HGP 2008 – Kovalainen öröme, Massa bánata

Retro

2015. június 10. szerda, 16:52

A 2008-as bajnokság második felének kezdetekor a McLarent vezető Lewis Hamilton vezette a tabellát, nyomában a Ferrari két pilótájával, Kimi Raikkönennel és Felipe Massával, de a dobogókat halmozó és már egy győzelmet szerző BMW-sek is lőtávolon belül voltak hozzájuk képest.

Ekkorra a szezon erőviszonyai is kezdtek kirajzolódni, és általános vélekedésnek számított, hogy a McLaren inkább a lassabb és a nagy mechanikai tapadást igénylő pályákon volt ütőképesebb, míg a Ferrarik a gyorsabb, sodrós kanyarokkal tűzdelt vonalvezetéseken mozogtak otthonosabban. Ezen elmélet alapján a Hungaroringre érkezve mindenki azt várta, hogy a McLarenek hétvégéje következik, és ez a vélekedés megerősítést is nyert, amikor az időmérőn a wokingiak két autója szerezte meg az első két helyet, akárcsak 2007-ben. Az előző évi belharc után azonban immár nem kellett tartani semmi hasonlótól, hiszen Fernando Alonso a tél folyamán visszatért a Renault-hoz, helyét pedig az a csendes Heikki Kovalainen vette át, aki nem csak jó viszonyt alakított ki a csapattal, hanem néhány tizeddel rendszeresen lassabb is volt Hamiltonnál, ez pedig borítékolta az istállón belüli harmóniát.

A két McLaren mögött Felipe Massa és Robert Kubica foglalta el a második sort, akik esélyesnek tűntek arra, hogy felvegyék a versenyt Kovalainennel. Közvetlenül a start után azonban mindkettőjük sorsa másként alakult: Kubica pozíciót veszített Timo Glock Toyotájával szemben, ami megpecsételte a délutánját, Massa azonban igazi álomrajtot vett. A finn McLarenjét szinte azonnal legyorsulta, majd az 1-es kanyar előtt megérkezett Hamilton mellé is, ahol füstölőset fékezett, majd az esélyekkel dacolva a külső íven fordulva maga mögött hagyta a másik ezüstszínű autót is.

Hamilton kénytelen volt besorolni a Ferrari mögé, amivel többé-kevésbé tartani is tudta a lépést, így lemaradása sohasem volt több néhány másodpercnél. Ők ketten azonban Kovalainent kellően leszakították, aki ellenfelek nélkül haladt a dobogó felé, mivel mögötte Glock és az Alonso által feltartott Raikkönen sem tudtak magasabb tempóra kapcsolni. A sorrend az első bokszkiállások után sem változott az élen, Hamilton 2,6 másodperces hátránnyal tért vissza Massa mögé, és a McLaren mindent a második kiállásra tett fel – ha a brit néhány körrel tovább a pályán tud maradni riválisánál, a könnyebb autóval talán elegendő előnyt autózhat majd ki ahhoz, hogy az élre ugorjon.

Azt azonban már nem láthattuk meg, hogy működött-e volna Martin Whitmarshék taktikája, Hamilton ugyanis a 41. körben bal első defektet kapott a 2-es kanyarban, így szinte egy teljes kört meg kellett tennie, hogy visszaérjen a bokszba, a lassú tempó miatt pedig rengeteg időt veszített. Csak a 10. helyen tért vissza a pályára, és bár tempója erős volt, előzni ő sem tudott, és csak az előtte állók kerékcseréi által lépett előre a 6. helyig.

Massa eközben egyetlen riválisának lemorzsolódása miatt már óvatosra vehette az utolsó 30 kört, hiszen Kovalainen több mint 20 másodpercre volt tőle, így azt is megengedhette magának, hogy kissé közelebb engedje a finnt. Úgy tűnt, már semmi nem akadályozhatja meg, hogy a Ferrari kényelmesen elguruljon a célig az első helyen, ám a 67. kör kezdetén nagy robajjal és nagy füstfelhővel mégis eldurrant a takaréküzemmódba kapcsolt V8-as motor Massa autójában.

Képgaléria

A 23. Magyar Nagydíj (2008)

A brazil tehetetlenül húzódott félre a bokszutca fala mellé a célegyenesben, és nézte, amint a mellette elhúzó Kovalainennel együtt kicsúszik a kezéből a biztos diadal. A McLaren a győzelemre játszott a verseny során, de végül azt nem úgy kapták meg, ahogy tervezték, és nem is azzal a pilótájukkal, aki defektjéig az esélyesebbnek tűnt. Heikki Kovalainen három körrel a leintés előtt vehette át a vezetést, és a szezonban korábban csak egyetlen dobogóig jutó finn megszerezte pályafutása első F1-es győzelmét, egyúttal pedig hazája negyedik versenyzője lett, aki felért a csúcsra az autóversenyzés királykategóriájában.

A második helyre is egy meglepetésember, Timo Glock állhatott fel, aki a rajtnál megragadott 4. pozícióját képes volt megőrizni, majd Hamilton és Massa balszerencséjéből örömmel profitált. A Toyota németje ezáltal először állhatott fel a dobogóra, amelynek csak a harmadik fokán köszönthettünk egy megszokott arcot Raikkönen személyében, aki a második bokszkiállások során tudta végre átugrani Alonsót. Hamilton végül ötödik lett, ezzel megmentve néhány pontot a bajnoki csatában, míg a további pontszerzők között Nelson Piquet Jr., Jarno Trulli és Kubica futottak be.

További érdekességek: 

Kovalainen lett a Formula-1 1950 óta íródó történetének 100. különböző futamgyőztese, és a negyedik finn Keke Rosberg, Mika Hakkinen és Kimi Raikkönen után.

Csak harmadik alkalommal fordult elő, hogy egyszerre két finn is állt a dobogón: az előző két esetről is Kovalainen és Raikkönen gondoskodott, előbb 2007-ben Fujiban, majd 2008-ban Sepangban.

A 2007-es után ezen a versenyen sem emelkedett a pályán történt előzések száma 3 fölé. A harmadik körben Jenson Button vette át a 13. helyet csapattársától, Rubens Barrichellótól, majd az 50. körben az addig 14.-ként haladó Kazuki Nakajima egyszerre két helyet is veszített Giancarlo Fisichellával és Nico Rosberggel szemben.

A futamnak Massán kívül csak két további kiesője volt: Sebastian Vettel a 22. körben a motor túlmelegedése miatt, Adrian Sutil pedig a 62. körben fékhiba miatt állt ki.

A 2. helyet szerző Toyota beállította legjobb F1-es eredményét. Legutóbb 2005-ben Bahreinben végeztek ilyen előkelő helyen, de a sportban töltött éveik során egyszer sem sikerül győzniük.