Minden idők egyik legőrültebb versenyét láthatták a szerencsések 2003. április 6-án: a Brazil Nagydíj, az F1 történetének 700. futama igazi roncsderbit hozott, meglepetés-győztessel (napokkal) a verseny után.
Talán mindenki számára rémlik egy-egy képkocka az elmúlt évtized egyik legkaotikusabb futamáról: amint a srácok nem tudják, hogy jobb, vagy bal oldalt repüljenek le a pályáról, amikor hallani lehet az éppen kieső Schumacher gondolatait („Itt meg mi a frász történt?”), vagy ahogyan Fernando Alonso nem tud két méternél messzebb lépni az autójától pályafutása legnagyobb balesete után. 699 Nagydíjjal azt követően, hogy Nino Farina diadalittasan öklözött a levegőbe Silverstone-ban, baljós árnyak közelítettek Interlagos fölé.
Még el sem kezdődött a verseny, már komoly vitákat szült egy regula az idény elején hozott raklapnyi változás közül. A csapatok ugyanis minden hétvége előtt kötelesek voltak kijelölni, hogy milyen mintázatú, vizes pályára alkalmas abroncsokat használnak majd: intermediate, azaz átmeneti, vagy a wet, azaz a komolyabb esőzésekhez szükséges gumikat. David Coulthard és Michael Schumacher is egyetértett abban, hogy ha esni fog vasárnap, lehetetlen lesz lefutni a Brazil Nagydíj 71 körét safety car nélkül. Hiszen ha Interlagosban esik, az sosem ímmel-ámmal szokott történni.
Ebből kapott mindenki ízelítőt pénteken, ahol az első időmérőn Mark Webber bizonyult a legjobbnak, szombaton azonban, verőfényes napsütésben már a helyi hős Rubens Barrichello állított pole-ba Ferrariját – a 30 éves pilóta tizenegyedik alkalommal látogatta meg Interlagost, de első alkalommal tudott pole-ról döntő időmérőt nyerni, felhevítve ezzel milliónyi rajongója szívét.
Az égiek viszont játékos kedvükben voltak vasárnap, és úgy gondolták: „Ha nem volt elég fordulatos az év első két versenye, lássuk, mire mennek a fiúk, ha egy kis esővel bolondítjuk meg a körülményeket?” Az előzetes várakozásoknak megfelelően a versenybíróság nem is engedte, hogy a mezőny egyből elrajtoljon, hanem 15 perccel elcsúsztatta a futam kezdetét, de Bernd Mayländer is nyolc körön keresztül próbálta nyugtatni a kedélyeket.
A verseny igazi rajtja parádésra sikeredett, hiszen kanyarról kanyarra változott a sorrend: David Coulthard már az egyes kanyar előtt utat talált a tétova Barrichello mellett, akit hamarosan Kimi Raikkönen és Juan Pablo Montoya is megelőzött. A finn pilóta annyira belelendült – talán sepangi lendülete vitte tovább –, hogy a 11. fordulóban Coulthardot is maga mögött hagyta. Az idő előrehaladtával azonban a kolumbiai nem tudta kihasználni a Michelin-gumik előnyét, így egyre hátrébb csúszott, szenvedéseit a biztonsági autó újbóli megjelenése szüntette meg – egy időre.
A mezőny végén, messze a McLarenek diadalútjától, Giancarlo Fisichella vezetésével a két Jordan próbált fogást találni Olivier Panison, a bukkanókkal teli célegyenes azonban megtréfálta az EJ13-as jobb első felfüggesztését Ralph Firman autóján, a tapadását veszített kanárisárga járgány pedig magával rántotta a Toyotát az egyes kanyar bukóterébe. A pályán heverő törmelékek miatt egy ideig ismét Mayländer vette át az irányítást – ez alatt pedig a mezőny nagy része meglátogatta csapatát szervizelés céljából, kivéve a vezető Kimi Raikkönent –, de jobban tette volna, ha vissza sem tér a bokszutcába.
Juan Pablo Montoya és Antonio Pizzonia néhány másodperc eltéréssel ugyanúgy szálltak el a Nap-kanyarban, de Charlie Whiting a biztonsági autót csak Michael Schumacher balesete után küldte be újból. A hatszoros világbajnok is társaihoz hasonlóan az aquaplaning áldozata lett, és óriási szerencséje volt a bukótérben dolgozó pályabíróknak, hogy nem ismerhették meg közelebbről a német Ferrariját. Schumi egyébként a 2001-es Német Nagydíj után először adott fel futamot, akkor az üzemanyagnyomás hibája miatt volt kénytelen félreállítania autóját.
A 28. körben aztán Raikkönen is bokszkiállásra szánta el magát, és a kilencedik helyről kezdhette meg offenzíváját a győzelemért, hiszen a McLaren tervei szerint nem hívták volna be többször bokszkiállásra. Egy fordulóval később kiállt a Safety Car, és miután David Coulthard eltűnt a távolban, Rubens Barrichello és Ralf Schumacher késhegyre menő csatája szórakoztatta a nagyérdeműt. Még azóta sem bizonyították be helyi tudósok, de biztosan valamilyen mágnes lehetett a 3-as kanyar külső ívén, hiszen a 33. körben Jenson Button is csatlakozott az ott balesetező Montoya-Pizzonia-Schumacher hármashoz, valamint a korábban kicsúszó Justin Wilsonhoz. Szerencsére neki sem lett baja, a CLK 55 AMG viszont negyedjére is a pályára vonulhatott.
36 kör elteltével és 11 pályán lévő autóval ismét újraindult a verseny, amely már addig több eseményt tartogatott, mint a Ferrari-rémuralmával telt 2002-es szezon összességében. Kimi Raikkönen eszeveszett tempót diktált, és a 40. körre már a harmadik helyen robogott – a mögött a Barrichello mögött, aki a kezdeti nehézségek után csak belelendült, és sanyargatni kezdte Coulthardot a vezetésért. A 45. fordulóban a közönség üdvrivalgása közepette sikerrel is járt, de tipikus interlagosi balszerencséje ezúttal is utolérte: 11. Brazil Nagydíján tizedik alkalommal is kiesett, legalább egy évvel ismét eltolva a brazilok azon álmának beteljesülését, hogy Ayrton Senna után ismét hazai győztest köszönthessenek a kockás zászló lecsapódása után.
Mialatt a mindkét autójával búcsúzó ferrarisok pakolni kezdtek, egy, az élmezőnyben addig szokatlan név jelent meg az eredménylistán: Giancarlo Fisichella. A Jordan négy éve folyamatosan romló teljesítményt mutatott, s amíg 1999-ben két győzelemmel harmadik helyen végeztek a konstruktőrök között, 2003-ra már a Minardival, jobb esetben a Toyotával viaskodtak az utolsó pozíciókért. A futamot sohasem nyerő olasz két éve nem állt dobogón, és a sárgák – akik a dicső frentzeni napok óta (2000, USA Nagydíj) ácsingóztak egy Top3-as helyezésre – garázsában nyomban örömünnep kezdődött: meg lehet a pódium a csapat 200. nagydíján!
Fisichella „ide nekem az oroszlánt is”-üzemmódba kapcsolt, és üzemanyag terén határon táncoló Jordanjével üldözőbe vette Raikkönent. Kicsit szürreális volt látni, ahogyan a körökkel korábban még a mezőny második felében vitézkedő Fisico hogyan tolja le a pályáról a finn pilótát, az pedig még inkább, amikor a mclarenes megcsúszott a Juncaónál, lehetőséget biztosítva ezzel az olasznak az előzésre. Mivel egy körrel korábban David Coulthard felfrissítette készleteit, ez azt jelentette, hogy Fisichella vette át a vezetést! Ahogyan korábban Barrichellónál, a Bridgestone-ok őt is helyzetbe hozták a michelines McLarenekkel és a Renault-kkal szemben. Már csak az volt a kérdés, hogyan időzíti utolsó kiállását – és kell-e még jönnie Raikkönennek?
Képgaléria
2003-as Brazil Nagydíj
A választ Mark Webber és Fernando Alonso adta meg: az ausztrál a dombon felfelé, a célegyenes előtt dobta el Jaguarját, és szórta tele törmelékkel a kanyarívet. Pillanatokkal később pedig, a vehemens spanyol egy momentumra sem elengedve lábát a gázpedálról, teljes sebességgel ráhajtott Webber egyik elhagyott kerekére, az irányíthatatlan Renault pedig valósággal belerobbant a szemközti gumifalba, majd a lendülettől még a másik oldal betonfalát is megkóstolta.
A McLarennél egyből reagáltak, és Raikkönent bokszba hívták – a Jordannél pedig majdnem kirúgták a boksz falát az örömtől, amint megpillantották a piros zászlót. A versenybíróság a balesetekre való tekintettel leállította a futamot, s mivel az már túlhaladt a 75%-án, úgy döntöttek, nem is indítják újra. Ez pedig Fisichella győzelmét garantálta volna, még ha az egy körrel korábbi sorrendet is kell figyelembe venni (a futamot az 55. körben állították le, az 54.-ben már Fisico vezetett).
A pitre guruló Jordan tüzet fogott, de ez már senkit sem érdekelt, elég volt az örömittas jordanes srácokra nézni. Egy valaki tekintete mégis aggodalomról árulkodott: a csapatfőnök Eddie Jordané, aki folyamatosan a mobilján lógott, és kérdőn mutogatott egyest és kettest az ujjával a dobogó felé. Mire a pódiumceremónia elkezdődött, kiderült, miért: a versenybíróság Kimi Raikkönent hirdette ki győztesnek, egyetlen ok miatt: nem egy, hanem a két körrel korábbi állást kell figyelembe venni piros zászló esetén – az 53. körben pedig még a finn pilóta vezetett…
Giancarlo Fisichella faarccal hallgatta végig a finn himnuszt, a dobogó harmadik foka pedig üresen tátongott: Fernando Alonso ugyanis alig bírt kiszállni jelentős harci sebeket kapott Renault-jából, és mentőautóval szállították el a helyszínről – ahogyan később kiderült – a könnyebb sérüléseket szenvedő pilótát.
Az őrült délután méltó lezárásaként csak öt nappal később derült ki a végleges eredmény: Fisichella egy kávézóban tudta meg péntek délelőtt, április 11-én, hogy körszámlálási hiba miatt (már megkezdte 56. körét is) mégis ő lett a Brazil Nagydíj győztese. A dobogón való ünneplést semmi sem pótolhatja, de szép gesztus volt a McLaren részéről, hogy Fisico Imolában, haza földön vehette át Kimi Raikkönentől a megérdemelt trófeát – a Jordan Grand Prix utolsó győzelméért.
