekedsz, egy nap eléred a célod.”
Adriana Galisteu-vel, utolsó barátnőjével az 1993-as Magyar Nagydíjon
Ez az utókor számára talán már kevésbé maradt fent, elvégre halottról jót vagy semmit, de Sennának egyetlen nagy gyengéje volt az életben: „A nők – mindig csak a baj van velük, de nem tudunk nélkülük élni” – fogalmazott egyszer ő maga tréfásan. Valóban ez jellemezte a nőkhöz fűződő viszonyát, és ez volt az egyetlen igazi ellentmondás az életében, amit nehéz volt összeegyeztetni mélyen vallásos nézeteivel.
Viharos magánélete azt jelzi, nagyon szerette a nőket, és karizmatikus egyénisége folytán vonzotta is őket, de igazán harmonikus, hosszú távú kapcsolatot nemigen tudott kialakítani velük. Nagyon összetett személyiség volt ő: a versenypályán egy könyörtelen „gyilkos”, aki csak a győzelmet ismeri, és ezért mindent megtesz, míg azon kívül egy hatalmas szívvel és lélekkel megáldott, hithű katolikus jófiú. Valószínűleg kit ez, kit az vonzott benne, de gyaníthatóan, ahogy a versenyzőtársai, úgy a nők többsége is nehezen tudta őt hová tenni, mivel más volt, mint a többiek. Emiatt a „másság” miatt annak idején Nelson Piquet még egy lejárató kampányt is indított ellene, megpróbálva elterjeszteni róla, hogy homoszexuális, és emiatt ment gallyra két éven át tartó házassága.
Erről persze szó sem volt, és Senna egy 1990-ben, a brazil Playboy magazinnak adott nyilatkozatában még azt is elismerte, hogy 13 éves korában veszítette el szüzességét, amikor az unokatestvére fizette be egy prostituálthoz. Hogy mennyire nem volt szent Senna, arról mindent elmond, hogy Piquet-nek sem maradt adósa, és a „homoszexuális” vádakra válaszként kajánul megjegyezte, hogy korábban az ő feleségével is viszonya volt (persze még mielőtt az hozzáment Nelsonhoz).
Lilian de Vasconcelos Souzával 1981 és 1982 között tartott Ayrton házassága, az asszony a válás után ezt mondta el ex-férjéről: „Én voltam a második számú szenvedélye. Az első a versenyzés volt… Számára ennél semmi fontosabb nem volt az életben: se család, se feleség, se semmi.”
Válásuk után az akkor 25 éves Senna egy üzletember mindössze 15 éves lányának kezdett el udvarolni, akivel egy darabig jegyben is jártak, majd később még hat további barátnője volt, javarészt híres brazil televíziós személyiségek és modellek. Utolsó barátnőjével, Adriane Galisteu-val folytatott kapcsolatát családja határozottan helytelenítette.
Ilyen volt hát Ayrton viszonya a nőkkel – szenvedélyes és viharos. Ők voltak az Achilles-sarkai, Isten volt a bástyája és az a soha ki nem merülő forrás, amelyből időről időre erőt merített, a versenyautó pedig az ecset a kezében, amivel festhetett – az önkifejezés és az önmegértés eszköze.
„Még nagyszerűbb ember volt ő a versenyautón kívül, mint abban” – mondta Sennáról a róla készült filmben Sir Frank Williams. Legendája örökké velünk fog élni, amíg világ a világ, és biztosak lehetünk benne, hogy ezt nem három világbajnoki címének és sok-sok győzelmének köszönheti, ezek csupán eszközök voltak ahhoz, hogy szem előtt legyen csodálatos személyisége és fantasztikus emberi tulajdonságai, amik legendává tették őt.
„A legfontosabb dolog, hogy mindig légy önmagad, és ne engedd, hogy az emberek megváltoztassanak. Ne legyél másmilyen, csak azért, mert ők azt akarják, hogy ilyen vagy olyan legyél. Te mindig légy önmagad. Sokszor a saját személyiségedből, karakteredből vagy a környezeteddel való interferenciából fakadó hiba vezet a tanulás útjára. A lényeg, hogy tanulj a hibáidból, és jobb emberré válj” – hangzik egy korabeli idézet Ayrton Sennától.
El tudjuk képzelni a jelenkor bármely F1-es pilótájáról, hogy ilyen üzeneteket fogalmazzon meg a mai ifjúságnak és ilyen példát mutasson nekik az élethez? Aki ennyire nyíltan és bátran felmeri vállalni közülük saját egyéniségét, és nem a mindenkori divatot követi a nagyobb népszerűség érdekében, hanem mindig megmarad olyannak, amilyen mindig is volt, és ő maga próbálja meg alakítani a közízlést? Hát, ez a különbség… Ettől örök Senna, és ettől halhatatlan: mert maradandó értékeket közvetített az emberek felé.
