Egy távozó és egy búcsúzni készülő világbajnok, szabályváltozások, tragédiák, 16 futam, 14 csapat, két gumiszállító, egy cél: a végső győzelem – melynek sorsa egy egészen drámai szezonzárón dőlt el.
A csapatoknak újra feladta a leckét a szabálymódosítás, 195 liter üzemanyagot kellett beosztaniuk egy versenyen. Összesen 14 istálló adta be nevezését, ebből nyolcan Goodyear gumival indultak, a maradék Pirellivel. Jelentkezett a francia AGS (nem azonos a korábbi ATS-sel). Lauda visszavonult, most már végleg. Helyére a TAG-Porschéba Rosberg szerződött, kijelentve, hogy ez lesz az utolsó éve. A McLarennél az életében először 1-es rajtszámot viselő Prost önbizalmában teljesen felerősödve már egykedvűen vette tudomásul, hogy korábbi példaképe, Lauda visszavonult. Prostot Rosberg érkezése hidegen hagyta. Továbbra is bízhatott John Barnardban, aki eleve Prost-rendszerű kocsikat tervezett és épített. Ezeket az alulkormányozottság jellemezte.
A feltörekvő, egyre félelmetesebb Honda-turbós Williamsben az önmagát megtaláló Mansell és a rafinált Piquet alig várta, hogy tűzijátékot rendezzen az élen: a nagy tankterheléssel rajtoló autók alváza néha „leütött”, szikraesőt szórtak a pályákon. A Lotust öt év házasság után elhagyta De Angelis – vesztére (részletek később). Senna volt a prímás a Lotusnál, aki kikötötte, nem versenyzik, ha Warwick lesz a csapattársa – ezzel a kijelentéssel elvágta egy brit fiatal jól induló karrierjét. Senna maradt, és felvették mellé a kékvérű, hercegi családból származó Dumfriest. A Lotusnak esélye nem volt a konstruktőri vb-címre – egyetlen jó versenyzővel.
Alboreto kijelentette, számára a száguldás életerőt ad, spirituszt, és ha nem lehetett volna autóversenyző, űrhajós lett volna. Íme, egy vérbeli adrenalin-függő. A Ferrari ekkoriban lépett tévútra, a turbókorlátozásokra rossz módosításokkal reagálva – ez, a helytelen fejlesztési irány viszi majd őket egyre messzebb a győzelemtől a későbbiekben. Mindez bizony rossz fényt vet Harvey Postlethwaite tevékenységére. Johansson ereje teljében készült a nagy lehetőségre, egész éves Ferrari szerződéssel zsebében. Boldogan vetette le hondás overallját, melyet tesztpilótaként viselt.
A Brabham előállt meghökkentő alkotásával, egy szuperlapos géppel. A Toleman kelengyeládáját magáénak tudó új, tőkeerős csapat, a Benetton a BMW turbómotorjától megtáltosodott. Alex Hawkridge csapartfőnök szerint két pilótájuk, Berger és Fabi nem mennek a szomszédba egy kis kockáztatásért. Az Arrowsban Surer és Boutsen bízott abban, hogy együtt tudnak menni a középmezőnnyel. A bekezdésben taglalt mindhárom csapat a BMW soros, 4 hengeres (L4) turbómotorját használta.
Az Osellák indultak a legnagyobb hengerszámú motorokkal, nyolc hengeres Alfa turbóval. Háromszor építették át kocsijukat, de Ghinzani és Danner sorsán ez sem segített, túl nagy volt a műszaki hátrány az élmezőnyhöz viszonyítva. A Minardi csapatban egy öreg és egy fiatal olasz kapott helyet, de Cesaris és Alessandro Nannini. A rémesen gyenge Motori Moderni turbóval egy szikrányi esélyük sem lehetett érdemi eredményre.
A Beatrice Lolák, vagy másképpen Haas Lolák 6 hengeres, dupla Garrett-turbóval ékesített Ford motorral próbáltak tekintélyre szert tenni. A Cosworth elvárta, hogy a remekmű ezer lóerőt teljesítsen. A remélt siker nem valósult meg, mert a piros-kék autó tervezői triumvirátusában Eric Bradley, Neil Oatley és John Baldwin képtelen volt hatékony járműtestet alkotni. A Tyrrellben Brundle és Streiff ígéretes párosnak bizonyult, ugyanazt a V6-os Renault turbót használták, mint a Ligier. A francia kékeknél a veteránszámba menő Arnoux és Laffite képes volt feltűnést okozni, megmutatva, hogy az életkor nem is annyira számít.
Ezzel átnéztük a szezon csapatait, most lássuk már végre, mi történt 1986-ban?
A brazil versenyen kiderült, hogy a lomha Ferrariknak aligha lesz közük a vb-címhez. Senna 7 tizeddel verte honfitársát, Piquet-t az edzésen, a lelátókról fürtökben csüngtek a szurkolók. A rajt után a Senna és Mansell játszott kiszorítósdit, a bajuszos brit húzta a rövidebbet. Piquet megelőzte Sennát, Prost „lábujjhegyen”, kivárásra ment, csak egyszer akart kereket cserélni – hiszen a mérnökök kijelentették, ma minimum kétszer kell! Prost átvette a vezetést, amikor az élboly kiment új gumikért, de féltávnál motorja felmondta a szolgálatot. Piquet győzött Senna előtt a hőségben, két brazil állt a dobogóra, a közönség őrjöngött, megkapta, amit akart. A Renault motoros különítmény (Lotus, Ligier, Tyrrell) elégedett lehetett, mindegyik pontokat szerzett. A spanyol futam következett, ahol Mansell, aki nehezen emésztette meg, hogy Interlagosban a Sennával szembeni lökdösődésben alulmaradt – vérfarkasként eredt a fekete kocsi nyomába. Körről körre felezte a különbséget, és a célfotónak kellett döntenie, Senna győzött, de ha tíz méterrel hátrább van a célvonal, akkor már Mansell. A McLaren megköszönhette a Hondának, hogy meghibásodó motort rakott Piquet kocsijába, így a Marlboro különítménynek a szerencsés 3.-4. hely jutott, a két méregzöld Benettonnak az 5.-6. hely.
Az imolai kvalifikáción az a csoda történt, hogy immár harmadszor zsinórban Senna, Piquet, és Mansell volt a három leggyorsabb az edzésen! Aggódva várhatták a nagydíjat, ez a pálya kíméletlen benzinzabáló hírében állt. Tizenkét kör múlva Mansell és Senna eltérő műszaki okokból, de a pálya széléről nézhette csak az eseményeket. A McLarennél úgy vélték, eljött az ő napjuk. Fittyet hánytak a szűkre szabott üzemanyag készletre, jó versenyt akartak futni, az élre törtek. Rosberg gépe másfél körrel a cél előtt elnémult, kiszáradt a tank! Prost fedélzeti műszerei ekkor már mínusz (!) három litert jeleztek – az utolsó kör felénél valóban kezdett kihagyni a motor.
A francia ekkor balra-jobbra rángatta kocsiját – ahogyan a gumimelegítő körben szokás – de most a benzint lötyögtette, hogy a benzinpumpa elérjen belőle pár cseppet! Így ért a célba, emlékezetes kígyómozgással, nyomában a hajrázó Piquet-vel. Erről egy magyar vicc született, a Lánchídon kacsázva haladó autóst megállítja és kérdőre vonja a rendőr: – „Mondja, maga részeg, vagy csak elfogyott a benzinje, mint Alain Prostnak?” Imolánál maradva: életében először jutott fel a dobogóra Berger, és csapata, a Benetton is, látványos és kockázatos előzések jutalmaként.
A hercegvárosban Prost végig kezében tartotta az irányítást, a pole-pozícióból rajtolva győzött, leszakítva mindenkit, Rosberget és Sennát. A McLarennek fogalma sem lehetett arról, hogy ez volt az utolsó kettős győzelmük 1986-ban, és hogy csak időlegesen vezetik a tabellát, mert vért fognak izzadni a hajrában! 1982 óta újra megtörtént a lehető legrosszabb: versenyző vesztette életét Forma-1 kocsiban. De Angelis egy Brabham-tesztelésről már nem tért vissza, Le Castellet-ben műszaki hiba miatt kb. 250 km/órás sebességgel a korlátba csapódott. Autója kigyulladt, ő maga eszméletét veszítette. Szívműködését sikerrel megindították, de a helyszínről hiányzott a mentőhelikopter! Egy mentőrepülőt hívtak a közeli repülőtérről, de ez a késedelem döntőnek bizonyult. A római versenyző a klinikán halt bele sérüléseibe. Huszonnyolc éves volt.
Belgiumban ezúttal a tervezett időpontban és módon lefuthatták a soros Grand Prix-t. Mansell előre rohant, de motorja bedöglött, Senna és Piquet között dőlt el a győzelem, az utóbbi javára. A rajt után az izguló Berger (életében először volt az első rajtsorban) és Prost összezártak a La Source kanyarban, megálltak, kiszúrva saját csapattársaikkal, akiknek meg kellett fordulniuk. Prost a mezőny végéről, körrekordokat autózva zárkózott fel a hatodik pozícióba. Johansson nem tisztelte nagynevű csapattársát, Alboretót, határozottan megelőzte a dobogóért indított támadása okán.
Kanadában Mansellt a verseny első felében kemény küzdelemre kényszerítette a két McLaren – de a kerékcsere után fordult a kocka, és a piros 5-ös autó lelépett mindenkit. Mögötte Rosberg igyekezett, (ebben az évben Rosberg gyakran profitált abból, hogy az ellenfelek fél szemmel az üzemanyag-kijelzőre pislogtak – ő viszont nyomta neki, ami a csövön kifért. Ezzel a hozzáállással mindenhol afféle pünkösdi király lehetett) de természetesen benzinje fogyóban volt a verseny végéhez közeledve, és le is lassult. Piquet-Prost csata volt a második helyért.
Egy hét múlva az amerikai autógyártás fellegvárának, Detroitnak rémesen szűk és lassú utcai pályáján adott randevút egymásnak a 26 nevező. Eljött végre Senna napja, a bosszantó minőségű aszfalton aratott győzelmet, pedig vezetett még Mansell, Piquet, Arnoux sőt Laffite is, de Senna sokkal gyorsabb volt mindenkinél. Laffite, Prost és Alboreto előtt elsőként futott a célba, 136 km/órás átlagot hajtva, ami tekintve a monacóinál is nehezebb körülményeket, bravúros produkció. Papírforma szerint azonban Mansell volt a fő favorit, ha Le Castelletben és Silverstoneban végigmegy, övé lesz a 9 pont. Pontosan így történt! Míg frankhonban laza győzelmet aratott, hazai pályán már kemény hajrában érte utol és előzte le Piquet-t. Oly erős volt benne a győzni akarás, hogy Prost is összeszedett tőle 1 kör hátrányt. A közönség tombolva ünnepelte, az eufóriában lévő Nigel földre borulva csókolta meg a pálya aszfaltját, nem csoda, hogy nemzeti hős lett belőle.
Nem a Forma-1-ben történt, de érintette annak világát három további súlyos baleset. Az egyik tragédiával végződött: Le Mansban életét vesztette a két évvel korábbi osztrák Osella-pilóta, Gartner. Az Arrows pilótája, svájci Surer egy raliversenyen fának ütközött, és megsérült, navigátora pedig meghalt. Harmadsorban pedig Frank Williams, a csapatfőnök szenvedett súlyos közúti autóbalesetet Franciaországban, aminek következtében tolószékbe kényszerült.
Hockenheimben Piquet könnyen nyert, Mansellnek végig gondja volt a motor teljesítményével. A TAG-Porschék üzemanyaga ismét kevésnek bizonyult, előbb a pole-pozícióból rajtoló Rosbergé, majd nyíllövésre a céltól Prost gépe állt le. A francia végső erejét megfeszítve kézzel tolta a célvonal felé kocsiját! Hatodik lett, 1 pontot kapott, amelyet később levontak tőle, mert több, mint 11 pontszerzése volt. Prost tehát értelmetlenül küszködött, de ezt akkor még senki sem látta előre.
Következett az első szocialista országban rendezett Formula-1-es futam, Magyarországon. Piquet és Senna csatázott egymással, Nelson kétszer is utolérte Ayrtont, és csak másodszorra sikerült véglegesen megelőznie. A centenáriumi futamán Prostot elhagyta a szerencséje, és Rosberg szintén a kiesettek közé került. Mansell kocsija újra erőtlenül ment, ezért gazdája örülhetett a harmadik helyének, mert elöl maradt a tabellán 55 pontjával Senna (48) Piquet (47) és Prost (44) előtt.
A mezőny ezt követően Ausztriába érkezett, ahol Lauda visszavonulását követően új ideált kerestek az emberek. Berger megszemélyesíthette ezt, pályafutása során először autózott egy Formula-1-es futam élén. Később autója felmondta a szolgálatot, így Prost győzedelmeskedett. Monzában a két BMW turbómotoros Benetton közé Prost fészkelte be magát a rajtrácson, de Teo Fabi és Prost inkább a tartalékautója mellett döntött, és ezért az utolsó sorba kerültek. A versenyen a Honda turbók jobbak voltak, mint a BMW-k, Mansell és Piquet között dőlt el a győzelem. Prost 45 perc alatt felküzdötte magát a 6. helyre, amikor fekete zászlóval kizárták a versenyből. Mansell biztonsági öve kilazult, teste ide-oda csapódott a kocsiban, képtelen volt kitámasztani magát. Kék-zöld foltokkal gazdagodva, de ő vezette a tabellát 61 ponttal. Piquet 56, Prost 53 pontot mutatott, és még három verseny volt hátra.
Két héttel később Estorilban Berger aláírta a Ferrari szerződését, Senna pedig fantasztikus körrel harcolta ki a pole-pozíciót. Mansell bízott a Honda erejében és fölényében, és igaza lett, kezdettől fogva elöl haladt, Senna csak mögötte, sőt az utolsó körben Senna benzinje elfogyott, ezért Prost és Piquet meg tudták előzni, leszorították a dobogóról.
Mexikóban Senna, mint akinek bérlete van rá, magához vette a pole-pozíciót. Mindhárom vb-esélyes szorongott, ideges volt. Mansell beragadt a rajtnál, és csak a 15. helyen fejezte be az első kört. Piquet mesteren úrrá lett az izgalom, és túl keményen hajtott, a kerekei abnormálisan kopni kezdtek. Berger fittyet hányt a szorongókra, fölényesen győzött, életében először. Prost megelégedett a 2. hellyel, Senna pedig a harmadikkal.
Ausztráliára maradt a sorsdöntő verseny. Mansell az élről rajtolt, mégis hagyta elmenni Sennát, Piquet és az utolsó versenyét futó, lelkes Rosberget. Mansellnek egy harmadik hely is elegendő volt ahhoz, hogy világbajnokká váljon. Rosberg óriási tempóval repesztett, de egy defekt a pálya szélére kényszerítette. Prost kerekei is tönkrementek, a depóban a lesüllyedt kocsi alá alig tudták betenni az emelőt. A gumik állapota miatt jogosan kezdtek aggódni, főleg amikor Mansell hátsó kereke nagy sebességnél kidurrant, és a britnek ki kellett állnia, agyő, világbajnokság! A Williams depóban attól tartottak, hogy Piquet kereke is szétrobbanhat, azért kihívták a depóba! Prost ott termett és átvette az első helyet, majd győztesként ért célba! A levezető körben azonban a McLaren TAG Porsche benzinje elfogyott! Mi lett volna, ha egy körrel előbb történik? Imolában és Hockenheimben is 1-2 körrel tovább tudott menni Prost, mint Rosberg – a takarékoskodásban Prost nagymester volt.
Micsoda szezon, egek! A bajnokság végeredménye: 1. Prost 72, 2. Mansell 70, 3. Piquet 69 pont.
