HGP 1998 – Schumacher legnagyobb győzelme

Az 1998-as Magyar Nagydíjat megelőzően közel tíz év után ismét olyan változtatást hajtottak végre a pályán, mely a nyomvonalat is érintette. Persze ez nem volt olyan drasztikus, mint a Mansell előtti rész átalakítása, hiszen „csak” a depót szélesítették ki, s tolták el ezzel együtt a célegyenest a főtribün irányába, mégis fontos volt ez a módosítás, hiszen többek közt azt tette lehetővé, hogy megépüljön az FIA által ekkorra kötelezővé tett plexifal, de például kicserélték a még 1986-ban lefektetett időmérő kábeleket is.

Ami az erőviszonyokat illeti, változatos nyarat követően érkezett a mezőny Magyarországra, hiszen a Monacót követően már 22 pontos hátrányban lévő Schumacher három egymás utáni győzelmével július közepére két egységre fel tudott jönni az egyértelmű erőfölényben lévő mclarenes Hakkinenre, ám két gyengébben sikerült hétvége után lemaradása ismét 16 pontra hízott. A McLaren szombaton különösen erős volt, hiszen az első tizenegy időmérőn csak egyszer nem az övék lett a pole: az esős spielbergi időmérőn a benettonos Fisichella szerezte meg a rajtelsőséget.

Ezek után nem volt meglepő, hogy az első sort Magyarországon is kisajátította a McLaren a szezon során már nyolcadik alkalommal, de Schumacher lemaradása sem volt jelentős, hiszen kevesebb mint négy tizedet kapott a pole-t szerző Hakkinentől. A 4. hely a Magyarországon rendre jól szereplő Damon Hillé lett a Jordannel, őt Schumacher csapattársa, Irvine, majd a négy átalakított Renault-motoros autó, a két Williams és a két Benetton követte.

A rajt simán alakult, az első hét helyen az egyetlen változást az jelentette, hogy Irvine Hill elé tudott kerülni – ám az észak-ír nem sokáig örülhetett ennek, hiszen a 13. körben a szezon során először műszaki hiba miatt volt kénytelen búcsúzni egy futamtól. A Hungaroring nem hazudtolta meg hírnevét, miszerint nehéz rajta előzni, a verseny első szakaszában szinte egyáltalán nem volt akció, a többiektől elhúzó Schumacher is hiába üldözte eleinte a McLareneket.

Bár Hakkinent egy műszaki hiba viszonylag korán hátráltatni kezdte, a finn teljesítményén ez ekkor még nem látszódott meg, ráadásul csapattársa, Coulthard is védte őt a bajnoki reményeit életben tartani vágyó némettől. Schumacher végül előbb állt ki, mint riválisai, így beragadt Villeneuve mögé, aki (kettejük viszonyát ismerve mondhatni természetesen) nem igyekezett őt elengedni, így csak a kanadai tankolását követően eredhetett újra az élen álló páros nyomába.

Képgaléria

A 13. Magyar Nagydíj (1998)

A következő tankolás előtt következett Ross Brawn nagy pillanata: a Ferrari taktikai zsenije előrehozta Schumacher második kiállását, s kevesebb üzemanyagot töltöttek neki, az így megspórolt idővel pedig át tudta ugrani a két McLarent. Brawn megtette a magáét, jöhetett Schumacher, aki azt a feladatot kapta, hogy fusson 19 időmérős kört egymás után, s ezzel összegyűjtse az egy plusz kiálláshoz elegendő előnyt. Brawn minden egyes kör végén közölte Schumacherrel, hogy milyen időt kell következőre futnia, a kétszeres világbajnok pedig minden alkalommal végre is hajtotta az utasítást.

Schumacher nem kevesebb, mint 26 másodpercet adott Coulthardnak ebben az etapban, bár hozzá kell tenni, hogy az is a kezére játszott, hogy a McLarennél túl későn ismerték fel, hogy Hakkinennek műszaki hibája miatt el kell engednie csapattársát. Így aztán amikor a német tizenkét körrel a leintés előtt harmadszor is kiállt, gond nélkül visszatért az élre, s még az is belefért, hogy az utolsó kanyarban elhagyja a pályát.

Ross Brawn taktikai mesterfogása és Schumacher embertelen tempója a Formula-1 történetének egyik legnagyobb győzelmét eredményezték, így noha a németet a futam első szakaszában a 22 pontos, ledolgozhatatlan hátrány rémképe fenyegette, végül hét egységre felzárkózott Hakkinen mögé az összetettben – a finn ugyanis a futam végére annyira lelassult, hogy a zsinórban második dobogóját szerző Villeneuve mellett Hill és Frentzen is megelőzte, s végül körhátrányban ért célba.

Érdekességek

Nem a célegyenes és a depó átépítése jelentette az egyetlen változást a futam előtt, hiszen ekkor nyílt meg a Gerhard Bergerről elnevezett színvonalas vezetéstechnikai tanpálya is.

A McLaren a szezon során összesen kilencszer sajátította ki az első rajtsort – ebből a Hungaroring voltak a nyolcadik alkalom –, ami azért is figyelemre méltó, mert korábban erre utoljára 1991-ben volt példa. A magyarországi a csapat történetében a 41. ilyen alkalom volt – a rekordot akkoriban a Williams tartotta 55-tel.

Nem mindenki lehetett ennyire boldog az időmérő edzést követően, a tyrrelles Riccardo Rosset ugyanis, aki csapattársától, Takagitól is több mint három másodpercet kapott, nem kvalifikálta magát a versenyre, mivel kívül esett a 107 százalékos szabályon. Így sem ez volt a legszűkebb hungaroringi rajtrács (már ekkor sem), hiszen 1996-ban a Forti megszűnése után csak húsz autó vett részt a hétvégén.

Ez volt a Mercedes-erőforrások 20. pole-pozíciója, azóta a 2015-ös Malajziai Nagydíjjal bezárólag pontosan százat sikerült ehhez hozzátenni a McLaren, a Brawn, a Force India, a Williams és persze a gyári Mercedes istállóknak köszönhetően. A rajtelsőségeket tekintve akkor még csak a hetedik helyen álltak az örökranglistán a motorszállítók közt, mára viszont már a 139-et szerző Ford-Cosworth harmadik pozícióját fenyegetik.

Egymás után a harmadik évben nem a pole-ból induló versenyző nyerte a Magyar Nagydíjat, az előző két évben egyaránt Schumacher rajtolhatott az élről, de mindkétszer Jacques Villeneuve győzött, aki ekkor azzal büszkélkedhetett, hogy mindhárom magyarországi versenyét a dobogón zárta.

A futam egyik hőse az ötödik helyen célba érő williamses Heinz-Harald Frentzen volt, aki egy teszten szalmonellafertőzést szedett össze, így rettenetes fizikai állapotban teljesítette a vasárnap futamot, melyet követően alig bírt kiszállni autójából, s többnapos kórházi kezelésre kényszerült.

Az 1998-as verseny hozta a Magyar Nagydíj történetének talán legnagyobb botrányát is: a leintést követően a pályára szaladó nézők nem csupán a kerítést rongálták meg, de komoly büntetést is kapott az incidens miatt a Hungaroring – ennek pontos mértékével kapcsolatban a különböző források ellentmondanak, 50, 100 és 250 ezer dollárról is lehet olvasni.

A rovat korábbi cikkei:

1986 – Piquet élete előzésével győzött

1987 – Mansell-dráma, Kesjár autóba ült

1988 – A Senna-Prost csata újabb fejezete

1989 – Mansell legendássá tesz egy kanyart

1990 – Senna árkon-bokron át

1991 – Az utolsó futam Schumacher nélkül

1992 – A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra

1993 – Csillagok hullnak, születnek újak

1994 – A Mester első magyarországi sikere

1995 – Amikor Schumachernek sem volt válasza

1996 – Villeneuve letette névjegyét

1997 – Amikor „eltűnt” Damon Hill