F1
2016. december 12. hétfő, 11:53
Szerző: Dezső Attila, Fotó: Red Bull Content Pool
Szezon közepén még az is kérdéses volt, hogy vajon Danyiil Kvjat megéri-e a szezon végét, de az év utolsó futamaira már úgy készülhetett, hogy zsebében volt a 2017-es szerződés a Toro Rossóval.
Elég volt két rossz mozdulat, és Danyiil Kvjat győzelemre esélyes autó helyett csak egy középmezőnyre jó géppel kellett, hogy megelégedjen a Spanyol Nagydíjtól kezdve. Amíg a helyére lépő Max Verstappen sorra halmozta a dobogós helyeket, az orosz pilóta szenvedett, az Osztrák Nagydíj időmérő edzésén elszenvedett balesete pedig látványos példája volt annak, hogyan törik ketté egy ígéretes pilóta karrierje. Ám a Toro Rosso mégis bizalmat szavazott neki, és szerződést hosszabbítottak vele 2017-re, ennek fényében novemberben már a nyugalom jelei is látszottak 2013 GP3-as bajnokán.
„Hosszú ideig fogok emlékezni erre a szezonra, még akkor is, ha nem akarok” – vallotta be az igazságot Kvjat az Autosportnak.”Az idei év a túlélésről szólt, amely egyáltalán nem tesz jót egy pilóta számára. Azt éreztem, soha nem lesz vége. Nagyon szeretem a sportágat, de ha kemény időszak közepén vagy, rettentően hosszúnak tűnik. De nagyon sokat tanultam magamról, és remek emberek vettek körül, a csapathoz érkező új mérnökök is mindig támogatóan viszonyultak hozzám.”
Az orosz pilóta szerint egykori csapatához visszakerülve sok időbe telt, amíg újra fel tudta venni a ritmust, ennek köszönhetően jelentősen elmaradt Carlos Sainztól: amíg a spanyol pilóta 42 pontot gyűjtött együtt töltött idejük során, Kvjatnak mindössze négy egységet sikerült összekaparnia. „Hatalmasat esett a teljesítményem, mert semmit sem értettem, hiszen sokat változtak a körülmények. Sokkal nehezebb volt belerázódnom ebbe, és megszokni az új helyzetet, ami az igazat megvallva kicsit sokkolóan hatott rám.”
A 22 éves pilóta többször is egyedül érezte magát a szezon során, de mindig erőt tudott meríteni a körülötte állókból. „Az idő mindent begyógyít, de előbb túl kell esned azon az időszakon, amikor túl sokat akarsz elérni. Ilyenkor le kell nyugodnod, hiszen dühös vagy mindenre és mindenkire, az egész világra. Magányosnak éreztem magam, de visszatekintve mindig sokan álltak mögöttem, amiért nagyon hálás vagyok nekik – jó érzés tudni, hogy kik állnak az oldalamon. Jövőre folytatódik a küzdelem, a lehetőség megvan rá, ezért mindig hálát kell adni minden egyes napért.”