F1
2015. június 8. hétfő, 17:17
Evidens, hogy előröl indulva könnyebb győzni, az időmérésen leggyorsabb autónak még helyzeti előnyt is biztosít a rajtrács. De mekkora eséllyel nyerhet az, aki rosszabb helyre kvalifikált?
Valamikor régen volt egy olyan, elsősorban biztonsági megfontolás, miszerint ha az autókat a gyorsaságuk szerint rakjuk sorba, kevesebb lesz a baleset. Ez nyilvánvalóan így van, de ez meglehetősen unalmas versenyt vetít előre, ahol a mezőny fokozatosan széthúzódhat. Szerencsére a szombati időmérésen mutatott jó forma vasárnap már változhatott, akárcsak az időjárás.
Mert mindjárt más a helyzet, ha valamiért elöl megy a lassabb, és utána a gyorsabb, mert ebből akció szokott születni.
Nem mondhatjuk, hogy ezt kihagyták volna a számításból a szabályalkotók, hiszen láttunk mi már két fordulós időmérő szisztémát is, ahol nem is burkolt cél volt egy másfajta, a papírformától elütő sorrend felállítása.
Kíváncsi lettem, vajon a rajthelyek mennyiben szolgálták ki az időmérés legjobbjainak reményeit. Ami azt illeti, túlzottan is megtették.
A Formula-1 világbajnokság összes futamát figyelembe véve (benne a legutóbbi, kanadai versenyt is) 376 esetben az győzött, aki a sor elejéről indult! Ez 40.7 %-os valószínűséget jelent. A második rajtkockából 219 esetben tudtak futamot nyerni, amely 23.7 %-os valószínűséget mutat. Ez a kettő tehát magába zárta a győzelmi esélyek csaknem 2/3 részét!
Nézzük meg, a többi rajtkockából hányszor sikerült győztesként átszakítani a célvonalat:
|
RAJTHELY:
|
Győzelmek száma:
|
Arány:
|
|
1.
|
376
|
40.7 %
|
|
2.
|
219
|
23.2 %
|
|
3.
|
113
|
12.2 %
|
|
4.
|
59
|
6.4 %
|
|
5.
|
46
|
4.9 %
|
|
6.
|
36
|
3.9 %
|
|
7.
|
21
|
2.3 %
|
|
8.
|
16
|
1.7 %
|
|
9.
|
4
|
0.4 %
|
|
10.
|
8
|
0.8 %
|
|
11.
|
5
|
0.5 %
|
|
12.
|
4
|
0.4 %
|
|
13.
|
3
|
0.3 %
|
|
14.
|
5
|
0.5 %
|
|
15.
|
1
|
0.1 %
|
|
16.
|
2
|
0,2 %
|
|
17.
|
2
|
0.2 %
|
|
18.
|
1
|
0.1 %
|
|
19.
|
1
|
0.1 %
|
|
20.
|
–
|
–
|
|
21.
|
–
|
–
|
|
22.
|
1
|
0.1 %
|
A tizedik helynél hátrább keresgélve feltűnik, hogy olyannyira áltudományossá kezd válni a felsorolás, mint a júliusi lottószámok kihúzásának a gyakoriságát alkalmazni decemberben. Ezt vizsgálni tehát meglehetősen blőd volna.
Az mindenesetre világosan látszik, hogy a tizedik helynél hátrábbról átlagban körülbelül két és fél évente tud valaki győzni. Külön érdekesség, hogy a 20. és a 21. helyről még soha senki nem nyert, de a 22. helyről már igen. John Watson, 1983-ban a kaliforniai USA Nagydíjon (Long Beach) szívómotoros McLarenjével érte el a bravúrt, és csapattársa, a mögüle induló Niki Lauda futott célba a második helyen! A McLaren tehát kettős győzelmet szerzett a 22. -23. helyről indulva. Na, ezt csinálja utánuk valaki, bárki!
