F1
2015. november 5. csütörtök, 19:26
Szerző: Bognár Viktor; Fotó: DPPI
Mulatságosan hangozhat ez a megállapítás, pedig Toto Wolff nagyon is tényszerűen fogalmazta meg, hogy miért nem örülnek a gyártók az FIA költségcsökkentési törekvéseinek.
Jean Todték azon dolgoznak, hogy megnyirbálják a partnercsapatoknak árult motorok költségeit, ami sokat segíthetne fennmaradásukban és új istállók érkezésében is. Javaslatot tettek arra, hogy a gyártók a jövőben 20 millió helyett legfeljebb 12 millió eurót kérjenek csak el az éves motorszállítmányért cserébe az ügyfelektől, de ebből semmi nem kell, miután a Ferrari megvétózta a terveket. Ezt azonban a Mercedesnél sem bánják – Toto Wolff, az istálló ügyvezetője szerint már így is veszteséges számukra a motorgyártás, így nekik jelentene még nagyobb érvágást, ha olcsóbban árulnák azokat.
„Teljesen helyénvaló, hogy az FIA megpróbálja meggyőzni a gyártókat az árak csökkentéséről, hiszen ezáltal könnyebbé válna a kisebb csapatok helyzete. Megértem az álláspontjukat, ám a mi oldalunkról, a motorgyártók szempontjából is látni kell a dolgokat” – hívta fel a figyelmet. „Mi eleget tettünk az új szabályoknak, és egy üzleti terv mentén kifejlesztettük ezeket az erőforrásokat. Az üzleti tervnek pedig része volt a bevételekkel való elszámolás is. Tehát ha változnának az árak, akkor változnának a mi számaink is, és mindez rávilágít arra, hogy eltérő érdekek állnak egymással szemben. Az F1 érdekében azonban szükségünk van az ilyen tárgyalásokra.”
Wolff nehezteli, hogy az FIA csak a kiscsapatok sorsával foglalkozik, az viszont nem érdekli őket, hogy valójában mekkora erőforrásokat is emészt fel a gyártók számára a rendkívül összetett, csúcstechnológiát képviselő motorok kifejlesztése és legyártása.
„Már jelenleg is komoly pénzeket veszítünk a motorok gyártásán. Tehát csak az a kérdés, hogy mennyivel többet veszítenénk akkor, ha kedvezményesebb áron adnánk azokat a partnereinknek. Ezek a csapatok ugyanis azt várják, hogy a lehető legjobb motorokkal lássuk el őket, ennek érdekében pedig jelentős összegeket költünk a kifejlesztésükre. Hozzánk viszont soha senki nem jött még oda, hogy megkérdezze, megtérülnek-e ezek a kiadásaink, vagy hogy hogyan segíthetnének nekünk ebben” – méltatlankodott.
„Egy olyan valóságban élünk, amit a kereskedelem működtet, ebben pedig a lehető leghatékonyabban kell dolgoznunk, a kiadások minél nagyobb hányadát visszanyerve. Senkitől, egyetlen részvényestől sem várható el, hogy jótékonykodó hozzáállással dolgozzon.”
