Retro
2015. június 14. vasárnap, 08:43
Az 1967-es szezon bajnoki csatája egy csapat háziversenyét hozta, aminek különlegessége az volt, hogy nem az istálló első embere, csapatvezetője és alapítója diadalmaskodott, hiszen a kukta lefőzte a séfet.
Január 2-án Dél-Afrikában úgy tűnt, megállt az idő, hiszen az elavultnak tartott Cooper versenyautók csillogtak: a mexikói Rodriguez győzött, a rodéziai Love előtt. Ugyanakkor a félelmetesnek tartott Lotusok leálltak, az erős Brabham gépek pedig lassúak voltak a hőségben. Monacóban Jack Brabham autója eresztette az olajat. Lorenzo Bandini észrevette, lerajtolta a háromszoros bajnokot, de Denny Hulme és Jackie Stewart ellen tehetetlen volt. A skót váltója szétesett az élen, Hulme került előre, Bandini a 2. helyen hajtott, amikor a 81. körben a 18-as rajtszámú Ferrarija korlátba csapódott, kigyulladt. A szerencsétlen Bandini benne égett! Hulme első, dicsőséges futamgyőzelmére fekete pecsétet nyomott a tehetséges olasz tragédiája. Az új-zélandi pilóta aligha sejtette, hogy ettől kezdve végig vezetni fogja a pontversenyt!
Elsősorban azért nem gondolhatott könnyű sikerre, mert a Ford Cosworth motorral szerelt új, 49-es Lotusok kibérelték az első rajtkockákat, egész évre. Egyértelműen gyorsabbak voltak mindenkinél. Másodsorban azért nem, mert a csapatban Jack Brabham volt a konyhafőnök, az ő tervei alapján módosult, és lett egyre jobb az autó. Hulme „csak” a kukta volt ebben a konyhában.
Hollandiában Graham Hill az élről állt ki, ott termett Clark a másik Lotussal, és jellemzően kisajátította a győzelmet. A Brabham-Repcók csak asszisztáltak. A belga Spában meglepetésre az amerikai Gurney és 12 hengeres Eagle gép diadalmaskodott.
Le Mansban rendezték a Francia GP-t, stílusosan. Chapman Lotusai istentelen gyorsak voltak, de tönkrementek. Brabham került az élre, mögötte sokáig Gurney és az Eagle-Weslake szárnyalt. Brabham és Hulme learatta a babérokat, a pilótáit sorra elveszítő Ferrari (Parkes összetörte magát, Scarfiotti lelépett) pedig levonta az esélytelensége konzekvenciáit. Angliában az volt a kérdés, bírják a Lotusok az iramot? Hill megelőzte Clarkot, szinte repült. A sors úgy akarta, hogy Hill ne nyerjen hazai közönsége előtt (ez sose sikerült neki), motorja felmondta a szolgálatot. Clark célba ért, természetesen győzött, a két új-zélandi volánművész, Hulme és Amon előtt.
A Nürburgringen „lehervadt” Clark Lotusa, előlépett Dan Gurney a különleges F1-es gép, az Eagle pilótája! Már 45 másodperc előnyre tett szert, a táv 80%-nál járt, amikor eltört a féltengely… A megbízható Brabham-Repcók elvitték az első két helyet, Hulme győzelmét (de inkább 38 másodperces előnyét) nehezen emésztette meg Jack Brabham. A sok kiesés nyomán pontot szerzett egy francia, bizonyos Guy Ligier, aki tíz év múlva nevét adja egy híres francia csapatnak.
Kanadában a változó időjárás rendezett kiszámíthatatlan versenyt, szerencsés Jack Brabham sikerrel. Clark és Hulme szerepelt még jól, Clark kiállni kényszerült gyújtáshibával, Hulme egy percet vesztegelt a depóban, de 8 futamból már hetedszer lett pontszerző, egyértelműen vezetve a tabellát. Brabham tehát győzelmekre volt kényszerítve csapattársától!
Monzában 12-szer változott az első pozíció, hat versenyző között – de a közönség bánatára nem volt köztük az egyszem ferraris, Amon. Bár az utolsó kört Clark kezdte meg az élen, de csak 3. lett, hiszen John Surtees a Hondájával ragadta el a győzelmet. Utolsó Forma-1-es győzelme lett ez a legendás sportolónak, aki nemcsak autóval, hanem motorkerékpárral is világbajnok tudott lenni.
Két futam volt még hátra, mindkettő a tengerentúlon, és csak Jack Brabham lehetett veszélyes Denny Hulme koronájára. A gyors Watkins Glen (közel 200-as átlagsebességet futottak a teljes távra) a Lotusok háziversenyét hozta, egyedül Amon (Ferrari) tartott lépést velük, de a hajrában vészesen leesett a piros gép olajnyomása. Hulme végül 3. lett, Brabham pedig csupán ötödik.
A döntés az utolsó futamra maradt. Mexikóváros látta vendégül a fura riválisokat, kik egy asztalnál ebédeltek, mint a családtagok. De ha felvették a bukósisakot, már ellenfelekké váltak. Brabham természetesen győzelemre hajtott, de a makacs Clark győzött. A 2. helyre szorult Brabham tehetetlenül tűrte, ahogy Hulme befut mögötte a célba, megnyerve a világbajnokságot, tíz éves pályafutása harmadik szezonjában.
Hulme talán egy hajszállal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott, és lett eredményesebb, mint Jack Brabham – azzal az autóval, amit Jack Brabhamnek volt módja leginkább testre szabnia, önmagához igazítania. Ez egy komoly csalódás volt Jack Brabham számára.
A friss, új világbajnok is levonhatta a megfelelő következtetést, hiszen egy átigazolással nyitotta meg az 1968-as évadot, mégpedig Bruce McLaren mellé, a McLaren csapathoz szegődött…
