Rali
2015. április 10. péntek, 10:45
Küzdelmes szezonnyitó versenyen van túl Bütösi Zsolt, az ORB mezőnyében Ladát terelgető versenyzővel a RallyFeeling.hu beszélgetett az Eger Rali után…
Tavaly párhuzamosan versenyeztetek az ORB és a Sprint versenyeken is. Mik a tervek az idei évre?
– Szinte ugyanabban a felállásban tervezzük az idei évet is, mint a tavalyit. A Lada marad az ORB-ben, a Micu pedig minden más versenyen. Sokat agyaltunk az idei éven, hogy menjünk, de mindketten a Ladára voksoltunk az ORB-ben és talán mondhatom a jövőre tekintve is ennél szeretnénk maradni. Elég sovány a kategóriánk, de valahogy mégsem vonz, hogy historikba versenyezzek. Nem tudom megmagyarázni hogy miért, mert igazából ismerem a srácokat, akik ott mennek és mondhatom szerintem azt is, hogy jóban vagyok velük. Ha egyedül maradunk is itt fogok menni, legfeljebb teszünk egy szekis váltót a Lada alá és megyünk a BMW-k ellen.
Az autókon sokat kellet a télen “dolgozni”?
– Az alapvető revízókat csináltuk meg az autón, amit minden verseny előtt meg szoktunk csinálni. Mondhatni onnan folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk.
Bemelegedtél a parasznyai versenyen? Jó felkészülés volt a MARB futam, az Eger Rally előtt?
– Jó volt Parasznyán újra autóba ülni, bár én a negyedik gyors után hazajöttem, mert meguntam az ácsorgást. Jó verseny lett volna az, csak sokat álltunk. Kicsit el is gondolkoztam azon, hogy szeretném-e ezt a sprintet erőltetni. De magamat ismerve, ahogy megjelenik egy versenykiírás, azonnal jár az agyam hogy indulunk.
A múltból mi a legemlékezetesebb emléked az Eger Raliról?
– Soha nem volt egyetlen Eger rally-m sem gondtalan. Ha célba is értem, mindig volt valami olyan dolog, ami megpecsételte a versenyt.
És milyen volt az idei Eger Rali?
– Ez a verseny az első gyorstól kezdve a végéig, mondhatni gondtalan volt, egy dolgot leszámítva a nyolcadik gyors előtt feltűnt, hogy kevés az olajnyomás a kanyarokban. Ennek egyszerű oka volt, minimum szintre csökkent. Nem szerettem volna megölni a motort, így a szombati utolsó gyorson átgurultunk vigyázva a motorra. Ezen kívül nagyon jól éreztük magunkat a kocsiban. Maga a verseny teljesen jól zajlott, szombaton nagyon pörgős volt, vasárnap az utolsó körre elég sokat kellet várni, de erre lehetett számítani és végül is a szervízbe töltöttük ezt az időt. Ami viszont nagyon rosszul esett nekünk az, hogy ott álltunk a céldobogón kategória első helyezetként és közlik velünk halál nyugalommal, hogy nem rendeltünk nektek serleget, de majd pótoljuk. És amúgy is én hogy beszélek, mert azt mertem mondani, hogy nagy ívből le sz…nak minket és ez milyen dolog már. De legalább tudatta velem a kedves rendező úr, hogy neki mennyi munkája volt abba, hogy ő versenyt szervezett nekünk, hogy versenyezhessünk. Ezúton szeretném megköszönni, hogy ott lehettünk a rendezvényén, szuper volt minden.
Az eredményetekkel elégedett vagy, vagy volt még bennetek és az autóban?
– Mondhatni elégedett vagyok, mert végül megnyertük, de ez csak az utolsó gyorson fordult így, mikor megláttam Hódosi Gabiékat a gyors közepén, hogy drukkolnak nekünk. Sajnálom őket, végig küzdötték ők is ezt a versenyt, de a technika már csak ilyen. Most nekünk volt szerencsénk.
Következik a Miskolc Rali…
– Készülünk a Miskolc Rallyra, ugyanúgy, mint máskor. Zempléni pályák lesznek, mondhatni ismerem és szeretem őket bár, legutóbb, amikor itt volt a Miskoc Rally, csúnyán leestünk az útról. Remélem most szerencsésebbek leszünk.
Ezúton szeretnék Szabó Atilla családjának – az egész csapatunk nevében – őszinte részvétünket nyilvánítani, és biztos vagyok benne, hogy Attila ott lesz velünk a következő versenyeken és mosolyogva vigyáz ránk onnan fentről.
