Retro
2016. február 25. csütörtök, 08:07
Ma ünnepelné 72. születésnapját Francois Cevert, akinek minden lehetősége megvolt arra, hogy az első francia F1-es bajnok legyen, ám egyetlen hiba az életébe került még a nagy lehetőség előtt.
Az 1944. február 25-én született Francois Cevert karrierjét részletesen felidéztük Retro-rovatunk egy korábbi cikkében, melyet ide kattintva érhettek el, így ezúttal pályafutása bemutatása helyett akkori írásunkat mintegy kiegészítve néhány idézettel világítjuk meg a francia pilóta alakját.
„A versenyzővé válásom egy fokozatosan alakuló folyamat volt. Nem ez volt a célom. Klasszikus zongorán tanultam játszani, s azt gondoltam, hogy talán koncertzongorista leszek.”
/Francois Cevert/
„Francois folyamatosan egyre erősebbé vált, egyértelmű volt számomra, hogy világbajnok lesz belőle. Elég jó volt ahhoz, hogy legyőzzön engem, megvolt benne a kellő éhség is, így nyilvánvaló volt, hogy ő lesz Ken első számú versenyzője.”
/Jackie Stewart/
„Az autó, mellyel Jackie 1973-ban megnyerte az utolsó bajnoki címét, a 005-ös volt. Ő és Francois többször is az első két helyet foglalták el, többek közt a régi Nürburgringen is. Na most, ugyebár mindenki hallotta, hogy Jackie mennyi segített Francois-nak, ez így is volt, nem tehetett volna érte többet, rendben? Ezt a versenyt követően viszont, melyet a rajttól a célig az első két helyen teljesítettek, Jackie odalépett hozzám, és így szólt: Francois akkor előzött volna meg, amikor csak akart volna.”
/Ken Tyrrell/
„Majd elolvadt, aki csak meglátta. Azok a szemek! A lányok kedvence volt. Igazán vonzó. Egy igazi sármőr.”
/Sandy Tyrrell/
„Francia volt, romantikus, jóképű… és azok a csodálatos szemek rengeteg kárt tettek a lányokban.”
/Jackie Stewart/
„Amikor elindult az utolsó körére az edzésen, azt mondta, hogy a pole-pozícióba viszi ezt az autót, ennyire eltökélt volt ez a fiatalember. A következmény viszont… nos, igazán borzalmas volt. A balesetet követő hetekben közel álltam ahhoz, hogy elhagyjam a versenyzést.”
/Ken Tyrrell/
Dühös voltam, nagyon dühös az egész sportágra és mindenre. Többek közt azt bántam, hogy nem maradtam Francois-val. Úgy gondolom, hogy senki sem hal meg azonnal. Persze ez kissé nevetségesnek tűnhet egy ennyire durva balesetnél, mégis azt éreztem, hogy le kellett volna vennem a sisakját, vagy tenni valamit. Bármit. Csak egy kicsivel tovább ott maradni. A mai napig bánom, hogy nem tettem így.
/Jackie Stewart/
„El sem hinnék, milyen gyakran eszembe jut Francois.”
/Jackie Stewart/
