Galuska Szabolcs: Ez volt az első verseny pályafutásunk alatt, hogy volt itinerünk korábbról és a belső felvételeinket is elő tudtuk venni. Összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt így…
Várfalvi Gábor: Volt, igen, az első olyan pálya volt a MARB bajnokságban, ahol már tudtunk a tavalyi tapasztalatokból gazdálkodni. Èn vagy 10 éve mentem ezen a pályán még RTE-ben, de azok az élmények megkoptak már és nem is nagyon tudtam hasznosítani a J1-ben, azon kívül, hogy a környék és a kanyarok ismerösek, illetve fel tudtam idézni a régi élményeket. Most elövettük a tavalyi belsö felvételeket, a tavalyi itinert, sokkal könnyebb volt így feldolgozni a pályát.
Eléggé viszontagságos időjárási körülmények voltak a verseny alatt… Hogyan tudtok felkészülni egy ilyen változatos versenyre?
Szabolcs: Igen, korábban soha sem látott időjárás fogadott minket, mind a négy szakasz eltérő körülmények között folyt, rallye volt a javából. A felkészítést most is Kori végezte a tőle megszokott nagy gondossággal és hozzáértéssel, nekem csak a végáttételt kellett kiválasztani…
Gábor: Hát, nem voltunk maradéktalanul boldogok… Az első gyors előtt még gyorsan beiktattunk egy villámgyors F1-es kerékcserét, feltettük az intermédiákat, bár ha én vezettem volna, elrajtoltam volna slickeken… A gyors viszont Galát igazolta, jó döntés volt feltenni a slicket. Ráadásul a jobb első gumi defektes is volt, azt még villámgyorsabban ki kellett cserélni közvetlenül a rajt előtt. Ezért nagy-nagy köszönet Atinak, Petinek és Csonginak, akik ezt is meg tudták oldani. 
Visszafele viszont már jó lett volna a slick, de igazából már sosem tudjuk meg, hogy melyik kombó lett volna a gyorsabb.
Amúgy szeretitek a vizes pályán való “autókázást”?
Szabolcs: A tapasztalat azt mutatja, hogy jól tudunk menni vizes körülmények között, tavaly is Balatonon értünk el komolyabb részeredményeket abszolútban, amit most ismét megközelítettünk az első gyorson. A fene se tudja miért van, talán a hajdani bükki hókocsizások tehetnek róla…
Gábor: Én mindenképpen, szeretem, ha csúszik az autó. Az eredmények is azt igazolják, hogy ha víz van, akkor eredményesebbek vagyunk.
Milyen élmények értek benneteket a 4 gyors alatt?
Szabolcs: Rengeteg élményünk volt, folyamatos volt a küzdelem! A rajt előtt elkezdett cseperegni az eső, így gyorsan kereket kellett cserélnünk. Ha ez nem lett volna elég, a már lecserélt abroncsok egyike defektes volt, így azt mégegyszer le kellett szedni, futópercre készültünk el. Nagyszerű munkát végeztek a szervízes fiúk, és külön köszönet a mellettünk szerelő váci srácoknak, aki látva a paránkat besegítettek!
A gumicsere viszont bejött, az egyre vizesebb pályán remek időt tudtunk autózni. Nem így visszafelé, amikor is már felszáradt a pálya és a gyors felétől elmelegedtek az interek, csak csúszkáltunk minden kanyarban és 70 fokos gumival értünk vissza a szervizbe.
Gyors csere slickre és irány a hegy! Ez volt talán az egyetlen normális gyorsasági, nem volt kalandunk. Visszafelé érdekes volt mert elkapta a szakasz végét a vihar, így négyünket a szakasz közepéről visszafordítottak a rajtba. Először nem értettük a döntést, de végül helyesnek bizonyult, mert rohamosan száradni kezdett a pálya.
Gábor: Az első gyors ugye kis kapkodással indult, aztán a vége jó lett, sikerült elég jó időt futnunk. A második futásra jobb lett volna már a slick, mert felszáradt a pálya, talán ha lett volna kicsivel több idő, akkor bedobtunk volna 2 slicket és át tudtuk volna cserélni a rajt előtt, de ugye a ha-val kezdődő mondatoknak az autósportban nincs létjogosultságuk. A harmadik volt az egyetlen tiszta körünk, probléma nélkül megoldottuk, a negyedik pedig ismét kalandosra sikeredett, mivel egy nagyobbacska zápor feláztatta a pályát és az első 4 autó elrajtoltatása után született a döntés, hogy a pálya nem teljesen alkalmas a versenyzésre. Ezért történt egy olyan dolog, amit még életemben nem láttam, hogy piros zászlóval megállítottak minket a pályán, az elsö 4 autót felvezetéssel visszavezették a rajtba és húztunk egy újra játszhat kártyát. Hogy ez jó döntés volt-e, nem tudom, mindenesetre szárazabb pályán mehettünk utána, de hogy ilyen szabály nincsen sehol sem leírva, az is biztos.
Az eredményekkel elégedettek lehettek. Absz. 6., 4-es kategória 3., Lada kupa 1.
Szabolcs: Igen, talán nincs okunk szégyenkezni. Az abszolútot általában nem nézzük, az csak becsúszni szokott. A négyes kategóriában késhegyre menő harc volt, de Ladában is megszorongattak minket…
Gábor: Az eredmény teljesen jó, bár Krizsán Petiékkel elég szoros küzdelemben voltunk, de a végére nekik már jobban kiadta a lépés, az utolsó, felszáradó gyorson adtak az arcunknak rendesen, úgyhogy lemaradtunk közel 3 másodperccel, így lett a 3. hely kategóriában, 6 századdal megelőzve Márkékat. Az első hely pedig elérhetetlen magasságokban volt, Molnár Feri igazi ufóhoz méltóan leosztott mindenkit.
Tompa Márkot is sikerült megvernetek, de a tények kedvéért hozzá kell tenni, hogy a rendezőknek és Janának is van hozzá köze… Ha nincs ez az incidens, akkor is sikerült volna Márkot megelőzni?
Szabolcs: Hát igen, ismét bebizonyosodott, hogy a Jóistennek sajátos a humorérzéke… Az előzőn mi kaptunk ki 2 tizeddel (ez 9,5cm-t jelentett) most meg mi voltunk gyorsabbak 6 századdal… Az egész verseny különleges volt, sokkal inkább hasonlított szerencsekerékre mint tervezhető futamra. Sajnos vannak olyan körülmények amivel versenyzőként együtt kell élned, nem tudsz változtatni rajta. Biztos vagyok benne hogy Márkék az illetékeseknek megfogalmazták az álláspontjukat… Ilyen a rallye, előfordul hogy ideiglenesen nem egyenlőek a versenykörülmények. Ugye általában előny az alacsony rajtszám, most meg a gyors száradás miatt a mezőny vége járt jól. Krizsán Petiékkel mi is tizedekre menő csatát vívtunk a végéig, de az utolsón ők már szárazabban jöttek, ki is kaptunk. De kár ezen keseregni, történhetett volna fordítva is…
Gábor: Nyilvánvalóan veszített időt, amikor utolérte Janát, bár a videókat elnézve, az a beforgás sem segítette őt a csatában. Kicsit visszavágás is ez a 6 század, mivel Pétervásárán 2 tizeddel kaptunk ki tőlük, ami visszavezethető egy saját hibás kicsit befulladt rajtolásra (is), tehát vehetjük úgy, hogy a sors igazságot szolgáltatott.
De a viccet félretéve, a rajtoltatásnál, a rajtszámok kiosztásánál, főleg egy ilyen hosszú pályán, figyelembe kell(ene) vennie a versenyigazgatóságnak a pilóták és az autók erőviszonyait és úgy kialakítani a sorrendet és a rajtoltatási időket, hogy az utolérés esélyeit a minimálisra csökkentsék. Számos olyan eset volt ezen a futamon, ahol a versenyzők utolérték egymást, a hátul érkező időt veszített emiatt. Emlékszem olyan futamra is, ahol a rajtszámosztásnál is, ki tudja, milyen elvek alapján, teljesen összevissza sorolták be az autókat, nem megbántva senkit, de egy korábbi időeredmények alapján láthatóan lassabb autót a nála sokkal gyorsabbak között elengedni nem volt jó ötlet. Erre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a jövőben. Most ebben a helyzetben Márkék szenvedtek emiatt, de ez történhetett volna akár fordítva is.
Következő versenyetek Domaháza – Zabar?
Szabolcs: Persze, támadunk!
Gábor: Megyünk, persze!
