HGP 2005 – Raikkönen felzárkózik Alonsóra

A 2005-ös Magyar Nagydíj fordulópontot jelentett a Formula-1 történetében, hiszen ezzel a versennyel kezdődött meg a sportág arculatát évtizedeken át meghatározó dohányreklámok betiltása. Az új idők szavának engedve vasárnapra a BAR és a McLaren autóiról vasárnapra lekerültek a Lucky Strike, illetve a West hirdetései, s a wokingiak be is jelentették, hogy a szezon hátralévő részére a Johnnie Walker lesz a csapat főszponzora.

Képgaléria

A 20. Magyar Nagydíj (2005)

A szezon alapvetően Fernando Alonso és Kimi Raikkönen párharcáról, bár Magyarországra a spanyol jelentős előnnyel érkezett meg, s a finn balszerencsés kieséseinek, valamint az indianapolisi sikernek köszönhetően Michael Schumacher is ott loholt Raikkönen nyakában. Pedig a Ferrari formája ebben a szezonban minden volt, csak jó nem, hogy mást ne mondjunk, a német a szezon első hét versenyén csak egyetlen dobogós helyet tudott felmutatni.

Annál nagyobb meglepetést okozott, amikor szombaton a hétszeres világbajnok nagy fölénnyel a pole-ba kvalifikálta magát – érthető módon sokan alacsony üzemanyagszintre gyanakodtak. Schumacher kilenc tizeddel előzte meg Montoyát, rajta kívül csak a toyotás Trulli tudott még egy másodpercen belülre kerülni a szezonbéli első pole-ját szerző némethez képest, Raikkönen, Ralf Schumacher és Alonso (aki két évvel korábban itt szerezte karrierje első nagydíjgyőzelmét) már jelentős hátránnyal abszolválta körét.

A rajtnál Schumacher meg tudta őrizni a vezetést, mögé pedig a negyedik helyről induló Raikkönen zárkózott fel, miután Trullit és csapattársát is megelőzte. A bajnoki éllovas viszont bajba került, miután összeért Ralf Schumacher autójával, s megsérült az első szárnya. Nem ez volt az egyetlen incidens az a rajt után: Barrichello Trulli autójába szaladt bele, Christian Klien pedig a Magyar Nagydíjak történetének egyik leglátványosabb balesetét szenvedte el, amikor kereke összeért Villeneuve-ével, és átfordult.

A másik Red Bull versenye sem tartott sokáig: miután Alonso sérült első szárnya az Alesit követően leszakadt, Coulthardnak nem volt esélye észrevenni az úton heverő alkatrészt, nekiment, és eltört az első felfüggesztése. A Red Bull irányíthatatlanul csúszott a 11-es kanyar bukóterébe, szerencsére senki nem talált el. A kör végén többek közt Alonso és Barrichello is a bokszba hajtott javításra, a Schumacher, Raikkönen, Montoya, Trulli, Ralf Schumacher, Button, Sato, Heidfeld sorrend pedig egy időre bebetonozódott a pontszerző helyeken.

Az első kiállásoknál kiderült, hogy Schumacher autója nehezebb volt az időmérőn, mint Raikkönené, s így adott egy másodpercet a finnek, hiszen a McLaren négy körrel korábban érkezett meg a tankolásra, mint a Ferrari. Miután mindenki letudta a kiállást, az első öt helyezett sorrendje ugyanaz volt, mint a rajtot követően, azt leszámítva, hogy Ralf Schumacher megelőzte a Barrichellónak „köszönhetően” sérült diffúzorral köröző csapattársát, Trullit.

A győzelem sorsa a második kiállások során dőlt el, amikor az egy körrel Schumacher után tankoló Raikkönen a német elé tudott visszatérni, s amikor Montoya műszaki hiba miatt kiesett, át is vette a vezetést. Tíz kör sem telt el a tankolás óta, s a finn előnye már közel húsz másodperc volt, így nagyon gyorsan kiépített magának annyi előnyt, hogy ne forogjon veszélyben a győzelme. Főleg azt követően, hogy a németre öccse, Ralf is felzárkózott, így kénytelen volt inkább hátrafelé tekintgetni.

Kimi Raikkönen tehát győzni tudott, s mivel a Renault a szezon során harmadszor pont nélkül maradt, ő és csapata is közelebb tudott kerülni az éllovasokhoz az összetettben. Schumacher sem lehetett elégedetlen, hiszen az erőviszonyokat tekintve ez a második hely több is volt annál, mint amit várhatott volna, míg a pódium harmadik fokára a szezonbéli első dobogóját szerző Ralf Schumacher állhatott fel.

A verseny végeredménye

További érdekességek

Feltűnően rosszul szerepelt az időmérő edzésen Mark Webber, aki csak a 16. helyet szerezte meg a Williamsszel – az egyértelműen gyengén teljesítő Sauberrel induló Massától is egy másodpercet kapott.

Ez volt Fernando Alonso harmadik nullázása a szezonban, mely minden alkalommal együtt járt csapattársa hasonló szereplésével is: Kanadában mindketten kiestek, Indianapolisban természetesen egyikük sem állt rajthoz, míg ezúttal Alonso a kényszerű kiállást követően a 11., míg az olasz a 9. helyen ért célba.

Nem volt egyszerű futama a Saubernek sem, hiszen a Petronas-erőforrások mindkét autóban igen gyengén muzsikáltak. Villeneuve végül motorhiba miatt esett ki, míg Massa hét kör hátrányban ért célba, miután autója kigyulladt az egyik tankolás során.

A szezon első felében több versenyről eltiltott, s egyetlen egységet sem gyűjtő BAR viszont folytatta az Indianapolist követően megkezdett jó sorozatát: Button egymás után negyedszer zárt a legjobb öt közt, s ezúttal csapattársa, Sato is pontot szerzett – egyedüli alkalommal 2005-ben.

Ez volt Kimi Raikkönen 6. futamgyőzelme, amivel az örökranglistán olyan versenyzőket ért utol, mint Jochen Rindt, Gilles Villeneuve vagy John Surtees.

Pénteken csapata is felköszöntötte Fernando Alonsót, hiszen a bajnoki éllovas aznap ünnepelte 24. születésnapját.

A rovat korábbi cikkei:

1986 – Piquet élete előzésével győzött

1987 – Mansell-dráma, Kesjár autóba ült

1988 – A Senna-Prost csata újabb fejezete

1989 – Mansell legendássá tesz egy kanyart

1990 – Senna árkon-bokron át

1991 – Az utolsó futam Schumacher nélkül

1992 – A Vörös Ötös nálunk ér csúcsra

1993 – Csillagok hullnak, születnek újak

1994 – A Mester első magyarországi sikere

1995 – Amikor Schumachernek sem volt válasza

1996 – Villeneuve letette névjegyét

1997 – Amikor „eltűnt” Damon Hill

1998 – Schumacher legnagyobb győzelme

1999 – Finn ünnep Schumacher távollétében

2000 – Hakkinen-dupla a pokoli hőségben

2001 – A Ferrari kettős címszerzése

2002 – Barrichello búcsúztatta a „régi” Ringet

2003 – Alonso nálunk ér fel a csúcsra

2004 – A hetedik