Minden versenyen a rajtrácson van, izgatottan várja a lámpák kialvását a Mercedesben ülve, ám soha nem jut előrébb a mezőny végéről – ő Dr. Ian Roberts, a Formula-1 főorvosa.
Az elsők között ért oda Jules Bianchihoz a francia versenyző tragikus balesetekor a 2014-es Japán Nagydíjon – elmondása szerint rögtön tudták, hogy nagy a baj, orvosi szempontból azonban minden a helyén volt, így ők többet sajnos nem tehettek a fiatal tehetség életének megmentése érdekében.
A tragédiák sajnos megtörténhetnek az autósportban, azonban az FIA azért küzd, hogy minél nagyobb biztonságot teremtsen a versenypályán, az orvosok – köztük Ian Roberts is – pedig azért, hogy ehhez a munkához szakmai tudásukkal hozzájáruljanak és segítsék a pilóták védelmét. Mindehhez rátermettség, folyamatos készenlét, kitartás és elszántság szükséges – a szlovákiai Új Szó című napilapnak adott interjúja során a főorvos minden kérdésre kellő részletességgel, szakmai alázattal válaszolt, amikor pedig a Forma-1-es autók és futamok kerültek szóba, gyermeki lelkesedés sugárzott róla.
Két orvosi autót láthatunk a garázsban. Van első számú Medical Car?
„Mindkét autót használjuk a hétvége során, nem akarjuk megterhelni egyiket sem jobban, mint a másikat. Két szakember foglalkozik velük a versenyhétvégék során, ők gondoskodnak arról, hogy minden rendben legyen.”
Ki ül az orvosi autóban a futamok során?
„A Medical Car személyzete 3 főből áll. Alan [van der Merwe], a sofőr, mellette én ülök, hátul pedig a nemzeti orvos, Dr. Hetzman [László], aki a légimentésben is nagy tapasztalattal rendelkezik, ő kísér minket a Magyar Nagydíj hétvégéje során. Alannal állandó a kommunikáció lehetősége, sajnos a nemzeti orvossal nem tudunk folyamatosan beszélni, mert nincs közvetlen rádiókapcsolatunk. Természetesen hozzá tudunk szólni, csak mindezt hangosan kell… Neki azonban szintén van rádiókapcsolata a versenyirányítással, így Dr. Gorovéval [Dr. Gorove László, a Magyar Nagydíj versenyfőorvosa – a szerk.] is. A nemzeti orvosnak saját nyelvű rádióvonalra van szüksége, nekünk pedig már túl sok lenne a kommunikációs csatorna. Szóval számos útja van a kommunikációnak, nem csak szóban, hanem vizuálisan is, a monitorokon.”
Hogyan készül egy versenyhétvégére, mi a programja a szabadedzéseken, időmérőn és a versenyen kívül?
„Általában csütörtökön érkezem a pályára, ellenőrzöm az orvosi felszereléseket, összerakom a szükséges dokumentációt. Ellenőrizzük az akkumulátorok töltöttségét, a gyógyszereket, valamint az eszközöket, amelyeket használunk. A GP2 és GP3 szériák dokumentációit is átnézzük ilyenkor. Ha történt valamilyen változás a pályán, arról is tudnunk kell, valamint általános ellenőrzést végzünk az autón is. Megnézem, hogy minden felszerelésem megvan-e – nem csak az orvosi, hanem a biztonsági eszközökre is gondolok, vagyis, hogy a ruhám, a sisakom renden van-e. Csütörtökön visszük először pályára az autót, teszteljük a rádiókat, megnézzük, hol vannak rövidítések, előfordulhat, hogy akadályok vannak ott. Délután az extrication [kimentő] gyakorlatok következnek, amelyek során a kimentő csapatok a helyettes versenyzőket emelik ki az autóból egy-egy GP2-es, GP3-as, valamint Forma-1-es autóból. Általában csütörtökön kerül sor az orvosi gyakorlatra, amely során egy balesetet szimulálunk. Az orvosi csapat odamegy az incidenshez, a versenyzőnek elképzelt sérülései lesznek, ezt a helyzetet kell megoldaniuk. Ez nem igazán egy vizsga, egy teszt, nem a képességeket teszteljük, hanem azt, hogy tudnak-e csapatként együttműködni. Néhány helyen a doktorok, a paramedikusok nem dolgoznak együtt, talán az az első alkalom, szóval ez egy olyan szituáció, ahol megérthetik egymást, összeszokhatnak. Nem az a cél, hogy kellemetlen helyzetbe hozzuk az embereket, hanem az, hogy a csapatmunkát megnézzük.”
A pályával kapcsolatban milyen információra van szükségük a versenyhétvégét megelőzően? Tudniuk kell a szükséges változásokról?
„Ismernünk kell a mentők elhelyezkedését a pályán, de ezt már előre tudjuk néhány héttel, mert minden információt elküldenek Piette doktornak [Jean Charles Piette, az FIA orvosi delegáltja – a szerk.]: a mentők pozícióját a pálya körül, a különböző csapatok információit, a szolgálatban lévők neveit, az orvosi központ adatait arra vonatkozóan, hogy minden készen áll-e. A kanyarok változásairól, a pálya belépési pontjairól is tudnunk kell, valamint arról, ha esetleg egy korábbi rövidítési helyen már nem tudunk átmenni. A kerítések eltérése is fontos lehet, illetve vannak területek, ahol problémás lehet a kiszállás az autóból, a hozzáférés, ezekről is tudnunk kell. A legtöbb pályával kapcsolatos változás igazából a versenyzőket érinti, ezek számunkra nem relevánsak. Ám néhányat nekünk is ismernünk kell, például a kerítéssel kapcsolatos változásokat, illetve azt is, ha egy olyan helyre kerül kapu, ahol eddig még nem volt.”
Milyen gyakran változnak az Önöket érintő szabályok?
„Évente gyakran változnak a szabályok, de ez csak egy kis része a reguláknak. Olyan szinten lehet eltérés, hogy például a pálya egyes részein több orvos, több egészségügyi szakember legyen jelen, vagy a felszerelés tekintetében lehetnek kisebb kérések. Ez azért történik, mert felismerjük, hogy egyes területeken jobb, hatékonyabb lehet a munka folyamata. Ez alatt nem az egész hatékonyságot értem, csak azt, hogy bizonyos kisebb dolgokat hogyan tegyünk hatékonyabbá. Ezek apróságok, például egy új termék a piacon – én is hoztam magammal egy-két új felszerelést erre a hétvégére. Nem juthatsz előre egy mérföldet anélkül, hogy kis lépéseket tennél. Az elsődleges célunk, hogy mindig kicsit haladjunk előre, így érhetünk el sokat.”
Hogyan tudja követni a pályán történő eseményeket futam közben?
„Az én helyem a jobb első ülésen van. Számos adatot kapunk a versenyirányításról, illetve látjuk a pálya térképét, amely egy olyan GPS-szel van egybekötve, amely megmutatja, hogy melyik autó hol van éppen. Azt is rögtön látjuk, ha valaki elhagyja a pályát vagy balesetet szenvedett. Az autót érő erőhatással kapcsolatos adatok is rendelkezésünkre állnak: ha valakit 15 G-nél nagyobb hatás ér, akkor arról visszajelzést kapunk. Így tudjuk, ha valakit túl nagy erőhatás ért egy másik autóval vagy a gumifallal történt ütközést követően. Ugyanezek az adatok elérhetőek a versenyirányítás számára is.”
Mi történik baleset esetén a Medical Carban?
„Ha valami történik a pályán, akkor rádión értesítenek bennünket, hogy oda kell mennünk az incidenshez. Megkapjuk a pályakamerák képeit is. Van egy digitális, illetve analóg rádiónk a kommunikációhoz, folyamatosan kapcsolatban vagyunk a versenyirányítással. Baleset esetén én Herbie Blash-sel és Charlie Whitinggal vagyok kapcsolatban. Ők azok, akik pályára küldenek minket, ha szükséges, ők adnak engedélyt arra, hogy indulhassunk. Mással nem igazán beszélünk, hiszen ők azok, akik az instrukciókat adják számunkra, saját digitális rendszerünk van erre. Ha egy edzésen vagy az időmérőn történik valami, akkor piros zászló lesz érvényben és pályára megyünk. Ha versenyen, akkor a Safety Cart kiküldik, ő megy előttünk, követjük a pályára, majd ezt követően vagy mögötte maradunk, vagy szólnak, hogy előzzük meg – ez természetesen a balesettől, a körülményektől függ. Amikor kimegyünk, akkor a versenyzők és a magunk biztonsága a legfontosabb. Ha valami velünk történne, akkor senki nem tudna reagálni a balesetre.”
Mi történt Jules Bianchi tragikus balesetekor orvosi szempontból?
„Amikor a helyszínre küldtek minket, már tudtuk, hogy nagy a baj. Nem láttuk, hogy pontosan mekkora erőhatás érte a becsapódáskor, mert az ezt mérő eszköz tönkrement. Az idő szoros volt, de az egész folyamat rendben zajlott, mindent Jules-ért tettünk és minden a helyén volt az ellátás tekintetében.”
Amennyiben súlyos eset történik, a televízió nem mutatja az ellátás képeit. Mi zajlik az incidens helyszínén?
„Elképzelhető, hogy egy nemzeti orvos közelebb van az esethez, mint mi, mivel a bokszutcából indulunk – tehát fontos, hogy nem mi vagyunk az egyetlen orvosi csapat itt. Odamegyünk az esethez, majd csapatként dolgozunk együtt tovább. Kapunk néhány információt, azonban akkor válik világossá számunkra a helyzet, ha a helyszínre érünk. Ott nagyon gyorsan kell mérlegelnünk, hogy mi fog történni, mit kell tennünk, hogy mire van szükségünk: a kimentő csapatra, mentőre, vagy bármi másra… Lehet, hogy a versenyzőnek csak kis sérülése van, akkor az orvosi központba szállítjuk, és ez bőven elég, de az is elképzelhető, hogy mentőautóra van szükség.”
Mi az Ön feladata, és mi a nemzeti orvosok munkája ilyenkor?
„Én vagyok a mentést koordináló orvos, vagyis látnom kell, hogy minden a helyén van, mindenki együtt dolgozik a megfelelő időben, valamint azt is, hogy a versenyzőre megfelelően vigyáznak. Én a versenyirányítással beszélek, a helyi orvosnak pedig az a feladata, hogy a versenyzőre vigyázzon.”
Hogyan értékeli a magyar orvosi csapat munkáját?
„A magyarok nagyon jó csapatot alkotnak, rendkívül tapasztaltak, és remek vezetőjük van Dr. Gorove László személyében, ami nagyon különleges dolog. A munkájuk során nincs semmi probléma, ami nagy öröm számunkra.”
Mit gondol, elérhető-e valaha a biztonság maximum szintje?
„Úgy kell tekintenünk a biztonságra, mint ami egy nagyon érzékeny szinten áll. Úgy kell kezelnünk, hogy a versenyzőknek, a pályabíróknak, mindenkinek egy biztonságos, élvezhető hétvégéje legyen. De ez sosem lehet száz százalékos – ezt nem lehet elérni. Ha száz százalékot akarnánk, akkor mindenki otthon maradna és a PlayStationön versenyeznének. Nekünk annyira kell biztonságossá tenni a versenyeket, hogy izgalmas maradhasson és jó futamokat láthassunk. Teljes védelmet elérni és a kockázatokat kizárni lehetetlen feladat lenne. Ennek ellenére folyamatosan ezen dolgozunk, de soha nem fogunk oda jutni. Mindig lesz kockázat, de ez része az izgalomnak.”
Mostanában sokat beszélnek a zárt pilótafülke lehetőségéről, amellyel elkerülnék azt, hogy akár törmelékek, leszakadó alkatrészek, abroncsok eltalálják a versenyző fejét. Mi a véleménye erről?
„Le tudjuk zárni a pilótafülkét, de akkor az már nem ugyanaz lenne, mint ami most van. Különböző módon lehet ezt a kérdést megközelíteni, hiszen a versenyző felé érkező tárgyakat eltérítené, de másrészről… Nos, én a kettő között vacillálok: úgy gondolom, hogy a zárt cockpit lerombolná az együléses versenyzés atmoszféráját, de teljesen elfogadom azt, hogy a pilótát meg kell védeni. Itt jön képbe a biztonság egyensúlya újra: ha ki akarjuk zárni azt, hogy a tárgyak berepüljenek a cockpitbe, akkor zárjuk le – ám akkor teljesen megváltoztatjuk az autót.”
Ez alapján úgy tűnik, hogy az orvos és a rajongó csap össze az Ön gondolkodásában.
„Igen, nagy rajongója vagyok a Forma-1-nek, már azelőtt is az voltam, hogy belecsöppentem volna a versenyek világába. Nagyon régóta néztem a tv-ben, és végül úgy kerültem be, hogy Silverstone-ban pályaorvosként dolgoztam. Úgy voltam vele, hogy nemcsak nézni szeretném, hanem dolgozni is akartam benne. A vezető pályaorvos megkért, hogy csatlakozzak a Forma-1-es orvosi csapathoz. Ez körülbelül 20 éve volt, majd számos eseményen részt vettem mint pályaorvos és Medical Car-doktor. Aztán az orvosi központba kerültem, majd a pályafőorvos helyettese lettem a Brit Nagydíjon, ezt követően pedig az FIA felkért erre a munkára.”
Az orvosi tudáson kívül mi a legfontosabb képesség, tulajdonság az Ön munkájában?
„Azt gondolom, csapatjátékosnak kell lenned – nagyon jó csapatjátékosnak. Összeszedettnek kell lenni, illetve fontos, hogy az idővel jól tudjunk bánni, hiszen nagyon szoros a hétvége időbeosztása. A megfelelő időben a megfelelő helyen kell lennünk folyamatosan, szóval ez tényleg nagyon fontos.”
Megkeresik Önt a versenyzők futamokon kívül?
„Felvehetik velem a kapcsolatot, amikor csak szeretnék, de sosem teszik, mert annál sokkal fontosabb dolgaik vannak, minthogy velem beszélgessenek! Ha a versennyel kapcsolatban van valami fontos dolog, akkor azt az orvosi delegálttal beszélik meg, ha pedig más jellegű gondjuk van, akkor a saját orvosukhoz mennek. Én a pályán vigyázok rájuk.”
Nem igazán hallani a Forma-1-ben doppingvétségről. Ön szerint mi ennek az oka?
„Soha nem tudjuk, hogy mikor kerül sor a doppingvizsgálatra, teljesen függetlenül zajlik az FIA-tól, a versenyzőket pedig véletlenszerűen választják ki. Nem tudok olyan esetről, hogy valaki doppingolt volna a Forma-1-ben. Nagyon kevés előnye lenne annak, ha valaki ezt tenné ebben a sportban. Technikai sport révén nem lenne igazán nagy előnye, ráadásul dopping esetén olyan mértékű büntetést kapna az illető, hogy tényleg őrült dolog lenne megtenni.”
Mit nevezne munkájában a legjobb és a legnehezebb dolognak?
„A legjobb dolog az, amikor az autók mögött vagyunk a rajtnál. Ez igazán különleges, mert mi mindig a rajtrács végén vagyunk. Az, hogy elmondhatom, hogy honnan látom a versenyek rajtját, rendkívül jó. A legnehezebb dolog… nem vagyok benne biztos, hogy van ilyen. Ez egy nagyon jó csapat, nem igazán vannak negatív dolgok. Talán a hosszú utazások, de ez része a munkánknak.”
