Retro
2015. augusztus 8. szombat, 12:03
Pontosan 33 évvel ezelőtt rendezték azt a versenyt Hockenheimben, ahol derékba tört egy pályafutás, érzelemdús győzelem született a 27-es Ferrarival – és lezajlott az F1 történetének leghíresebb bunyója.
Az 1982-es szezon a Formula-1 történetébe vonult azzal, hogy 16 versenyen 11 különböző pilóta tudott futamot nyerni, ugyanakkor a leginkább tragikusabb évek egyikeként is emlékszünk rá. A balszerencse a Ferrarit sújtotta igazán, amely mindkét pilótát elveszítette, akik elkezdték a szezont. Gilles Villeneuve májusban, Zolderben szenvedett halálos balesetet a Belga Nagydíj időmérő edzésén. Csapattársa, Didier Pironi két futamgyőzelemmel és stabil dobogósként a bajnokság élére került a további futamokon, és 9 ponttal vezetett, mikor augusztus elején a sorozat a Német Nagydíjra érkezett.
A 6,8 kilométeres hockenheimi aszfaltcsíkhoz egy új sikánt adtak biztonsági okok miatt, de ez sem akadályozhatta meg az esős körülmények között történt újabb szomorú esetet. Pironi, aki pénteken száraz körülmények között pole-pozíciós kört futott, a vízfüggönytől nem látta, hogy nem csupán egy, hanem két autó halad előtte, ezért belerohant Alain Prost Renault-jának hátuljába. Pironi túlélte a hatalmas balesetet, de súlyos lábsérüléseket szenvedett, és soha többé nem versenyzett a Formula-1-ben.
A másnapi futamon a pole-pozíció üresen maradt, így ténylegesen a kvalifikáción második helyet elérő Prost indult az élről. Várni lehetett azonban, hogy a rajtrács negyedik (azaz harmadik) pozíciójából Nelson Piquet hamar az élre kerül: a Brabham csapat ebben az évben kezdett kísérletezni egy forradalmi újítással, a verseny közbeni tankolással, a brazil jóval könnyebb autót vezetett riválisainál.
Az első kör végén Piquet az élen találta magát, és nagy tempóban húzott el René Arnoux és Prost Renault-jai elől. A 19. körben már a lekörözésekkel bíbelődött. Eliseo Salazar ATS-ét az egyik sikánban igyekezett kifékezni, a figyelmetlen chilei azonban nem hagyott neki helyet, hátulról eltalálta a címvédő bajnokot, véget vetve mindkettejük versenyének.
Piquet villámgyorsan kikászálódott a Brabhamből, és rögtön mutogatni kezdett Salazar irányába, akinek pálya közepén maradt autóját kellett sietősen elhagynia. Mikor Salazar közelebb ért, a brazil vészjóslóan megindult felé – pillanatok múltán pedig nekiesett a kezét széttáró versenyzőnek. Piquet sisakra támadt, majd két pofon és egy célt nem érő rúgás következett. Salazar válasz nélkül tűrte az inzultust. A világbajnok később sem leplezte frusztráltságát, kesztyűit a földhöz vagdosva dühöngött – a mögötte sétáló Salazar inkább vissza is fordult, nem akart a tajtékzó rivális közelébe kerülni.
„Egészen természetes, hogy őrültként viselkedtem. Maguk is úgy tennének. A futam a zsebemben volt, erre ez az idióta kitesz a pályáról” – mondta a nagydíjat követően Piquet. Salazar nem segítette helyzetét azzal, hogy állította, a világbajnok ostobaságot követett el a sikánban előzéssel. Piquet mindenesetre bocsánatot kért tettéért, évek múltán pedig a versenyzők – akik jó kapcsolatot ápolnak – már viccelődve emlékeztek vissza az esetre.
Nelson Piquet kiesésével a francia Patrick Tambay került az élre, aki korábban a nemsokára az üzemanyagrendszer hibája miatt kieső Prostot és Arnoux-t is átugorta. Tambay jó barátja, Gilles Villeneuve utódjaként került a Ferrarihoz, a 27-es számú autóval érzelmes győzelmet szerzett az olasz istálló számára, némi örömet vegyítve a Scuderia szomorú hétvégéjébe. Pályafutása első futamgyőzelme volt, mindössze negyedik versenyén a csapattal. Egyedül René Arnoux ért célba körön belül, Keke Rosberg Williamsével lekörözöttként állt dobogóra.
