F1
2015. augusztus 24. hétfő, 09:50
A 85 éves ex-csapatvezető számtalan területen próbálta ki magát a rögbitől kezdve az építőiparon át a versenyzésig – nevén futó F1-es istállója 9 győzelmet szerzett 1977 és 1996 között.
A Forma-1-es csalás vasárnap késő este veszítette el egyik ikonikus alakját Guy Ligier személyében, aki szinte egész életét arra áldozta, hogy honfitársainak biztosítson lehetőséget az autózás legmagasabb kategóriájában. Pályatársaihoz hasonlóan ő sem csak belecsöppent az F1-es cirkuszba, hiszen a ’40-es évek végén rögbijátékos volt a francia B-csapatban, miközben hentessegédként dolgozott szülővárosában, Vichyben. Sőt, a tojáslabdák mellett az evezést is kipróbálta, amiben francia bajnok lett 1947-ben.
Az ötvenes években már saját építőipari vállalatot működtetett, oroszlánrészt vállalva a francia autópálya-rendszer kiépítésében, az évtized végén azonban nem hagyta nyugodni sportemberi természete, és motorokkal kezdett versenyezni, kisebb bajnokságokat nyerve 1959-ben és 1960-ban. Ezután autókra váltott, első versenyét a Formula-1 Junior kategóriában futva, majd elindult a ’64-es Le Mans-i 24 óráson, hogy aztán az F1-es szereplésre koncentráljon.
Ligier 1966-ban debütált a világbajnokságon, hét versenyt futva egy Cooper-Maseratival, 1967-ben pedig ötször rajthoz állva egy Brabham-Repco volánja mögött. Legjobbja egy 8. volt a ’67-es Német Nagydíjról, mégis kapott egy pontot teljesítményéért, ugyanis két előtte végző, F2-es géppel autózó pilótát nem vettek figyelembe a hivatalos végeredménynél. Ligier versenyzői karrierjére nagy csapást mért jó barátja, Jo Schlesser halála a következő évi Francia Nagydíjon, innentől kezdve Ligier minden általa indított autót „JS” kódjelzéssel látott el Schlesser emlékére.
A francia ezt követően ismét a sportautózás felé fordult, immáron csapatvezetőként, 1976-ban pedig visszatért a Forma-1-be, miután két évvel korábban felvásárolta a Matra-istállót. A Ligier már első évében két dobogót és egy pole-t szerzett Jacques Laffite révén, de az első győzelemre sem kellett sokat várni: a ’77-es Svéd Nagydíjon már az összfrancia gárdát intették le elsőként. A gall érzület mind a 21 szezonjában ott lebegett az istálló körül, hiszen olyan nevek versenyeztek Ligier-vel, mint Jean-Pierre Jarier, Patrick Depallier, Didier Pironi, Patrick Tambay, Jean-Pierre Jaboullie, Francois Hesnault, Philippe Streiff, René Arnoux, Philippe Alliot, Éric Comas, Éric Bernard, Franck Lagorce és Olivier Panis.
A kezdeti sikereket követően (Laffite két győzelemmel kezdte 1979-et – ekkor szerezte a csapat legjobb eredményét év végén, amikor harmadik lett, majd az istálló ’80-ban és ’81-ben is két-két diadalt szerzett) nehéz időszak köszöntött az istállóra. De épp a legjobbkor választották meg Ligier – még az „autópályás” időkből származó – régi barátját, Francois Mitterand-t Franciaország elnökének, aki állami vállalatokon (Elf, Gitanes, Loto) keresztül nyújtott segítő kezet a gall nemzeti csapatnak.
A régi fény azonban kihunyt, és néhány dobogós helyezést, valamint annál több szenvedést követően Ligier 1992-ben túladott csapatán, mivel úgy érezte, hogy Mitterand szocialista kormánya nem fogja sokáig húzni. Igaza lett, az F1-et Magny Cours-ba elvivő elnök pártja megbukott a választásokon, korábbi gazdasági minisztere, és a Ligier-projekt egyik fő támogatója, Pierre Bérégovoy pedig öngyilkos lett.
A csapatot átvevő Cyril de Rouvre regnálása alatt, négy évig megtartotta a csapatalapító nevét, 1997-től viszont már a négyszeres világbajnok Alain Prost vitte tovább a gárdát, saját képére formálva. A csapat utolsó győzelmét Olivier Panis szerezte a kaotikus ’96-os Monacói Nagydíjon. Az F1-től elbúcsúzva Ligier újra megcsinálta a szerencséjét a műtrágyapiacon, ami mellett az autógyártásban is sikeres lett, a Ligier Microcar-márkájával.
„Nagyon szomorú lettem, amikor meghallottam, hogy Guy Ligier itthagyott minket” – nyilatkozta Eric Boullier, a McLaren csapatvezetője honfitársáról. „Le Mans-ban felnőve nagy hatással voltak rám az ikonikus kék-fehér autói, melyeket olyan francia versenyzőnagyságok vezettek, mint Jacques Laffite, Patrick Depallier és Didier Pironi. A Ligier igazi francia csapat volt, valódi francia pilótákkal, de világszinten is sikeressé vált, futamokat nyerve nem csak Európában, hanem Amerikában is. Guy kemény és rendíthetetlen karakter és versenyző volt. A McLaren minden tagja nevében szeretném kinyilvánítani részvétemet egy nagyszerű francia ember családja és a barátai felé” – mondta Boullier, aki franciául búcsúzott Ligiertől: „Qu’il repose en paix – Nyugodj békében.”
