Retro
2015. április 24. péntek, 10:18
Versenyt nyerni az F1-ben úgy, hogy a győztes egyetlen kört sem vezet (!), ez valami egészen speciális eset következménye kell, hogy legyen. Hétszer volt rá mód, hogy hitetlenkedjünk rajta.
Volt ebben utólagos kizárás, időbüntetés miatti hátrasorolás is, de olyan is akadt, amikor valaki kakukktojásként kapott győzelmet, mert jó fészekbe ült.
Az ötvenes évekre jellemző volt, hogy a versenytávot (amely gyakran túllépte az 500 kilométert is) váltott pilótákkal teljesítették a csapatok. Ugyanazt az autót ketten, vagy hárman is vezették, természetesen a végeredményért járó pontokon testvériesen osztozhattak.
Luigi Fagioli egyetlen győzelmét így szerezte 1951-ben Franciaországban, vezetett kör nélkül. Az Alfa Romeo 159-es gépet a kor nagymestere, Juan Manuel Fangio is kormányozta a futamon, kettejük összteljesítménye folytán a 8-as rajtszámú gép teljesítette elsőként a 601 (!) kilométeres távot. Érdekes, hogy ők ketten a 4-es számú Alfát is vezették ugyanazon a napon!
Juan Manuel Fangio az 1956-os Argentin Nagydíj rajtja előtt
A második eset 1956-ban történt, Argentínában. Luigi Musso sem vezette azt a futamot egy percre sem, mégis győztesként jegyezték. De ne legyünk igazságtalanok az olasszal szemben: ugyanis önfeláldozóan átadta saját autóját, a 22-es számú Ferrarit Fangiónak, mert az argentin autója a 23. körben meghibásodott. Így tudott Fangio győzni saját magáért, és Mussóért is egyúttal.
1957-ben a Brit Nagydíjon Stirling Moss toronymagasan esélyes volt a gyors Vanwall VW5 géppel. Ebben az esetben a VW a típust jelzi (semmi köze az megegyező rövidítést használó Volkswagenhez). Csapat-és honfitársa, Tony Brooks nélkül azonban ő sem tudott volna győzni, és örömet okozni lelkes szurkolótáborának. A vert mezőnyben ekkoriban felmerült a kérdés, hogy sportszerű dolog-e így kijátszani az ellenfeleket. Helyes dolog-e, hogy egy sztárpilótának annyi autója van, amennyi csak a csapatának a rendelkezésére áll?
1978. szeptember 10-én volt a monzai tragédia napja. Ronnie Peterson életét vesztette a rajtnál kialakult tömegbalesetben. A futamot 40 körre redukálták, a rajtnál kiugró Gilles Villeneuve (Ferrari) és Mario Andretti (Lotus) kertelés nélkül egy perces időbüntetést kapott a célba éréskor, hiába vezették a pályán az egész versenyt! Az eredetileg harmadik helyen célba érő Niki Laudát (Brabham Alfa V12) hirdették ki győztesnek, és csak a hatodik helyre volt jó Mario Andretti 60 másodperccel megnövelt időeredménye…
1982-ben a brazil verseny előtt már állt a sportpolitikai botrány, mert az idénynyitó dél-afrikai futam edzésén sztrájkoltak a versenyzők, és büntetésekkel kellett szembenézniük. A turbópárti FISA elnök, Balestre kizáratta az első két helyen célba futó szívómotoros versenyzőt (Nelson Piquet-t és Keke Rosberget), mivel titkos ballasztvíz-tartályt használtak. Ez az észrevétel jogos is volt, így Alain Prost (Renault Turbo) örülhetett az újabb 9 pontnak. Az viszont következetlenségre utalt, hogy Rióban minden Cosworth-motoros autó víztartályt használt, mégis csak az első kettőt büntették…
Az 1982-es Brazil Nagydíj dobogóján Rosberg, Piquet és Prost
3 évvel később Prosttól visszavette a sors az ajándékba kapott győzelmet. Az 1985-ös imolai versenyen McLaren kocsija több üzemanyagot fogyasztott, mint azt tervezték. Így a franciának 2 kilogramm hiányzott a kocsi össztömegéből, az előírt 640 kg helyett csak 638 kg volt. Nincs apelláta, diszkvalifikálták Prostot, és Elio de Angelist (Lotus Renault) hirdették ki győztesnek. De Angelis sem volt az élen akkor ott Imolában, egyetlen kört sem.
Utoljára 1994-ben, Belgiumban hirdettek ki vezetett kör nélküli győztest a „zöld asztalnál”. Ugyan Michael Schumacher (Benetton Ford) dominált a versenyen, de az autója aljára kötelezően szerelt falapból több volt lekopva, mint azt a szabály meghatározza, ezért a németet diszkvalifikálták, és Damon Hillt (Williams Renault) hirdették ki győztesnek. Ez sem volt egyértelmű eset. A Benettonnál kijelentették, hogy ez boszorkányüldözés. Azért, mert korábban Briatore (a Benetton akkori vezetője) nyílt levélben bírálta Max Mosleyt, amiért az veszélyessé tette a Formula-1-et. Az FIA vezetője ezért szerintük alig várta az alkalmat, hogy visszavágjon, és megbüntesse a Benettont. Az edzéseken esett az eső, ezért nem tudták jól beállítani a száraz pályára való alvázmagasságot, valamint Schumacher a futamon jókorát pördült a szegélyen, ahol könnyen lekophatott az a bizonyos falap.
A világbajnokság szempontjából fontos volt, hogy Schumacher 31 pontos előnye ne emelkedjen tovább (10 vb-pontot ért akkor a futamgyőzelem), ezért kapóra jöhetett a kizárás lehetősége. Így kesergett a Benetton. De hogy mi volt az igazság, az valószínűleg már sosem fog kiderülni.
