F1
2015. május 12. kedd, 08:47
Ma 13 éve rendezték a nagy vihart kavaró Osztrák Nagydíjat, melyen a Ferrari elvette, s Schumachernek adta Barrichello győzelmét – a német utólag maga is bánta, hogy megnyerte a versenyt…
Nem vagyunk benne biztosak, hogy valaha is volt ennyire keserű egy kettős győzelem, mint ma 13 évvel ezelőtt a Ferrari számára. Amikor a Formula-1 a 2002-es Osztrák Nagydíjra készülődött, senki nem sejthette, hogy a sportág történetének egyik legnagyobb botrányát hozza majd a verseny, mely a szabályok átírásához is vezet. Ráadásul nem ez volt a nap egyetlen negatívuma, hiszen egy súlyos baleset is történt a futam során, melyet követően Takuma Satót kórházba is kellett szállítani.
A Ferrari szempontjából a „problémák” ott kezdődtek, hogy a pole-pozíciót Rubens Barrichello szerezte meg, miután több mint hat tizedet adott csapattársának, Michael Schumachernek, ráadásul kettejük közé még az (akkoriban épp) négyszeres bajnok öccse is beférkőzött. Persze nemigen volt miért aggódni, hiszen öt futamon aratott négy győzelmével Schumacher így is fölényesen vezette a bajnokságot, hiszen 44 pontja volt, míg mögötte Montoya 23, Ralf pedig 20 egységgel állt.
A vasárnapi rajtnál Barrichello simán eljött az élen, s Schumacher is megtette, ami tőle tellett, hiszen öccsét lehagyva felzárkózott a második helyre. A harmadik pozícióba a jó kvalifikációt követően jó rajtot vevő, s az 5. rajtkockából előreugró Nick Heidfeld zárkózott fel, bár a Williamsek egyetlen kör alatt levadászták. Mögötte Coulthard következett, majd pedig Raikkönen, de csupán az ötödik körig, amikor Mercedes-motorja megadta magát…
Heidfeld később is a figyelem középpontjába került. A 28. körben, egy safety car utáni újraindítást követően a német a hármas kanyar féktávján a felfüggesztés meghibásodása miatt elvesztette uralmát autója felett, s a füvön keresztbe csúszva a kanyart már teljesítő Takuma Sato autójába csapódott. A japán versenyző Jordanje alaposan összetört, s a mentőcsapatoknak kellett őt kivágni az autóból, mielőtt kórházba szállították.
Az újraindítást követően Schumacher visszaszerezte második helyét öccsétől, és csapattársa nyomában maradt. Az emberekben felsejlett az egy évvel korábbi jelenet, amikor a brazil átadta a második helyet csapattársának – ám abban a helyzetben ez teljesen védhető volt, hiszen egyáltalán nem volt mindegy, hogy Schumacher 2 vagy 4 pont előnyt őriz meg Coultharddal szemben. Most viszont inkább Barrichellónak volt szüksége a pontokra, miután az első öt futamon négyszer kiesett, így többek közt még a renault-s Jenson Button is előtte állt az összetettben.
Aztán amitől az utolsó körig sokan tartottak, végül be is következett. Barrichello, aki egy hibát sem követett el, s tökéletes hétvégét teljesített, az utolsó körökben magára engedte Schumachert, majd a cél felé gurulva lelassított, s átadta a győzelmet csapattársának. Természetesen nem saját belátása szerint tett így, csapata a rádión utasította erre, sőt finoman meg is fenyegették, ahogy azt később a brazil elárulta: „Azt mondták, hogy gondoljak a szerződésemre. Számomra ez parancs volt: jobban teszed, ha elemeled a lábad a gázról, különben mehetsz haza!”
A győztest a megszokott éljenzés mellett füttykoncert fogadta, az osztrák szurkolók nehezen emésztették meg, hogy egymás után másodszor manipulálja a végeredményt a Ferrari. A díjátadón, talán azért, hogy csapattársát, talán azért, hogy a közönséget kiengesztelje, Schumacher a dobogó felső fokát átengedte Barrichellónak, ő maga pedig a másodikról hallgatta meg a német himnuszt – s a győztesnek járó kupát is nekiadta. Szép gesztus, ám az FIA nem díjazta, s nagyon keményen, egymillió dollárra megbüntette a versenyzőket és a Ferrarit a ceremónia szabotálása miatt.
Az esetről, mely hosszú távú következményeket is hozott, hiszen betiltották a csapatutasítást, Schumacher később így nyilatkozott, amikor megkérdezték, hogy mondhatott volna-e nemet a csapat utasítására, azaz más szavakkal: kötelező volt-e megelőznie csapattársát. „Nagyon erősen gondolkodtam ezen, reméltem, hogy nem érkezik ilyen utasítás. A telemetriából látszik, hogy amikor Rubens lelassított, én is így tettem. Aztán viszont tovább lassított.”
„Kívülről rengeteg idő van ezen elgondolkodni, az autóban viszont nem lehet erre hosszasan készülni. Bejelentkeztek a rádión, és szóltak, hogy az utolsó pár méteren le fog lassítani. Nem tetszett a dolog, s hogy őszinte legyek, valószínűleg rossz döntés volt megnyerni ezt a versenyt. Ha lenne lehetőségem változtatni rajta, megtenném, de most már nem lehet…”
