Retro
2015. június 29. hétfő, 15:14
Időmérőn, versenyen, szárazon és nedves pályán sem tudtak mit kezdeni ellenfelei Michael Schumacherrel az 1997-es F1-es Francia Nagydíjon, akinek még arra is jutott ideje, hogy pontszerzéshez segítse újonc öccsét, Ralfot.
Michael Schumacher érkezett listavezetőként az 1997-es évad nyolcadik versenyére, a Francia Nagydíjra június utolsó hétvégéjén, a ferraris pedig formában volt: kettőt nyert az előző három versenyhétvégéből, Monacót és Kanadát. A szombat a németek és Schumacherek napja volt, Michael megszerezte a pole-pozíciót, a harmadik helyre öccse, Ralf kvalifikált, aki újonc szezonját futotta a Jordan színeiben. Csapattársának, a Kanadában dobogóra álló Giancarlo Fisichellának fél másodpercet adott. A testvérpár közé Heinz-Harald Frentzen ékelődött be a Williamsszel.
A bravúros Michael Schumacher már az időmérő elején megfutotta azt az 1:14.548-as köridőt, amely később pole-pozíciót ért neki. Legnagyobb ellenfele, Jacques Villeneuve szenvedett a kvalifikáción. Bár a délelőtti edzésen még leggyorsabb kört futott, autóját összetörte az Imola sikánban, az időmérőnek így tartalékkocsival kellett nekivágnia, amelyben cseppet sem érezte kényelmesen magát. Az edzés végére azonban elkészült eredeti autója, amelybe visszapattanva negyedik időt teljesített.
Az idősebb Schumacher mindenesetre óvatosan fogalmazott esélyeivel kapcsolatban: „Nem számítottam rá, hogy itt leszünk. Úgy érzem, szenvedni fogunk” – nyilatkozta. A Williamsben ugyanis kifejezetten erre az alkalomra fejlesztett erőforrás dolgozott, a csapat motorpartnere, a Renault különösen jó eredményre pályázott hazai versenyén. Frentzen azonban nem hitt honfitársának. „Mindig azt mondja, hogy lassú lesz, közben pedig ott harcol velünk” – fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte a Williamsnek lesznek nehézségei Magny-Cours-ban. Mikor Ralfot kérdezték arról, mire lehet képes bátyja, ő inkább Frentzennek adott igazat – viccelődve pedig hozzátette: „Szerintem mi leszünk azok, akik szenvedni fognak!”
A nap egész hétvégén ritkán bukkant elő, az eső viszont többször is megeredt. A bemelegítő edzést nedves pályán futották – 1-2-es Ferrari-eredménnyel, Irvine-nal Schumacher előtt –, amely hamarosan felszáradt. A fő kérdést az jelentette, fog-e esni a versenyen?
A rajt száraz körülmények között zajlott, Michael Schumacher pedig – aki az utolsó pillanatokban módosított autója beállításain, hogy alkalmazkodjon a pillanatnyi időjáráshoz – megőrizte vezetését, nyomában Frentzennel. Ralfot Villeneuve és Eddie Irvine átugorta, a Ferrari második versenyzője aztán a kanadait is körbeautózta, elmondása szerint egészen meglepődött, Villeneuve mennyire korán fékezett.
Ralf Schumacher
A szombati jóslatokat illetően Frentzennek lett igaza: Schumacher 10 kör alatt hét másodperces előnyt épített ki. A williamses eredetileg azt hitte, riválisa háromkiállásos taktikát teljesít, azért ennyire gyors. Mikor a Ferrari versenyzője a 18. körben már megkezdte a lekörözéseket, akkor tudatosulhatott benne, hogy mindketten csak kétszer fognak bokszba látogatni.
Az időjárás felülírt mindent: mind a ketten teljesítették második cseréiket, mikor az eső cseperegni kezdett, csupán tíz körrel a leintés előtt. Schumacher úgy számolt – fél szemmel figyelve arra is, hogyan dönt Frentzen –, hogy a zápor rövid ideig fog tartani, aztán az aszfalt gyorsan száradni kezd, ezért ilyen kevéssel a leintés előtt nem érdemes köztes abroncsokra váltani. Hogy mennyire kockázatos volt döntése, jól mutatja, hogy az egyes kanyaron túlcsúszott, és a sóderágyon kellett átvágnia a pályát – szerencséje autója nem akadt meg. Frentzen szintén száraz gumikon maradt.
Miután az eső enyhülni kezdett, Schumacher ismét nyeregben érezhette magát, a versenyt pedig 23 másodperccel megnyerte Frentzen előtt, aki csaknem egy percet adott mindenki másnak. Hátul sokkal őrültebben pörögtök az események az utolsó körökben. Az utolsó dobogós pozícióban rajt óta tartózkodó Irvine és Villeneuve kiálltak az inter abroncsokért – a ferraris visszajött a harmadik helyre, a kanadai viszont csak a hatodikra. Egymást követő körökben azonban megelőzte Ralf Schumachert és David Coulthardot, majd Irvine után vetette magát.
Befognia aligha sikerült volna, ha az északír nem hibázik az Adelaide hajtűben: ekkor azonban rögtön a nyomába került, manőverrel pedig az utolsó sikánban próbálkozott, mindent vagy semmit alapon. Nem járt sikerrel, megpördült a bokszutca-bejáratnál, így végül be kellett érnie a negyedik hellyel. Hátránya a bajnokságban 14 pontra nőtt.
Jean Alesi ötödik pozícióba hozta be a Benettont, az utolsó pont pedig Ralf Schumachernek jutott – köszönhetően bátyjának, Michaelnek, aki az utolsó körben lekörözte őt. Ralf ekkor egy korábbi megpördülése miatt csak hetedik helyen állt, ami körhátrányban azt jelentette, hogy ebben a pozícióban is fogják leinteni. A célvonal átszelése előtt azonban Michael maga elé engedte őt, még egy kört adva Ralfnak. Rövidesen Alesi kitessékelte Coulthard McLarenjét a pályáról, akit Ralf megelőzött: így végül, önzetlen testvéri segítséggel, zsebébe vándorolt az utolsó megszerezhető pont.
Az 1997-es Francia Nagydíj tíz darabban (1. rész) – sajnos a legfontosabb eseményeket tartalmazó 9. rész hiányzik:
