Michael Schumacher sorozatban hetedik győzelmét aratta, s karnyújtásnyira került tőle a hetedik világbajnoki címe – ez történt a 2004-es Magyar Nagydíjon, mely Ricky Bobby legendájának is része lett.
A 2004-es Magyar Nagydíjra, a szezon 13. futamára Michael Schumacher 11 győzelemmel a zsebében érkezett meg – nem szükséges túl nagy matematikai bravúr annak kiszámításához, hogy hány alkalommal nem őt intették le az első helyen a Hungaroringet megelőzően: egyedül Monacóban, ahol egy furcsa, safety car mögötti ütközésben kiesett, így Jarno Trulli és Jenson Button vívhatott meg az első helyért – végül utóbbi került ki győztesen ebből a csatából.
Annak ellenére, hogy fölénye még nagyobb volt, mint az egyébként hasonló képet mutató 2002-es szezonban, Schumacher ezúttal mégsem világbajnokként érkezett Magyarországra, köszönhetően többek közt a pontrendszer előző évi változásának, melynek értelmében a második-harmadik helyeken rendre osztozó Barrichello és Button (12 futam alatt előbbi kilencszer, utóbbi hétszer állhatott dobogóra) többé-kevésbé tartani tudták Schumacher „tempóját”. Mármint relatíve, hiszen Magyarországra érkezvén 110 ponttal állt a német, míg mögötte csapattársa 74, a BAR ifjú britje pedig 61 egységgel következett.
Bár teljesen egyértelmű volt, hogy a szezon végén kit koronáznak bajnokká, Magyarországon még nem volt esély arra, hogy matematikailag is eldőljön a győzelem sorsa. A konstruktőrié viszont igen, hiszen a Ferrari 99 pont előnnyel érkezett Magyarországra, amiből 90-et is elég volt megtartaniuk a verseny utánra, hogy ne lehessen őket elméletileg sem megfosztani a sikertől. Persze az a csapat, mely a szezonból addig eltelt futamok felén kettős győzelmet aratott, ezúttal sem készülhetett ennél kevesebbre, ha stílusosan akart ünnepelni…
Képgaléria
A 19. Magyar Nagydíj (2004)
Az időmérő edzés papírforma eredményt hozott: élen a két Ferrari, mögötte a két BAR, majd következett az üldözőboly, benne a Renault-val, a Williamsszel és a McLarennel – no meg a sauberes Fisichellával és a jaguaros Webberrel, akik be tudtak furakodni az említettek közé. A pole-t simán megszerző Schumacher mellett Takuma Sato lehetett különösen boldog: a BAR-Honda japánja hét ezreddel megverte csapattársát, s így a szezon során már negyedszer mehetett nyilatkozni az időmérő edzést követően – azaz szerezte meg az első három rajthely egyikét.
Nagy bajban lennénk, ha a futam izgalmairól szeretnénk beszélni, az ugyanis nem igazán volt… Az első körre ez annyira azért nem igaz, hiszen alaposan felfordult a sorrend a két Ferrari mögött: Alonso feljött harmadiknak, Montoya negyediknek, Trulli hatodiknak, Raikkönen pedig hetediknek – a két BAR ezzel szemben visszaesett, Button az ötödik, Sato pedig csak a nyolcadik helyről folytathatta a futamot. Az időmérőn csapattársát, Brunit simán legyőző Baumgartner Zsolt szintén veszített, s az első kört már az utolsó pozícióban zárta.
A verseny öt kiesőt hozott, köztük két „nagy” áldozat volt: a világbajnoki összetett negyedik helyén álló Jarno Trulli, akinek hamarosan ajtót mutattak Enstone-ban, valamint a szezon 13. versenyén hetedik kiesését elszenvedő Kimi Raikkönen – mindkettejüknek műszaki hiba miatt kellett feladnia a futamot. Más izgalmat nem is nagyon tudnánk kiemelni: a pontszerző helyeken a 17. körhöz képest Trulli kiesése jelentette az egyetlen változást…
Győzött tehát Michael Schumacher, a mögötte célba futó Barrichello pedig gondoskodott róla, hogy a Ferrari méltó módon, kettős győzelemmel ünnepelje története 14. konstruktőri világbajnoki címét. Az ünneplő vörösökhöz az előző évi győztes, Fernando Alonso csatlakozott a dobogón, megőrizve ezzel a Renault előnyét a BAR-ral szemben a csapatok tabellájának második pozíciójában. A további pontszerző helyeken Montoya, Button, Sato, Pizzonia és Fisichella osztoztak. Baumgartner Zsolt a 15. helyen végzett utolsó célba érőként, méghozzá 5 kör hátrányban, azaz még csapattársától, Brunitól is kapva egyet.
Nekünk, magyaroknak azért örömre is volt okunk azon a vasárnapon, hiszen Medgyessy Péter miniszterelnök, Frank Tamás versenyszervező és Palik László Hungaroring-vezér jelenlétében ekkor közölték a nyilvánossággal, hogy sikerült megállapodni arról, hogy a Magyar Nagydíj legalább 2011-ig a versenynaptár része maradhat.
19. Magyar Nagydíj – 2004. augusztus 13-15.
|
|||||||
Az időmérő eredménye
|
A futam végeredménye
|
||||||
1.
|
Michael Schumacher
|
Ferrari
|
1:19.146
|
1.
|
Michael Schumacher
|
Ferrari
|
1:35:26.131
|
2.
|
Rubens Barrichello
|
Ferrari
|
+0.177
|
2.
|
Rubens Barrichello
|
Ferrari
|
+4.696
|
3.
|
Takuma Sato
|
BAR-Honda
|
+0.547
|
3.
|
Fernando Alonso
|
Renault
|
+44.599
|
4.
|
Jenson Button
|
BAR-Honda
|
+0.554
|
4.
|
Juan Pablo Montoya
|
Williams-BMW
|
+1:02.613
|
5.
|
Fernando Alonso
|
Renault
|
+0.850
|
5.
|
Jenson Button
|
BAR-Honda
|
+1:07.439
|
6.
|
Antonio Pizzonia
|
Williams-BMW
|
+1.024
|
6.
|
Takuma Sato
|
BAR-Honda
|
+1 kör
|
7.
|
Juan Pablo Montoya
|
Williams-BMW
|
+1.053
|
7.
|
Antonio Pizzonia
|
Williams-BMW
|
+1 kör
|
8.
|
Giancarlo Fisichella
|
Sauber-Petronas
|
+1.178
|
8.
|
Giancarlo Fisichella
|
Sauber-Petronas
|
+1 kör
|
Leggyorsabb kör: Michael Schumacher – 1:19.071, 29. kör
|
|||||||
Versenytáv: 70 kör
|
További érdekességek
Nagyon rosszul kezdődött a futam felvezetése Baumgartner Zsolt számára, hiszen szerdáról csütörtökre virradóra egy elszabadult HÉV-szerelvény csapódott a család tulajdonában lévő autószalonba.
A Williams megszabadult a jellegzetes „rozmárorrtól”, s a Magyar Nagydíjra a 2003-as orrt szerelték vissza az FW26-ra.
Három esztendő távollét után ezen a futamon tért vissza a Formula-1-be a brazil Ricardo Zonta, aki két évig a BAR versenyzője volt, 2001-ben pedig a Jordanhez ugrott be két futamra. Zonta azt követően kapott szerepet, hogy a Toyota menesztette honfitársát, Cristiano da Mattát.
A futamra ezúttal is számos híresség, ismert arc látogatott ki – köztük volt például a felnőtt filmek világának közismert alakja, Rocco Siffredi és a világbajnok brazil labdarúgó, Roberto Carlos is.
Michael Schumacher sorozatban hetedik győzelmét aratta, amivel nem csupán saját egyéni legjobbját döntötte meg, de beállította Alberto Ascari rekordját is – abban az esetben, ha számításba vesszük az Indy 500-at, melyen sem Ascari, sem más állandó F1-es versenyző nem indult, egyébként ugyanis 9 a sorozatban megnyert győzelmek rekordja. Ezt a 9-et azóta Sebastian Vettel is elérte a 2013-as szezon utolsó 9 futamán.
Ez volt Schumacher karrierjének utolsó Grand Slamje, azaz rajt-cél győzelem a pole-ból indulva leggyorsabb körrel. A német karrierje során ötször volt képes erre a bravúrra, először az 1994-es monacói futamon, s ezzel az örökranglista második helyén áll Ascarival holtversenyben, míg az élen Jim Clark található nyolccal.
A Formula-1 ezt követően hat éven át nem „látott” Grand Slamet, legközelebb Fernando Alonso volt erre képes a 2010-es Szingapúri Nagydíjon. Azóta ez még ötször fordult elő, Vettel 2011 és 2013 közt összesen négyszer, méghozzá Indiában, Japánban, Szingapúrban és Dél-Koreában, Hamilton pedig 2014-ben Malajziában teljesítette ezt a bravúrt. Azaz továbbra is a 2004-es Magyar Nagydíjon láthattuk az utolsó Grand Slamet, melyet nem Ázsiában értek el.
Az idény során először fordult elő az a ritka eset, hogy a pontszerző helyeken ugyanazok a versenyzők végeztek (persze kicsit más sorrendben), mint akik az időmérőt az első nyolc pozícióban zárták.
A Talladega Nights, magyarul Taplógáz: Ricky Bobby legendája című filmben szerepel a futam egy jelenete: Gianmaria Bruni Minardija és Jarno Trulli Renault-ja látható, amint Trulli épp lekörözi honfitársát.
A rovat korábbi cikkei:
1986 – Piquet élete előzésével győzött
1987 – Mansell-dráma, Kesjár autóba ült
1988 – A Senna-Prost csata újabb fejezete
1989 – Mansell legendássá tesz egy kanyart
1991 – Az utolsó futam Schumacher nélkül
1992 – A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra
1993 – Csillagok hullnak, születnek újak
1994 – A Mester első magyarországi sikere
1995 – Amikor Schumachernek sem volt válasza
1996 – Villeneuve letette névjegyét
1997 – Amikor „eltűnt” Damon Hill
1998 – Schumacher legnagyobb győzelme
1999 – Finn ünnep Schumacher távollétében
2000 – Hakkinen-dupla a pokoli hőségben
2001 – A Ferrari kettős címszerzése