Legizgalmasabb részéhez érkezett versenyzői blogom, hiszen amikor e sorokat írom, már javában készülök útnak indulni életem első ralikrossz ob-futamának helyszínére, a Slovakiaringre.
Az utolsó előkészületeken is sikeresen túl vagyok, úgyhogy az izgalmak a tetőfokára hágtak, és minden készen áll a versenyre!
Tegnap kellett még ugyan futnom egy utolsó pillanatos ügyintézős kört a szövetségnél, hogy egyesületem papírjaival is minden rendben legyen, de szerencsére minden eshetőségre fel voltam készülve, így ez a hír már Budapesten ért.
Egyébként messze nem voltam ezzel egyedül, hiszen az év első versenye előtt általában minden csapatnál hatalmas a kapkodás, főleg ha ilyen korán indul a szezon, mint most. Így aztán néhány ismerőssel is összefutottam a szövetségben, aki pedig nem volt ismerős, az az lett, miután jó kedélyűen elcsevegtünk várakozás közben. Mint megtudtam, a ralisok közül is van olyan versenyző, aki amikor csak teheti, kijár Máriapócsra ralikrosszt nézni, és ezt a jó szokását idén is meg fogja tartani.
Szintén örültem neki, hogy sikerült kicsit összehangolni a dolgokat, és egy kalap alatt két junior pilótának is el tudtam intézni mindent, amit kellett, így megspóroltam nekik egy utat. Ez nagyban a szakágvezetés példás munkájának is köszönhető volt, akik köremailben tájékoztattak minket, versenyzőket, csapatokat, hogy kiknek van még bármilyen elmaradása, amely gátat szabhatna hétvégi indulásának, így én is láttam, kik a „sorstársaim”. Egy telefonhívás nem kerül sokba, hát néhányat megeresztettem gyorsan azok irányába, akikről tudtam, hogy vagy távol laknak Budapesttől, vagy épp más programjuk van, ezért félő, hogy esetleg későn látják meg az emailt.
Egyébként is szeretném kiemelni még egyszer azt a fantasztikus, családias, segítőkész és sok esetben rugalmas légkört, amely a hazai ralikrosszt jellemzi. A nevezésben is rengeteg segítséget kaptam, és nemcsak én, hanem sokan mások is, Cselényi Balázstól, amit ezúton is szeretnék még egyszer megköszönni.
Másoknak is sok hálával tartozom, és ezt nem azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert bárkinek is hízelegni akarnék, hanem azért, mert nem akarom, hogy bárkinek a szemében provokatív lépésnek tűnjön, amikor azt mondom: büszke vagyok rá, hogy – anyagilag – teljesen önerőből teremtettem meg magamnak a lehetőséget, hogy újságíró létemre ne leépüljek, hanem „beépüljek”, és kipróbáljam magam versenyzőként, mégpedig rögtön egy első osztályú ob-mezőnyben, a hazai ralikrossz bajnokság keretében.
Miközben büszke vagyok erre, hálás is vagyok mindazoknak, akik bármilyen módon, akár csak egy jó szóval is biztattak, segítettek vagy hozzájárultak ahhoz, hogy a tervekből valóság legyen, és valóban odaérjek a Slovakiaring rajtrácsára. Swift Kupás Suzukimat egy az egyben Ujházi László (Tyuki bácsi) készíti fel a versenyekre, az ő együttműködése nélkül ilyen rövid idő alatt lehetetlen lett volna belevágnom ebbe a projektbe.
Köszönettel tartozom csapatomnak, az M-F Motorsportnak is, amelynek ezer fontosabb dolga is volt az én versenyzésemnél (nagyon helyes, hiszen gőzerővel az Eb-re készülnek, ahol ajánlom is, hogy odategyék magukat!), de amikor kellett, mindent segítettek a lehető leggördülékenyebben elintézni.
És hát jelentős többletköltségektől is megkíméltek, beleértve a teljes ruházatomat. A tűzálló overallt és az aláöltözőt Marton Gergely csapattársamtól, míg a tűzálló cipőt, kesztyűt és maszkot, valamint a homológ sisakot Fodor György csapatfőnöktől kapom kölcsönbe. Megható, hogy első szóra, habozás nélkül segítettek ebben.
Végül köszönöm a sorsnak, hogy néha ilyen keményen bánt velem, és felébresztette bennem az eddig mélyen alvó, és csupán az élet más területein megmutatkozó versenyzői ösztöneimet. E nélkül ugyanis talán soha nem vágtam volna bele ebbe a csodálatos kalandba, melynek már az első versenyemig vezető út minden egyes lépését élveztem, pedig az élmény java még nyilván csak ezután jön majd…
Minő fejetlenség!
Amit egyedül sajnálok kicsit a felkészülésem kapcsán, hogy tesztelnem sajnos nem sikerült a verseny előtt, így életemben először a Slovakiaringen fogok beülni az autóba. Próbálom ebben is a pozitívumot meglátni. Ilyen lehet, hogy egészen biztosan én várom most a legnyugtalanabbul, a legizgatottabban ezt a versenyt, ami élessé és éberré tesz. Ugyanazt az egészséges drukkot érzem most magamban, mint anno a fontos vizsgák előtt, amikre teljes erőráfordítással készültem ugyan lehetőségeim szerint (munka mellett stb.), de mégis messze nem értem a megtanulandó anyag végére.
Tudom magamról, hogy általában ezeken a vizsgákon teljesítettem a legjobban, mert a kihívás már-már reménytelen nagysága éberré tett, és ha az ember igazán éles bármilyen élethelyzetben, akkor sokszor olyan rejtett erőtartalékokat tud előcsalni magából, hogy még arra a kérdésre is tudja a választ, amire egyébként nem. Ezért bízom benne, hogy ez az egészséges drukk segít majd a gyors tanulásban, és a lehető leghatékonyabban tudom majd kihasználni azt a kétszer négy kör szabadedzést, amim összesen lesz az autó és a pálya megtanulására. Számomra ez jelenti a hétvége kulcsát, ezzel maximálisan tisztában vagyok, ezért bátran fogok kísérletezni a szabadedzéseken, megpróbálva mindenre választ kapni, amik konkrét kérdésként előzetesen felvetődtek bennem a pályarajzot tanulmányozva, vagy épp a váltásokat, a sebességi fokozatokat, a Joker-kört, a rajtokat stb. illetően. Bátran, de ésszel, ha nehéz is… Persze tanácsokért, tippekért is lesz kihez fordulnom, már többen is felajánlották ezt, amit köszönök. Élni fogok vele!
Ha azt kérdezitek, készen állok-e a feladatra, azt felelem rá, hogy „Nem, nem állok készen, de szerintem nincs olyan ember a Földön, aki maximálisan készen állt volna élete első versenye előtt.”
A sötét lovag, avagy ezért nem lett profi fotós a csapatfőnökünk!
Ha viszont azt kérdezitek, hogy jó lesz-e ez, és menni fog-e, akkor az a válaszom rá, hogy „Igen, über jó lesz, és menni fog, mert mennie kell.” Máskülönben, ha bénázok, akkor kilencszeres magyar bajnokunk, Harsányi Zoltán többé nem áll velem szóba, ezt ő maga mondta nekem (persze tréfásan)! Úgyhogy van tét bőven…
Az ellenfelek között ott lesz a kilencszeres bajnok Bánkuti Gábor és a kétszeres bajnok Majerszky Gábor is, és nyilván a többiek is jóval több rutinnal rendelkeznek, mint én (nullánál nem nehéz!), úgyhogy kicsit Dávid és Góliát harcának tűnhet ez kívülről, de remélem, hogy az is lesz, mert ott ugye a végén Dávid került ki győztesen! Győzelmi ábrándjaim persze nincsenek, de amire lehetőség kínálkozik, azt igyekszem majd két kézzel megragadni. Magam is kíváncsian várom, hogy mi lesz…
Ami biztos, hogy a kifogások ideje lejárt, és sem a teszthiánnyal, sem semmi mással nem kívánok takarózni, vagy mentegetőzni utólag, ehelyett arra koncentrálok, hogy a jelenleg adott lehetőségeimből megpróbáljam a lehető legtöbbet kihozni. Szorítsatok, hogy sikerüljön!
