Retro
2015. június 4. csütörtök, 15:16
A Scuderia Italia dobogóközelben járt, az Arrowsnak össze is jött a pódium, a Rial pedig története legjobbját érte el – a kiscsapatok jeleskedtek az F1 történetének első phoenixi hétvégéjén.
A világbajnoki címvédő Ayrton Senna hét pont előnnyel érkezhetett meg az 1989-es szezon ötödik versenyére, a phoenixi USA Nagydíjra. Első alkalommal fogadta Arizona állam fővárosa a Formula-1 mezőnyét a pályán, melyet a város utcáin jelöltek ki, a célegyenes előtti és utáni szakaszt leszámítva csakis derékszögű kanyarokkal.
Mivel a szezonban rekordot jelentő 39 résztvevője volt a mezőnynek, a hétvége szokás szerint az előkvalifikációval kezdődött, melyen a két Brabham, a két Osella, a két Zakspeed, a két Onyx, valamint egy-egy Euro Brun, AGS, Rial, Coloni és Dallara vett részt, utóbbi a BMS Scuderia Italiát képviselő Alex Caffi személyében. Az olasz az onyxos Johansson és a két Brabham, Brundle és Modena társaságában kvalifikálta magát az időmérő edzésre, ahol komoly meglepetések születtek, hiszen Brundle, Caffi és Modena az 5-7. rajthelyeket szerezték meg.
Ayrton Senna pole-pozícióját semmi nem veszélyeztette, nagyobb különbséggel verte a második helyezett Prostot, mint utóbbi a 14. pozícióban záró Patresét! Senna ezzel karrierje 34. első rajtkockáját szerezte, s ezzel megdöntötte a legendás Jim Clark több mint két évtizede fennálló rekordját. A benettonos Nannini és a ferraris Mansell foglalta el a második sort, majd jött a három „selejtezős” versenyző, utánuk pedig Gerhard Berger a másik Ferrarival.
Prost remekül kapta el a rajtot, de kipörögtek a kerekei, így Senna meg tudta őrizni első helyét, majd a két McLaren mögött érkezett Nannini, Mansell, Caffi, Modena és Brundle. Közülük elsőként Nannini esett ki, aki nyakfájdalmai miatt kénytelen volt a bokszba húzni tíz kör elteltével. A McLareneket motorproblémák gyötörték, előbb Prost Honda-erőforrása kezdett rendetlenkedni, majd Sennál, s végül utóbbi bizonyult súlyosabbnak. Két kényszerű kiállást követően végül fel kellett adnia a versenyt, karrierje során először hagyta cserben a Honda.
Időközben Mansell kieséséből is profitálva Alex Caffi egészen a második helyre tört előre a Scuderia Italia Dallarájával, s megadatott neki az esély, hogy a monacói negyedik pozíció után egy még nagyobb sikert érjen el. Miután Berger megelőzte, a bokszba hajtott friss abroncsokért, de így is minden esélye megvolt rá, hogy a dobogón zárjon. A remek szereplést aztán csapattársa, Andrea de Cesaris tette tönkre, aki lekörözése közben a falnak vezette Caffit, megfosztva karrierje legnagyobb sikerétől.
Később aztán Berger is kiesett műszaki hiba miatt, így a pódiumra végül mégiscsak felállhatott egy kisebb csapat képviselője, hiszen az első amerikai győzelmét szerző Prost és Patrese mögött a hazai kedvenc Eddie Cheever ért célba az Arrowsszal – saját maga kilencedik, s utolsó, valamint csapata hetedik, egyúttal utolsó előtti dobogós helyét érve el. Christian Danner lett a negyedik Riallal, maga és csapata valaha volt legjobb eredményét szállítva, míg mögötte a szintén az utolsó sorból induló Johnny Herbert zárt. Hatodikként Boutsen is szerzett egy pontot, rajtuk kívül egyedül a negatív hős, de Cesaris ért célba öt kör lemaradással.
A verseny nagy vesztesei közé sorolhatjuk a tyrrelles Jonathan Palmert is, akit tulajdonképpen csapatfőnöke fosztott meg a jó eredménytől. Ken Tyrrell ugyanis nem egyezett bele abba a többiek által felvetett módosításba, hogy a 81 körös versenytávot 70-re csökkentsék. Az erős pontszerző helyen haladó Palmer autója a 69. körben állt meg üzemanyag-problémák miatt, s ha Uncle Ken nem úgy dönt, ahogy, ez egy kör hátránnyal is legalább két pontot jelentett volna a számára…
