USA
2015. június 28. vasárnap, 01:41
Bő három órás száguldás és akció után Graham Rahal húzta be a fontanai diadalt, mely második győzelme az IndyCarban – a balesetekkel tűzdelt versenynek Ryan Briscoe óriási bukása vetett véget.
Van az úgy, hogy nehéz összefoglalni egy versenyt, pláne akkor, ha az 250 körig és három órán keresztül tart, sőt, van is miről beszélni. A 2015-ös IndyCar-szezon 11. futama az Auto Club Speedwayen ilyen volt, s noha egyes szakaszaiban nem előzgették egymást halomra a pilóták, összességében remek versenyt láthattunk, idegtépő csatákkal, több kisebb, és egy igazán látványos balesettel.
A jelenleg is használatban lévő Dallara-kasztni, a DW12-es bevezetése óta rengetegen panaszkodtak arra, hogy az IndyCar elvesztette igazi vonzerejét az oválokon: a késhegyre menő pack-versenyzést, amikor hárman-négyen egymás mellett hajtanak a jobb pozíciókért. Texas előtt Mario Andretti nyilatkozott úgy, hogy a küzdelem ezen formája egyszerűen unalmas, mégis, a fontanai pálya kongó lelátói voltak rá a tanúk, hogy a superspeedwayekről bizony eltűnt az izgalom.
De ez a három óra, melyet az Indy 500-zal karöltve joggal lehet az év versenyének nevezni, mindenért kárpótolta a közönséget, a helyszínen és a tévék előtt egyaránt. A verseny alatt tweetelők tábora két részre szakadt: az egyik fele odáig volt az akciók láttán, a másikuk pedig Dan Wheldon 2011-es, októberi tragédiáját hozta fel intő példaként, ahol pont a pack-versenyzés lett 13 autó végzete egyszerre, közöttük a szerencsétlenül járt brit pilótáé is.
Ilyenkor azonban senki sem gondolkozik a főszereplők fejével, akik pontosan tudatában vannak a veszélynek – nem véletlen, hogy az indanapolisi balesete után otthon lábadozó James Hinchcliffe is úgy fogalmazott, hogy bárcsak ott lehetett volna a többiek között. A 2015-ös MAVTV 500 sem maradt adós a bukásokkal: konkrét ívet is leírtak a versenyzők a balesetek erősségét illetően.
A sort Helio Castroneves kezdte, aki beszorult Power és Briscoe közé, és az ausztrál leheletfinom kormánymozdulata is elég volt ahhoz, hogy a Penske megforogjon. Ekkor már majdnem a verseny felénél jártunk, és ha egyszer egy üzlet beindul… a 158. körben a CHF Racing főnöke, Ed Carpenter ütközött „beosztottjával”, Josef Newgardennel – a veterán pilóta az autóból kiszállva elismerte hibáját.
A következő két sárga zászlós szakaszt pályán heverő törmelékek okozták: előbb Rahal hagyta el a tankolócső beszorult csonkját (a veszélyes kiengedés miatt a büntetés szele is meglengette az amerikait), majd Dixon trafálta el Munozt, az andrettis pedig mehetett a pitre új kerékvédőért. Az utolsó két kényszerszünetet azonban már nem úszták meg ennyivel a pilóták: addig-addig emlegette mindenki Takuma Sato vakmerőségét, míg végül a versenyben korábban vezető japán tényleg balesetbe keveredett, és kiforgatta Will Powert.
Öt körrel a vége előtt meglendült a piros zászló a romeltakarítás miatt, de hiába, a mezőny nem tudott zöld zászló alatt célba érni: egyetlen körrel a vége előtt a két Ryan, Briscoe és Hunter-Reay akadt össze. Az SPM pilótájának autója kísértetiesen hasonló módon emelkedett fel a földtől, mint társaié az Indy 500 edzésein, de hála Istennek épségben szállt ki a feje fölött átbucskázó autóból.
A verseny első két harmadában hátul megbújó Graham Rahal behúzta a győzelmet a végig az élmezőnyben autózó és szinte legtöbbet csatázó Tony Kanaan előtt, a dobogó harmadik fokára Marco Andretti állhatott fel – Juan Pablo Montoya negyedik helyével tovább erősítette vezető helyét a bajnokságban. Rahalnak több mint 7 évet kellett várnia második IndyCar-diadalára, utoljára a 2008-as st. petersburgi versenyen tudott nyerni. Több, mint a mezőny fele (14 pilóta) vezetett legalább egy kör erejéig, és a folyamatosan változó sorrend miatt új rekord is született az élen lezajló váltások tekintetében (83).
Reméljük, a folytatás is hasonlóan izgalmas és sérülésmentes lesz Milwaukeeban is, bár Tristan Vautier egyik kiállása során elütötte egyik szerelőjét – Owen Trovert kisebb sérülésekkel kellett kórházba szállítani.
A fontanai MAVTV 500 eredménye:
