Kedden Nick Yelloly teljesítette első köreit egy F1-es autó volánjánál. Miközben boldogan adtunk hírt a brit pilóta öröméről, eszünkbe jutott, hogy honnan is indult, és miért kellene most inkább Kiss Pál Tamást látnunk a helyén.
A 2009 és 2011 közötti időkbe utazunk vissza gondolatban. Az ekkor 17 éves magyar fiatalember, Kiss Pál Tamás egy gokart világbajnoki 7. hellyel a háta mögött elindul álma, az F1-es bemutatkozás felé vezető hosszú és rögös úton. Komoly áldozatokat hoz célja érdekében: nulla angol nyelvtudással egymaga kiköltözik a szigetországba, a versenyek közötti időben magántanulóként érettségizik, nyelvvizsgázik és felvételizik az egyetemre.
Egy teljesen idegen környezetbe érkezik tehát, amikor 2009-ben újoncként bemutatkozik a Brit Formula Renault 2.0 versenysorozatban. Ez az a bajnokság, amelyben 2000-ben Kimi Raikkönen bajnok lett, mielőtt egyből felemelték onnan az F1-be, de bizonyos Lewis Hamiltont is említhetnénk, aki 2002-ben egy év végi 3., 2003-ban pedig egy 1. hellyel hívta fel magára a figyelmet a rangos szigetországi szériában.
Nem akármilyen környezetben kellett tehát bizonyítania Kiss Pál Tamásnak a ködös Albionban, ám ő ennek ellenére már első évében kiválóan helytállt, hiszen 3. legjobb újoncként a 13. helyet szerezte meg az év végi összesítésben. Csapattársai közül a szintén újonc Nick Yelloly 19. lett az év végi összesítésben, a magyar pilóta 141 pontjával szemben mindössze 83 pontot szerezve.
A következő évben is egymás csapattársaiként folytatták az Atech GP színeiben, és Kiss Pál Tamás ezúttal is messze a brit fölé kerekedett azonos technikai feltételek mellett. Az ekkor 19 éves magyar tehetség második teljes szezonja első felében két győzelmet és több dobogós helyezést is szerzett az, és sokáig vezette a bajnokságot. Még a szezon utolsó futamára is megmaradt matematikai esélye a bajnoki címre, de végül a 3. helyen zárta a 2010-es évi Brit Formula Renault 2.0 versenyfutását. Yelloly erejéből egy 7. helyre futotta, és KPT több mint 100 ponttal szerzett többet nála.
Mindketten azonos szakaszában jártak ekkor pályafutásuknak, második szezonjukat teljesítették a bajnokságban, ami ráadásul Yellolynak jelentett hazai terepet. Korban is csupán egy hónap választja el őket egymástól, a brit idősebb ennyivel.
Kettőjük útja később is összefonódott, hiszen a következő idénytől, 2011-től kezdve már mindketten a GP3-ban szerepeltek. Újoncként Kiss Pál Tamás rögtön futamgyőzelmet ünnepelt Barcelonában, ám az év végi összesítésben „csak” egy 16. helyre futotta erejéből az F1 egyik betétsorozataként futó bajnokságban. Yellolyt így is túlszárnyalta, a brit ugyanis 21. lett ebben az évben.
Ekkor már nem voltak csapattársak, mivel KPT a francia Tech1 Racinghez igazolt, miközben Yelloly maradt az Atechnél, 2012-ben viszont éppen a magyar pilóta váltotta őt a brit csapatnál. Tamás Monacóban a 2. helyre kormányozta be az Atech autóját, a csapat történetének legjobb GP3-as eredményét szállítva ezzel, és év végi 12. helyezése is magáért beszélt Yelloly előző év végi 21. pozíciója után.
Innentől kezdve, valljuk meg, nagyon nagyrészt már csak pénz és kapcsolat kérdése volt, hogy Yellolynak sikerült megugornia a következő szintet, a WSR3,5-et is, miközben KPT-nek itt már megálljt parancsolt a Magyarországról összeszedhető szponzori háttér. Eddig a pontig elég volt még a tehetség, innentől sajnos már másra is szükség lett volna, fokozottabb mértékben, mint az eddigiekben.
Ettől függetlenül, talán senki nem haragszik meg rám azért, hogy bátorkodtam megírni ezt a cikket, mert valahogy odakívánkozott egy F1-es tesztbemutatkozás margójára. Kiss Pál Tamás két éven át verte csapattársként Nick Yellolyt, kedden mégis a britnek adatott meg, hogy életében először F1-es autót vezetett.
De ha még egy pillanatra elidőzünk a 2010-es Brit Formula Renault 2.0 bajnokság végeredménye felett, akkor kiszúrhatjuk Will Stevens nevét is, aki akkor közvetlenül KPT mögött zárt az összetettben, a 4. helyen. Ő is másodéves volt akkor, mint a magyar, mégsem ő került ki győztesen kettejük párharcából. Ma állandó pilótaülése van az F1-ben, igaz, „csak” a sereghajtó Manornál.
Kiszúrhatjuk még ugyanerről a bajnoki tabelláról a Williams F1-es autóját első alkalommal éppen a mai, szerdai barcelonai tesztnapon vezető Alex Lynn nevét is, aki 2010-ben a 10. helyen végzett, jóval KPT mögött. Ez az összehasonlítás azonban már kevésbé állja meg a helyét, hiszen Lynn ekkor újonc volt a bajnokságban, amit a következő évben, másodévesként megnyert, azóta pedig a GP3-ban szerzett bajnoki címével és a GP2-ben elért futamgyőzelmével is bizonyította tehetségét.
Mielőtt még túlságosan elmerengenénk azon, hogy ha Stevens és Yelloly a maguk talentummennyiségével el tudtak jutni az F1 közelébe, akkor ez a jóval ígéretesebb formulaautós kezdetet magáénak tudó magyar fiatalembernek miért nem sikerülhetett, nézzük meg, hogy hol van ma az a két pilóta, akik 2010-ben előtte zártak a Brit Formula Renault 2.0-ban, és hamar rájövünk, hogy Nagy-Britanniában sem fenékig tejfel az élet, és ott sem minden az igazi tehetségek érvényesüléséről szól…
2010-ben a mindössze 16 éves újonc, Tom Blomqvist hódította el a bajnoki címet, aki ezzel a sorozat történetének legfiatalabb bajnoka lett, Lewis Hamilton korábbi rekordját átadva a múltnak. Igazi csodagyerek volt, aki ezt követően a német F3, majd az európai F3 felé vette az irányt, és tavaly a 2. helyen végzett az FIA F3-as Európa-bajnokságon. Előtte Esteban Ocon, mögötte Max Verstappen… Ocon azóta több F1-es tesztlehetőségen túl van, Verstappen pedig hétvégéről hétvégére a Toro Rosso színeiben bizonyíthat. Tom Blomqvistról hallottunk már? Jó, nagyon azért ne sajnáljuk, mert idén bemutatkozott a DTM-ben, de hát az azért mégsem az F1, bármennyire is rangos és népszerű versenysorozat. A svéd származású brit pedig még mindig csak 21 éves, nem lenne lekésve semmiről, de igazán szóba se hozták eddig egy F1-es csapattal sem. Hihetetlen…
Lewis Williamson a másik brit, aki 2010-ben KPT előtt tudott végezni a kinti bajnokságban. Ő sajnos még jobban elkallódott azóta. 2011-ben még futotta az erejéből egy 8. helyre a GP3-ban, de a következő két esztendőben már csak 17., illetve 11. lett ugyanott az összetettben, ezek pedig nem olyan eredmények, amikre felfigyelnének az F1-es csapatok. Az ő esete leginkább azt példázza, hogy már az utánpótlásszériákban is nagyon nem mindegy, hogy ki milyen csapatnál versenyez. Ha rosszul választ egyszer, netán kétszer az ember, máris megy a süllyesztőbe, és idővel azon kapja magát, hogy akik a kezdésnél még messze mögötte voltak a tabellán (főleg Yelloly), szépen lassan megvalósítják azt az álmot, amit annak idején ők is megálmodtak gyerekkorukban.
