Szám szerint: Rajthelyek és győzelmek viszonya

F1

2015. június 8. hétfő, 17:17

Evidens, hogy előröl indulva könnyebb győzni, az időmérésen leggyorsabb autónak még helyzeti előnyt is biztosít a rajtrács. De mekkora eséllyel nyerhet az, aki rosszabb helyre kvalifikált?

Valamikor régen volt egy olyan, elsősorban biztonsági megfontolás, miszerint ha az autókat a gyorsaságuk szerint rakjuk sorba, kevesebb lesz a baleset. Ez nyilvánvalóan így van, de ez meglehetősen unalmas versenyt vetít előre, ahol a mezőny fokozatosan széthúzódhat. Szerencsére a szombati időmérésen mutatott jó forma vasárnap már változhatott, akárcsak az időjárás.

Dppi_00000334_010

Mert mindjárt más a helyzet, ha valamiért elöl megy a lassabb, és utána a gyorsabb, mert ebből akció szokott születni.

Nem mondhatjuk, hogy ezt kihagyták volna a számításból a szabályalkotók, hiszen láttunk mi már két fordulós időmérő szisztémát is, ahol nem is burkolt cél volt egy másfajta, a papírformától elütő sorrend felállítása.

Kíváncsi lettem, vajon a rajthelyek mennyiben szolgálták ki az időmérés legjobbjainak reményeit. Ami azt illeti, túlzottan is megtették.

A Formula-1 világbajnokság összes futamát figyelembe véve (benne a legutóbbi, kanadai versenyt is) 376 esetben az győzött, aki a sor elejéről indult! Ez 40.7 %-os valószínűséget jelent. A második rajtkockából 219 esetben tudtak futamot nyerni, amely 23.7 %-os valószínűséget mutat. Ez a kettő tehát magába zárta a győzelmi esélyek csaknem 2/3 részét!

Nézzük meg, a többi rajtkockából hányszor sikerült győztesként átszakítani a célvonalat:

 
























RAJTHELY:

Győzelmek száma:

Arány:

1.

376

40.7 %

2.

219

23.2 %

3.

113

12.2 %

4.

59

6.4 %

5.

46

4.9 %

6.

36

3.9 %

7.

21

2.3 %

8.

16

1.7 %

9.

4

0.4 %

10.

8

0.8 %

11.

5

0.5 %

12.

4

0.4 %

13.

3

0.3 %

14.

5

0.5 %

15.

1

0.1 %

16.

2

0,2 %

17.

2

0.2 %

18.

1

0.1 %

19.

1

0.1 %

20.

21.

22.

1

0.1 %

A tizedik helynél hátrább keresgélve feltűnik, hogy olyannyira áltudományossá kezd válni a felsorolás, mint a júliusi lottószámok kihúzásának a gyakoriságát alkalmazni decemberben. Ezt vizsgálni tehát meglehetősen blőd volna.

Az mindenesetre világosan látszik, hogy a tizedik helynél hátrábbról átlagban körülbelül két és fél évente tud valaki győzni. Külön érdekesség, hogy a 20. és a 21. helyről még soha senki nem nyert, de a 22. helyről már igen. John Watson, 1983-ban a kaliforniai USA Nagydíjon (Long Beach) szívómotoros McLarenjével érte el a bravúrt, és csapattársa, a mögüle induló Niki Lauda futott célba a második helyen! A McLaren tehát kettős győzelmet szerzett a 22. -23. helyről indulva. Na, ezt csinálja utánuk valaki, bárki!

Tagged: