Retro
2015. szeptember 3. csütörtök, 16:16
Az F1 előtti autósport egy elfeledett történetét idézzük fel: macskaköves jugoszláv pálya, világháborús hadüzenetek, egy menekülő és egy vérző szemű pilóta, egy igazi legenda utolsó győzelme.
Rovatunkban nemrég megemlékeztünk a második világháborút megelőző utolsó jelentős európai autóversenyről, az 1939-es Svájci Nagydíjról, melyet mindössze másfél héttel azelőtt rendeztek, hogy Németország megtámadta Lengyelországot. Ennél jóval kevésbé ismert tény, hogy a háború kezdete után is rendeztek még egy nagydíjat, méghozzá az egyetlent a volt Jugoszlávia területén.
A „Jugoszláv Nagydíj” kifejezés ettől függetlenül sokak számára ismerős lehet, ám nem az autó-, hanem a gyorsasági motorversenyzés világából. A belgrádi Kalemegdan Parkban rendezett futam, melyet II. Péter jugoszláv király támogatásával szerveztek meg ráadásul nem az ország, hanem a város nevét viselte – s mindemellett azért is különösen fontos a szerepe az autóversenyzés történetében, mert hat évig és hat napig ez volt az utolsó nagydíj a háború sújtotta öreg kontinens területén.
A történet hátteréhez egyébként az is hozzátartozik, hogy a Grand Prix-szezon bajnokát sosem hirdették ki hivatalosan a háború kitörése miatt. Bár a régi, a szezon elején érvényben lévő pontrendszer alapján Hermann Paul Müller lett a bajnok, a náci vezetés mercedeses csapattársát, Hermann Langot favorizálta, aki egyébként kétségkívül a legjobb teljesítményt nyújtotta a négy bajnoki futamon, s az új, a maira jobban emlékeztető pontrendszer őt hozta volna ki győztesként.
Bár augusztus végén Európa már az elkerülhetetlen háborúra készült, öt nappal a Svájci Nagydíj után a Mercedes útra kelt, hogy részt vegyen a jugoszláv főváros futamán – a másik nagy gyártó, az Auto Union hozzájuk hasonlóan két autóval vett részt a versenyen. Amikor a hónap végén megérkeztek a 2,8 kilométeres pályára, finoman szólva sem voltak elragadtatva attól, amit tapasztaltak, macskaköves részek és villamossínek tették szinte alkalmatlanná az egyébként csak balkanyarokból álló aszfaltcsíkot a magas szintű versenyzésre.
Az első edzés másnapján aztán megjött a hír: Németország lerohanta Lengyelországot. A csapatokon úrrá lett a tanácstalanság, a szervezők azonban meggyőzték őket a maradásról, s a motorsportért felelős náci vezető, Adolf Hühnlein is erre utasította őket, hogy a pályán is mutassák meg a németek felsőbbrendűségét. Az Auto Union nagy öregje, Tazio Nuvolari egyébként még akkor sem érkezett meg, s csak szombat reggel futott be a vonata Belgrádba.
Az olasz legenda annak ellenére is nehezen alkalmazkodott a pályához, hogy egy extra edzéssel is „megajándékozták” őt. Még az a Manfred von Brauchitsch is gyorsabb volt nála, aki az Auto Union egyik csapattagjának elmondása szerint az előző estétől még mindig ittasan ült autóba. Nuvolari végül az utolsó rajthelyről indulhatott az egyetlen helyi nevező, Bosko Milenkovic mögül, aki egy régi, 2,3 literes Bugattival vett részt a futamon.
Szeptember 3-án, vasárnap kora reggel újabb híradás érkezett: Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. A Mercedes menedzsere, Alfred Neubauer ennek ellenére is kitartott amellett, hogy versenyezni kell, s szó szerint a repülőről rángatta le von Brauchitsch-t, aki már a jegyét is megvásárolta Bécsbe. A betétfutamokat követően nem sokkal délután öt előtt nagyjából 80-100 ezer néző jelenlétében végül megkezdődött a Belgrádi Nagydíj…
A rajtot követően a két Mercedes-pilóta, Lang és von Brauchitsch vad csatározásba kezdett, melyben végül előbbi húzta a rövidebbet: riválisa autója felvert egy követ, mely betörte Lang szemüvegét, s kénytelen volt a bokszba hajtani, hogy a csapatorvos kiszedje a szilánkokat a szeméből. Az autót Walter Bäumer vette át. Nem sokkal később aztán az autó végleg kiesett, ugyanis a korábban megpördülése miatt lefulladó von Brauchitsch a szalmabálákba kényszerítette.
A Mercedes megpördülésekor Tazio Nuvolari vette át a vezetést, s bár kerékcseréjét követően kénytelen volt szerelői (szabálytalan) segítségét elfogadni, a Mercedes nem óvott, miután Neubauer figyelmét felhívták arra, hogy von Brauchitsch is több megkérdőjelezhető dolgot elkövetett. Így aztán Nuvolari megnyerte a versenyt, nem csupán a háború előtti utolsó európai futam első helyét szerezve meg, hanem egyúttal impozáns karrierje utolsó sikerét is aratva.
Az ünneplés igencsak csendesre sikeredett, különösen mivel a futam végére ismét érkezett egy hír: Franciaország is hadat üzent Németországnak. A csapatok már nem a versennyel, hanem a biztonságos hazatéréssel voltak elfoglalva, ezt követően viszont – miközben már dúlt a háború Európában – ismét fellángolt a vita a két gyár közt Nuvolari, illetve von Brauchitsch szabálytalan megmozdulásai miatt.
Ezt követően egészen 1945. szeptember 9-éig nem rendeztek nagydíjat Európa területén. Belgrádba soha nem tért vissza a magas szintű autóversenyzés, az 1939-es nagydíjat pedig a kommunista vezetés szinte teljesen kitörölte a történelemből, részint a királyi támogatás, részint a fasiszta országokból érkező versenyzők dominanciája miatt.
Martin Williamson (ESPN) cikke alapján.
