A Formula.hu is képviselteti magát a Róma melletti WTCC-teszten tartózkodik, ahol a számunkra legfontosabb szereplővel, Michelisz Norbival beszélgettünk az idei szezonról.
Hogyan sikerült megtalálnod a helyed a csapatban?
Azokat a mérnököket, akikkel most is egy asztalnál ültem, már megismertem a tavalyi év folyamán, hiszen nagy részük ott volt a versenyhétvégéken, másrészt pedig a teszteken, kötetlenebb légkörben tudtam velük együtt dolgozni. Ha őszinte vagyok, úgy érzem, mintha kedvesebbek lennének – ez nem azt jelenti, hogy eddig ne lettek volna azok, de most már a sajátjuknak tekintenek. Másképp érzem magam a körön belül, mint amikor fél lábbal a körön kívül voltam. Nagyon élveztem a mai napot is, annak ellenére, hogy nagyon sűrű volt.
Miben nyilvánul meg, hogy kedvesebbek hozzád?
Ha összehasonlítom az eddigi teszteket a mostanival, olyan apróságokat tudok mondani, ami nekem volt fontos érzelmileg. A másik fele, hogy amikor például tavaly három napot ment a Tarquini, egy napot Monteiro, most mintha egy picit az én irányomba billene a mérleg nyelve. Azzal, hogy én vezettem szerdán, és csütörtökön is van lehetőségem, kb. háromszor annyit ülök az autóban, mint a Monteiro, és másfél-kétszer annyit, mint Huff.
Mennyire más a két csapat munkamódszere?
Más, mert tisztábban le vannak osztva a felelősségi körök, több ember dolgozik egy autón, egyszerűbb meghatározni, hogy kinek meddig ér a felelőssége.
Mennyire hasonlít egy gyári csapatról alkotott, korábbi elképzelésed a valósághoz?
Elég nagy az átfedés. Ha megnézzük az elmúlt másfél hónapot, a nászutunk után szinte mindig a csapattal voltam. Sok lehetőségem van tesztelni, csak sajnos kevesebb energiám marad a feleségemre. Most lehet, hogy a bejelentés következtében nagyobb az érdeklődés, én pedig fontosnak tartom, hogy eleget tegyek ennek.
Milyen az új autó?
Egyelőre úgy tűnik, közelebb vagyunk az élmezőnyhöz, de nem vagyunk olyan helyzetben, hogy kigurulunk egy új szettel és miénk lesz a legjobb idő. Ami jó hír, hogy azonos súly mellett a Citroentől átlagosan 2-4 tizedre vagyunk, ami egyértelmű előrelépés. A Volvo is jónak tűnik, és ahogyan „kémkedtem” utánuk, nem volt pluszsúly az autójukban. Látszik, hogy közel vannak, de ha csak pusztán az autók sebességét nézzük, akkor a Citroen után néhány tized másodperccel lemaradva következünk mi, a többiek pedig – a Lada, a Volvo és a Chevy – egy szinten vannak.
Tegnap meg lett erősítve az autó hátsó része, ahogyan az első fele – az alvázkeret – is, ami összességében merevebb karosszériát eredményez. Azokra a paraméterekre, melyekre tavaly egyáltalán nem volt érzékeny az autó, most sokkal nagyobb eltéréssel reagál, akár köridőben, akár vezetés tekintetében. Azt, hogy az autó ne legyen túl-, vagy alulkormányzott, valószínűleg nem azokkal az eszközökkel fogjuk megoldani, mint tavaly.
Mennyiben jelent változást számodra, hogy eddig köréd épült egy csapat, most pedig hirtelen két csapattársat is kaptál?
Ilyen szempontból jobb helyzetben voltam. Eddig a saját buborékomban mozogtam a Zengő Motorsportnál, egyszerű helyzetben voltam, úgy álltam hozzá, hogy kicsi a nyomás, mert mégiscsak egy privát csapatról volt szó, és viszonylag szabadon, kis túlzással azt csináltam, amit akartam. Most viszont komoly csapattársak ellen kell megmérettetnem magam, ahol óhatatlanul is összehasonlítják a teljesítményünket – úgy vélem, ez befolyásolhatja a későbbi lehetőségekeinket. Amolyan „kapitalistább” környezetbe kerültem, ahol az eredmény számít.
Szerinted ki jelent majd nagyobb fenyegetést?
Erre nehéz válaszolni. Lehetne sorolni érveket mindkettejük mellett, vagy ellen is. Számtalan tényező van, ami Monteiro esetében is változik. Van egy személye kötődés, ami ugye megvan a Tarquinivel, de most már nem egymás közvetlen közelében lesznek – ez pedig hatással lehet rá. Ő nyitottabb felém, mint tavaly volt, ami nem csak annak köszönhető, hogy én bekerültem a csapatba, hanem annak is, hogy Tarquini kikerült onnan. Ami Huffot illeti, látszik rajta, hogy vérprofi. Nagyon gyorsan alkalmazkodott az új környezethez, amiben az is segített, hogy a JAS idén szerződette korábbi versenymérnökét az RML-től. Biztosan azt a teljesítményt hozza majd, amit az elmúlt években láttunk tőle, egyúttal arra számítok, hogy ez nagyon nehéz év lesz – eddig találhattam kifogást, hogy miért nem mennek jól a dolgok.
Mi a célkitűzés az idei évre?
Először az, hogy a csapattársak szintjén teljesítsek, ha optimista akarok lenni, akkor azt, hogy előttük végzek. Nehéz megmondani, hogyan alakul majd a sorrend – ott van a Volvo, aztán a három privát Citroen, melyen szinte ugyanolyan teljesítményre lesznek képesek, mint a gyáriak. Ha a csapattársaim előtt tudok végezni, akkor elégedett leszek, mert a saját lehetőségeimből kihoztam a legtöbbet.
Csapatszinten vannak elvárások?
Nincsenek, hiszen még irreálisak lennének. Nem is lenne jó konkrét elvárásokat támasztani a csapat felé, amíg nem tudjuk biztosan, hogy saját erőből is képesek vagyunk a futamgyőzelemre. Semmi értelme azt mondani, hogy idén három győzelmet fogunk szerezni, az új csapat, a mezőny változása miatt. Ami engem illet, szeretnék két-három győzelmet szerezni.
Tekinthetjük ezt alapozó évnek?
Én annak veszem – úgy akarok viselkedni, mint egy szivacs. Ilyen csapattársak mellett, ilyen környezetben, ha szorgalmas és nyitott vagyok, nagyon nagy a lehetőség a tanulásra.
