Retro
2015. november 6. péntek, 09:32
A 21 éve ezen a napon rendezett 1994-es Japán Nagydíj nem csak az özönvízszerű esőről és az általa kiváltott balesetekről marad emlékezetes, hanem arról is, hogy a pályán látott sorrend nem a valós állást tükrözte.
November 6-án a szezon utolsóelőtti fordulójára érkezett a Formula-1 mezőnye Suzukába. Michael Schumacher és Damon Hill egész éven át tartó viharos bajnoki csatája így a végéhez közeledett, és az öt pont előnnyel rendelkező német akár már itt is behúzhatta volna a címet, ha nyer, és riválisa nem közvetlenül mögötte végez. A versenyen azonban végül teljesen másfajta számolgatásba kellett belebonyolódniuk a csapatoknak és pilótáknak.
A futam az év elején elhunyt Ayrton Sennára való megemlékezéssel kezdődött – Suzuka volt ugyanis a helyszíne a brazil mindhárom bajnoki címszerzésének, és a legendás pilótát a japánok is a szívükbe zárták. Az időjárási körülmények pedig szintén olyanok voltak ezen a napon, amit Senna igazán szeretett volna: komoly vihar érkezett a pálya fölé, több vízátfolyást is kialakítva az aszfalton, ám a verseny így is késlekedés nélkül elrajtolt.
Schumacher ugyan nem indul jól a pole-ból, de keresztülvágott a pályán Hill előtt, így akadályozva meg, hogy riválisa el tudjon menni mellette. Az első köröket balesetek tűzdelték, hiszen többen is elvesztették az irányítást autójuk felett a nehéz körülmények között. Johnny Herbert után Ukyo Katayama és Taki Inoue is összetörte az autóját, így a biztonsági autó a pályára hajtott, és hét körön át maga mögött tartotta a mezőnyt. Amikor kiállt, csak három újabb kör telt el megszakítás nélkül: Gianni Morbidelli a Dunlop kanyarban csúszott ki, az igazán drámai pillanatok azonban a következő körben érkeztek el, amikor Martin Brundle megérkezett McLarenjével ugyanarra a pontra. A brit szintén felúszott a vízen és a szalagkorlát felé csúszott. Útjában azonban már nem Morbidelli autója állt, hanem egy traktor, ami az összetört Footworköt igyekezett elszállítani. Brundle egy kétségbeesett reakcióval még éppen el tudta kerülni, hogy a munkagépnek csapódjon neki, ehelyett viszont egy pályabírót ütött el, aki lábtörést szenvedett.
Azonnal megjelent a mentő, a versenyt pedig piros zászlóval leállították, mielőtt még nagyobb baj történt volna. Ekkor a 13. körben jártunk, és hamarosan elrendelték az új rajtot, ám egy furcsa csavarral. A futam megszakításakor rögzített időkülönbségek megmaradnak, hogy a célba érést követően azokat hozzáadják majd az aktuális álláshoz, így kialakítva a végeredményt. Innentől tehát a pályán birtokolt pozíció nem mindig a versenyző tényleges helyezését tükrözte.
Schumacher 6,8 másodperces előnyt őrzött Hillel szemben, és az új rajtot követően is az élen maradt, noha a Benetton hamarosan kihívta őt a bokszba. A csapat alaposan megtankolta autóját, mivel azzal kalkuláltak, hogy a mostoha körülmények miatt nem fogják teljesíteni a kiírt versenytávot, így a német ezzel az egy kiállással kihúzza a végéig. Hill csak hét körrel később állt ki és a német elé tért vissza a pályára, a vezetést azonban hamarosan annak ellenére is elveszítette, hogy senki nem került elé. Schumacher ugyanis amint hat másodpercen belülre zárkózott hozzá, az összesített eredményeket tekintve már a legjobbnak számított. A németnek tehát előzésre sem volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, elég lett volna ehhez Hilltől nem túlságosan leszakadva a második helyen befutnia.
Igen ám, de a körülmények javulni kezdtek, és egyre valószínűtlenebbnek tűnt, hogy a futam idő előtt véget érhet. Schumachernek újra ki kellett állnia tankolni, és ezt követően tíz köre volt arra, hogy 6,8 másodpercre megközelítse Hillt. Mindketten a határokat feszegették, de kettőjük csatája csak közvetett módon, az időeredményekben zajlott, nem pedig fej-fej mellett a pályán. Végül Schumachernek nem sikerült elég közel zárkóznia, összesítésben 3,3 másodperccel elmaradt Hilltől, aki így megnyerte a futamot és egy pontra csökkentette hátrányát a bajnokságban, megágyazva ezzel a drámai szezonzárónak.
