HGP 1999 – Finn ünnep Schumacher távollétében

Néhány hónappal korábban még elképzelhetetlennek tűnt volna az, ami az 1999-es Magyar Nagydíj beharangozójában állhatott: a Ferrari első számú versenyzője, Eddie Irvine nyolcpontos előnnyel várhatja a hungaroringi versenyhétvégét Mika Hakkinen előtt… Persze mindehhez „kellett” Michael Schumacher silverstone-i balesete is, mely Irvine-t első számú versenyzővé tette, ahhoz viszont a következő futamok is kellettek, hogy bajnokesélyessé váljon.

„Crazy Eddie” az év elejétől szorgosan gyűjtögette a pontokat, sőt két futam után még vezette is a pontversenyt. Ezt gyengébb és erősebb hétvégék követték, de a franciaországi futamot követően, amikor Hakkinen 40, Schumacher 32, Irvine pedig 26 ponttal állt, senki nem gondolhatta volna, hogy az észak-ír abban az évben még a bajnoki címért fog küzdeni. Aztán jött Silverstone, ahol minden megváltozott: Schumacher lábtörést szenvedett, így a Ferrari minden reménye Irvine maradt…

Hogy Irvine egyébként mennyire jól szerepelt az évben addig is, jól mutatja, hogy már a Brit Nagydíjjal beérte Schumachert a pontversenyben, s mivel Hakkinen leeső kereke miatt kiesett a versenyből, nyolc pontra megközelítette a címvédőt. A hátrány aztán Ausztriában tovább csökkent: Irvine nagy csatában verte Coulthardot, míg Hakkinen az első körben koccant csapattársával, s a mezőny végéről kellett előretörnie. A finn kétpontos előnye a Hockenheimringen nyolc egység hátránnyá változott, miután látványos balesetet szenvedett, miközben a Schumachert helyettesítő Salo átadta a győzelmet Irvine-nak.

Ilyen előzmények után érkezett a Hungaroringre a Formula-1 mezőnye, ahová Schumacher hiánya ellenére is óriási tömeg látogatott ki. Különösen sokan érkeztek Finnországból, hiszen Hakkinen sikerei mellett immár a Ferrarinál szereplő Salóért is szoríthattak. Az időmérő edzés felemásan alakult a számukra, hiszen míg Hakkinen megszerezte a pole-pozíciót, addig Salo csak a 18. helyre kvalifikálta versenygépét.

Képgaléria

A 14. Magyar Nagydíj (1999)

A Ferrarinál nem csupán ezért voltak elégedetlenek a kvalifikációt követően. Bár a McLarenek hatalmas erőfölénye miatt egyéb esetekben, egy átlagos versenyhétvégén kimondott sikernek számított volna egy második rajthely, a Hungaroringen nem így volt, hiszen mint Eddie Irvine elárulta, kimondottan a pole-pozíció reményében kezdték meg a szombati napot. Coulthard legyőzése persze önmagában is jó eredmény volt, őt Fisichella, majd a két Jordan, Frentzen és Hill követte.

Nem állíthatnánk, hogy az 1999-es volt minden idők legizgalmasabb hungaroringi futama… A rajtot követően az első nyolc helyen csupán két változás történt: Coulthard visszaesett Fisichella és Frentzen mögé, a 7-8. helyről induló benettonos Wurz és stewartos Barrichello pedig helyet cseréltek. Ez a sorrend nem kevesebb mint 28 körre bebetonozódott, sőt tulajdonképpen a 21-22. helyen történt egyetlen olyan változás, melyet nem kiesés, műszaki hiba vagy kiállás okozott, amikor a 4. körben Gene megelőzte Takagit…

Az élmezőny szép sorban túlesett a kerékcseréken, Hakkinen magabiztos előnnyel vezetett továbbra is, Coulthard pedig visszavette a harmadik helyet Fisichellától, akinek versenyét elrontott második tankolása tette tönkre. Ekkor már csak az volt a kérdés, hogy Coulthard át tudja-e ugrani Irvine-t a bokszban, ami végül nem sikerült, de hamarosan mégis elébe került, miután az észak-ír hibázott, és egy pillanatra elhagyta a pályát.

Az első hat sorrendjében ez volt az utolsó 23 kör egyetlen változása: a McLaren kettős győzelmet aratott Eddie Irvine előtt, akinek előnye így két pontra csökkent az összetettben – a később egy-egy pillanatra a bajnokesélyesek közé lépő Coulthard és Frentzen lemaradása ekkor még 20-20 egység volt. Utóbbi lett a negyedik a Hungaroringen, két pontot szerzett a Hillt a második kiállásoknál megelőző Barrichello, míg 1996 világbajnoka a 6. helyen ért célba.

További érdekességek

Nagyon jól jártak a Finnországba vágyó magyarok ezzel a hétvégével, hiszen annak érdekében, hogy a rengeteg északi szurkolót ideszállító repülőgépek ne üresen térjenek vissza Helsinkibe, roppant kedvezményes árakon kezdték értékesíteni a repülőjegyeket Budapest és a finn főváros közt.

A magyar hétvége keretei közt rendezték az nemzetközi F3000-es szezon nyolcadik versenyét, melyet Stephane Sarrazin nyert meg. Nála is boldogabb lehetett azonban Nick Heidfeld, aki ezen a hétvégén biztosította be az első számú nevelőszéria bajnoki címét.

Mika Salo 18. helye az időmérőn nagyon váratlan volt a németországi remeklést követően, ahol nyerhetett volna, ha nem engedi el csapattársát, Irvine-t – a finn szerint műszaki problémák hátráltatták. Vesszőfutása vasárnap is folytatódott, hiszen két kört kapott Mika Hakkinentől.

A Ferrari közel hét éve nem produkált ilyen gyenge időmérős eredmény, 18. helynél hátrébbra utoljára Nicola Larini kvalifikálta magát, aki a 19. lett 1992-ben Adelaide-ben. Eddie Irvine ugyan egyszer a 22. helyről rajtolt 1996-ban, de akkor nem tudott mért kört sem teljesíteni az időmérőn, így azt egy más esetnek kell tekintenünk.

Luca Badoer remek formában volt a Minardival, hiszen csapattársa sima legyőzése mellett mindkét Arrowst is magabiztosan megverte az időmérőn, s csak hat tizedet kapott a ferraris Salótól.

Damon Hillnek nagy szüksége volt a jó szereplésre Magyarországon, hiszen az előző futamon az a vád érte csapatfőnöke, Eddie Jordan részéről, hogy egy tökéletesen működő autóval állt ki a versenyből műszaki hibára hivatkozva, s még azt is kilátásba helyezte, hogy Hill nem csinálhatja végig karrierje utolsó szezonját.

Jean Alesi viszont Magyarországon különbözött össze csapatával, a Sauberrel, miután mindkét tankolása során súlyos problémákkal szembesült, majd végül célba sem ért a versenyen. A francia a futam után bejelentette, hogy felbontja szerződését és az év végén elhagyja a Saubert.

A rovat korábbi cikkei:

1986 – Piquet élete előzésével győzött

1987 – Mansell-dráma, Kesjár autóba ült

1988 – A Senna-Prost csata újabb fejezete

1989 – Mansell legendássá tesz egy kanyart

1990 – Senna árkon-bokron át

1991 – Az utolsó futam Schumacher nélkül

1992 – A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra

1993 – Csillagok hullnak, születnek újak

1994 – A Mester első magyarországi sikere

1995 – Amikor Schumachernek sem volt válasza

1996 – Villeneuve letette névjegyét

1997 – Amikor „eltűnt” Damon Hill

1998 – Schumacher legnagyobb győzelme