Rali
2016. november 4. péntek, 12:30
Az ózdi, egyben utolsó futamon eldőlt, hogy a dobogó melyik fokára állhat fel Jánosa Ákos és Brunekker Árpád. Szerettek volna ismét bajnokok lenni az A6-os kategóriában, de idén csak a második hely jutott nekik. Ami igencsak szép eredmény, persze, ha az ember nem maximalista.
„Mivel az ózdi verseny nem úgy alakult, ahogy azt mi elterveztük, kicsit morcos vagyok. Nem azért, mert nem lettünk elsők, hanem mert volt, ahol bealudtunk és sokat kaptunk a többiektől. Gondoltuk, hogy nem lesz egyszerű ez az utolsó futam, de tényleg nagyon akartuk a bajnoki címet újra. Ez most így alakult. Az első gyorson nem úgy találtam le, ahogy kellett volna és ott már sokat kaptunk. Így utólag a belsők alapján tudom, hogy hol kellett volna jobban menni. Jövőre gyorsabbnak kell lenni. A rohadt nagy maximalizmusom miatt érzem úgy magam, ahogyan. Tavaly talán pont azért sikerült minden jobban, mert habár voltak elvárásaim, nem görcsöltem rá ennyire. De hát basszus, mindenki az első helyet szeretné, nem?! Az idei év után úgy gondolom, valami kis változás kellene, de igazából még én sem tudom, hogy mi legyen az. Nagyon sokat teszek ebbe a ralis dologba, és jó lett volna learatni év végén a babérokat. Évek óta érzem a fejlődést, de idén nem annyira. Persze magunkhoz képest most is fejlődtünk, de már kevesebbet. Ezért úgy érzem, hogy el kell gondolkozni a következő szezon előtt, hogy mit kell majd másképp csinálni. Kell számomra valami, ami kimozgat ebből a megtorpanásból. Aminek viszont nagyon örülök, hogy méltó ellenfél ellen kaptunk ki idén. Jociékkal jó volt csatázni, gratulálunk nekik még egyszer és jövőre újra megmérettetjük magunkat ellenük. Idén az A6-os kategória 2. és az abszolút 6. hely jutott nekünk a bajnokságban, ami nem is olyan rossz, ha figyelembe vesszük az ügyes versenytársakat. Szeretném megköszönni a partnerek bizalmát, a csapat munkáját és a méltó ellenfelek sportszerű hozzáállását” – jelentette kis Ákos.
„Én személy szerint nagyon jól éreztem magam az ózdi pályákon. Sajnálom, hogy kivettek egy gyorsot, mert azon pont jó lett volna menni még egyet. Egyfolytában figyeltük Jociék idejét, és próbáltuk felvenni velük a harcot. Az elsőn bealudtunk és csúszkáltunk is, de mi megint úgy éreztük, hogy mentünk egy jót. Aztán a beíróba tapasztaltuk, hogy csak mi éreztük gyorsnak magunkat, de vannak nálunk jobbak is. Mindezek ellenére a célunk az volt, hogy be tudjuk fejezni a versenyt. Egyre ügyesebb pilóták ellen kell küzdeni, és hát nincs mese, jövőre még többet kell ebbe az egészbe fektetni, de reális célokat kell kitűzni. Nagyon sok dologra kellett így az utolsó versenyen figyelni. Hogy csak a Jocira koncentráljunk, és mindenképpen érjünk célba. Ez egy összetett feladat volt, amit most mi kevésbé tudtunk megoldani, Jociék viszont igen. Én örülök, hogy dobogón végeztünk idén is a kategóriában. Tavaly egyszerűbbnek tűnt megszerezni a bajnoki címet, amit meg is tudtunk ugye csinálni, de idén rá kellett döbbennünk arra, hogy kicsit lazábban kell akarni azt az első helyet, nem ilyen görcsösen. Jövőre újra megpróbálunk harcolni azért a címért, csak már más szempontokat is figyelembe veszünk” – mondta Árpi.