Montoya zseniális győzelmet aratott az Indy 500-on!

USA

2015. május 24. vasárnap, 21:36

A szó legszorosabb értelmében klasszikus 500 mérföldest láthatott a helyszínen tartózkodó több százezer néző, valamint rajongók milliói világszerte: a 200 kör során szinte végig feszített küzdelem zajlott az első helyért, és ahogyan azt már megszokhattuk, több kisebb, és két nagyobb baleset is borzolta a kedélyeket.

Már a rajt után megkezdődött az aprítás: Sage Karam nem jutott el a második kanyarig sem, és magával rántotta Takuma Satót is. A japán pilóta törött bal első lengőkarral hajtott tovább, de csapata gyorsszervizének köszönhetően két körrel később visszatérhetett a mezőnybe. A mezőny sűrűjében Juan Pablo Montoya Pippa Mannal koccant, és hátsó szárnycserére szorult, ami visszadobta őt a mezőny hátsó felébe.

Az újraindítás után viszonylag hosszú ideig a két-két Ganassi és Penske autó harcolt a vezetésért, az első sorból rajtoló Simon Pagenaud remekül tartotta magát Dixon, Power és Kanaan előtt, valamint hármójuk szendvicsében. A következő sárga zászló szakaszt Bryan Clauson kicsúszása okozta, és az eltérő stratégiával autózó Montoya ekkor már az élmezőnyt erősítette, Helio Castronevessel egyetemben.

Pagenaud vezetése alatt néhány körrel később Ed Carpenter próbált meg szélárnyékból bevágni az első kanyarban Oriol Servia mellé, de az egy hete óriásit bukó csapattulajdonos-versenyző magával rántotta a spanyol pilótát, és mindketten összetörték autóikat a célegyenes végén. A pace car uralma alatt a pitben is zajlott az élet: a szerviz után elinduló James Davison összekoccant Pippa Mannal, az irányt vesztett Coyne-autó pedig elsodorta Tristan Vautier jobb első kerekénél tartózkodó két szerelőjét. A verseny végéig egyiküket már kiengedték a kórházból, a másik férfi pedig minden bizonnyal komolyabb sérüléseket szenvedett, hiszen hordágyon kellett elszállítani a helyszínről.

A következő kiállás-sorozat után egymással harcoló Power és Montoya mögött aztán az élmezőny is elveszítette egyik tagját, a 2013-as győztes Tony Kanaan veszítette el uralmát autója fölött – a brazil pilóta szomorúan nyilatkozott a verseny után, felfedve, hogy a szerviz alatt csapata változtatott a leszorítóerőn, így könnyen lehet, hogy emiatt törte össze Ganassi-Hondája hátsó részét.

Az Indy 500 ötödik sárga zászlós szakaszát – melyen szinte az egész mezőny megejtette utolsó kiállását – nem baleset, hanem egy Takuma Sato autójáról lerepülő elem okozta, de nem kellett sokat várnunk a következő kényszerszünetre – a verseny legnagyobb, három autót is magával ragadó balesete miatt.

Sebastian Saavedra az utolsó kanyarban ért össze Jack Hawksworth autójával, a megpörgő autók brutális erővel csapódtak a falnak – a kolumbiai versenyző azonban nem emiatt nem tudott hosszú percekig kiszállni az autójából, hanem azért, mert a pálya közepe felé csúszva Stefano Coletti útjába került, aki teli gázzal kapta el piros gép orr-részét. Az IndyCar-újonc monacóinak szerencséje volt, hogy nem repült levegőbe az autója, de Hawksworthhöz hasonlóan ő is saját erejéből szállt ki a cockpitből.

15 kör volt már csak hátra, amikor meglendült a zöld zászló a mezőny felett, és hála Istennek, a hajrában már nem borzolta több baleset a kedélyeket. Annál inkább az a zseniális hármas küzdelem, melyet Scott Dixon, Will Power és Juan Pablo Montoya produkált: körről körre változott a sorrend közöttük, és egészen az utolsó előtti körig nem lehetett megmondani, hogy ki örülhet a végén. Ekkor vette át Montoya a vezetést (aki az utolsó restartnál még a fövet is megcsípte!), a ritmusát vesztett Dixon és Power pedig már nem tudott rá felzárkózni. Sőt, a pole pozíciót elhódító új-zélandit a végén még Charlie Kimball is megelőzte, aki legjobb Hondásként zárt a harmadik helyen, két kanyarral a vége előtt pedig a pitről kihajtó Justin Wilson akadályozta meg Power utolsó offenzíváját.

Montoya második Indy 500-as diadalával megerősítette vezető pozícióját a bajnokság élén, nem mellesleg másfél évtized után tudott ismét diadalmaskodni a Brickyardon – a 2000-ben Chip Ganassi autóját győzelemre vivő kolumbiai Al Unser szakállas rekordját adta át a múltnak: az ő ’67-es és ’77-es győzelme között tíz év telt el.

„Ez nagyszerű érzés, tudtam, hogy jó az autóm, amikor keresztülvágtam a mezőnyön. A végén pedig a csata a győzelemért… kemény volt! Óriási, még most is keresem a szavakat” – nyilatkozta a kolumbiai pilóta a legendás Victory Lane-en.

A 99. Indy 500 végeredménye: