Milyen rekord küszöbén áll Lewis Hamilton, Nico Rosberg és Sebastian Vettel hármasa? Mikor esett ki utoljára két egymást követő versenyen Fernando Alonso? És hogy jön ide Juan Pablo Montoya? Statisztikai érdekességek a Monacói Nagydíjról, egy kis ráadással.
A Monacói Nagydíj végjátékában történtek azt eredményezték, hogy Nico Rosberg váratlanul zsinórban harmadik győzelmét húzhatta be a Hercegség utcáin, amivel egy igencsak exkluzív klubhoz csatlakozott. Egymást követő három alkalommal előtte csak Graham Hillnek, Alain Prostnak, legutóbb pedig Ayrton Sennának sikerült itt diadalmaskodnia, a brazil ráadásul sorozatban öt éven át legyőzhetetlen volt. De legalább három monacói győzelmet is a fentiek mellett csak Michael Schumacher, Jackie Stewart és Stirling Moss tudtak felmutatni.
Rosberg 10. futamgyőzelmét szerezte, és pályafutása során most először tudott két egymás utáni versenyen a dobogó tetejére állni. A német immár 170 kört töltött az élen Monacóban, amivel például átugrotta saját főnöke, Niki Lauda eredményét az utcai pályán. Egyúttal megszakadt Rosberg azon sorozata, hogy idén minden futamot a rajtpozíciójában fejez be – bár ezt bizonyára nem is bánta ezúttal.
Lewis Hamilton pedig ugyan végre megszerezte első monacói pole-ját, és 2008-as győzelme óta először végre ismét vezetni tudta a versenyt, de végül be kellett érnie a harmadik hellyel. Ezzel zsinórban már 13. dobogóját szerezte, ám megszakadt az a lenyűgöző sorozata, amely során 12 nagydíjon keresztül mindig az első és a második hely valamelyikén végzett – és amely tekintetben második lett az örökranglistán, hiszen csak Michael Schumacher tudott egyhuzamban több 1-2-t felhalmozni 2002 során. A hétszeres bajnok 15-ig jutott akkor.
A pódiumon viszont már megint a két Mercedes és Sebastian Vettel végzett – idén ötödik alkalommal. Ezzel máris beállították a rekordot, hiszen egyik szezonban sem fordult még elő, hogy egy trió ötnél többször is együtt ünnepelhessen a dobogón. Mondani sem kell, Hamiltonnak, Rosbergnek és Vettelnek nagyon jó esélye van arra, hogy a hátralévő 13 futam során megdöntsék ezt.
Egy szezonon belül ötször is együtt álltak a dobogón (bármilyen sorrendben):
1996 – Jacques Villeneuve, Damon Hill, Jean Alesi (Argentin, Kanadai, Francia, Német és Magyar Nagydíj)
2000 – Michael Schumacher, Mika Hakkinen, David Coulthard (San Marinó-i, Brit, Európa, Magyar és Japán Nagydíj)
2010 – Sebastian Vettel, Mark Webber, Fernando Alonso (Spanyol, Magyar, Szingapúri, Japán és Brazil Nagydíj)
2011 – Sebastian Vettel, Fernando Alonso, Jenson Button (Monacói, Magyar, Olasz, Japán és Indiai Nagydíj)
A Mercedes motor új rekordot állított fel, hiszen zsinórban 25. alkalommal szerezték meg a pole-t (ebből egyet a Williams, a többit a gyári csapat). Egy másik motorgyártó sem volt még képes ilyen hosszú sorozatra.
Immár Kimi Raikkönen az egyetlen a mezőnyben, aki idén még nem tudta legyőzni a csapattársát időmérőn. A hétvégén ez már Pastor Maldonadónak is sikerült. De hogy ne csak negatív dolgot mondjunk a finnről, Raikkönen már most, a szezon hatodik futama után több ponttal rendelkezik, mint amennyit a teljes 2014 során gyűjtött.
Daniel Ricciardo ugyan a tavalyi szezonzáró után most pályafutása során másodszor is megfutotta a leggyorsabb kört, de a Red Bullnak mégis azzal kellett szembenéznie, hogy 2009 óta először egyetlen autóval sem végeztek a dobogón Monacóban. Ironikus, hogy idén így is ez a 4-5. hely lett a legjobb eredményük. Az előrébb végző Danyiil Kvjat alaposan megjavította korábbi legjobbjának számító 9. pozíciót, ezzel pedig egy híján ugyanannyi pontot gyűjtött, mint előző 23 futamán összesen.
A McLaren-Honda társulás végre feljegyezhette első pontszerzését az 1992-es Ausztrál Nagydíj óta, köszönhetően Jenson Button 8. helyének. A brit 19. alkalommal zárt ebben a pozícióban egy versenyt, többször, mint bárki más az F1-ben.
Fernando Alonso hétvégéje most sem alakult rózsásan, hiszen 2004 óta először esett ki Monacóban, és az volt az az év is, amikor legutóbb két egymást követő versenyt nem tudott befejezni.
A Williams a 2013-as szezonzáró óta először maradt le a pontszerzésről, ezáltal 24 futamon át tartó sorozatuk szakadt meg.
Sergio Pereznek eddig mindig viharos, balesetekkel és koccanásokkal tarkított hétvégéi voltak ezen a pályán, de a hétvégén 7. helyével meg tudta szerezni első itteni pontjait.
Pastor Maldonadónak most sem sikerült befejeznie a Monacói Nagydíjat, zsinórban ötödik alkalommal, vagyis az F1-ben továbbra sem látta még meg a kockás zászlót ezen a pályán. A venezuelai ugyanilyen elképesztő negatív sorozattal rendelkezik Melbourne-ből és Sepangból is.
És végül ráadásként néhány statisztika a hétvégi Indianapolis 500-ról, már csak azért is, mert a győztes Juan Pablo Montoya az F1 számára sem ismeretlen.
A 39 éves kolumbiai másodszor nyerte meg a világ egyik legrangosabb autóversenyét. Első sikere még 2000-re datálódik, a 15 éves különbséggel pedig ő lett az, akinek két győzelme között a legtöbb idő telt el. Ezzel A. J. Foyt rekordját múlta felül alaposan, akinek 1967-es és 1977-es diadalai között 10 évet kellett várnia.
Montoyának a győzelmi aránya is igencsak mutatós az 500 mérföldes versenyen, hiszen még csak harmadszor állt ezen rajthoz, ami 67%-os mutatót jelent (sőt a 2014-es 5. helyét sem kell rejtegetnie.)
A kolumbiai hétvégi sikerét úgy szerezte meg, hogy a 200 körből mindösszesen csak 9-et fejezett be az élen. Ez a harmadik legkevesebb élen töltött körrel learatott győzelem az Indy 500 1911 óta íródó történelmében. Rögtön a verseny második évében Joe Dawson csupán két kört vezetve nyerte meg a versenyt, a rekordot pedig Dan Wheldon jegyzi, aki 2011-ben csak egyetlen körben állt az élen – az utolsóban, ahol számít.
Az idei verseny kiszámíthatatlanságát jelzi, hogy 35 alkalommal változott az első helyezett kiléte, ami szintén kiemelkedő, a második legtöbb a verseny története során. A rekord viszont ettől még jó messze, hiszen két évvel ezelőtt, 2013-ban 68 helycsere történt az első helyen a 200 kör alatt.
