Számos dologra figyelhettünk oda a 2006-os F1-es szezonban: Alonso és Schumacher összecsapott, nagyságok mentek és jöttek – ugyan, ki vette észre a mezőny végén izzadó orosz csapatot…?
A 2006-os több szempontból is nagyon emlékezetes év volt. Fernando Alonso megszerezte második bajnoki címét, Schumacher utoljára küzdött győzelmekért, a BMW Sauber elindult a nagycsapattá válás útján, a Williams pedig egy pillanat alatt lesüllyedt a mezőny hátsóbb régióiba. Bemutatkozott Kubica és Rosberg, szabadedzéseken már Vettel is feltűnt, búcsút vettünk Montoyától és Villeneuve-től, Jenson Button pedig végre futamot nyert. Ilyen izgalmak mellett bizony észre se nagyon vettük a mezőny legvégén vért izzadva küzdő orosz csapatot, s valljuk be, nem is igazán szolgáltak rá a figyelmünkre…
A Jordan csapat története 2005-ben ért véget, amikor az egykor a dobogós helyekért, sőt egy ízben a bajnoki címért harcoló, de azóta a mezőny végére visszasüllyedő, s súlyos anyagi gondokkal küzdő istállót a Midland Group vezetője felvásárolta, s orosz licensszel Midland F1 Racing néven nevezte be a 2006-os szezonba. Érdekes módon egyes hírek szerint a Midland már a 2006-os idény kezdete előtt megbánta az egészet, és megpróbált volna túladni a csapaton. A lehetséges vevők közt szerepelt Eddie Irvine is, de az üzletet sosem ütötték nyélbe…
A Midland megtartotta a jordanes időkből Tiago Monteirót, mellé pedig a Minardival az előző évben egy-két egészen biztató dolgot produkáló Christijan Alberst szerződtette annak ellenére, hogy intenzív tárgyalásokat folytattak a végül a Super Agurinál landoló Takuma Satóval. Szóban forgott az is, hogy a Formula-1 történetének első orosz pilótájának a Midland biztosítana bemutatkozási lehetőséget, de erre végül nem került sor, Roman Ruszinov megmaradt tesztpilótának. Az autót a 2006-os évben számos ismert arc vezette, a Formula 1-gyel több ízben kacérkodó Max Biaggi privát teszten, Adrian Sutil, Markus Winkelhock, az IndyCarból ismert E. J. Viso, valamint a Le Mans-menő Premat és Mondini pedig pénteki edzéseken ülhetett az M16-os volánja mögé.
A bemutatkozás felemásan sikerült, a királykategóriába teljesen új csapatként érkező Super Aguri két autóját gond nélkül előzte meg Monteiro és Albers a bahreini időmérő edzésen, a többiekhez viszont közük sem volt, különösen az okozott csalódást, hogy a Minardinak sokkal eredményesebb volt a Toro Rossóvá történő átlényegülés, mint a Jordan midlandizációja. A futamon Albers egyetlen kört sem tudott megtenni, Monteiro pedig utolsó előttiként ért célba a 17. helyen, még az előtte végző Trullitól is kört kapott, de Satót legalább magabiztosan verte.
A dolgok nem nagyon akartak jobbra fordulni, a harmadik időmérő edzésen sikerült az első apróbb sikert felmutatni (az ekkor még reménytelen Super Aguri permanens elverésén túl): Albersnek ekkor sikerült megcsípni az egyik Toro Rossót, amit két futammal később a Nürburgringen megismételt. A versenyeken viszont sokáig csak egyetlenegy alkalommal tudta a csapat magára irányítani a figyelmet, amikor a japán Ide Imolában röppályára állította Albers autóját: a Midland totálkáros lett, a japántól pedig megvonták a szuperlicenszét…
Monacóban mindkét autó megelőzte Speedet, ennek, valamint a Ferrari utolsó rajtsoros eredményének köszönhetően a 16-17. helyről indulhatott a két Midland, s Albers egészen a 12. helyig tört előre a futamon, megelőzve Speedet és Villeneuve-öt is. Silverstone-ban újabb mérföldkőhöz érkezett a csapat, hiszen első ízben sikerült a Q2-be bejutnia valamelyik autónak, Tiago Monteiro továbbjutása Webber, Button és Trulli kiesése árán történhetett meg. A csapat kvalifikációs teljesítménye lassú, de folyamatos fejlődést mutatott, a pole-hoz képest Monteiro 2, Albers pedig 3 másodperccel maradt csak el, míg a hátrány Bahreinben még négy másodperc felett volt. Egy bizonyos szempontból a Midland történelmet írt Silverstone-ban, hiszen Monteiro kerékcseréje volt az első a sportág történetében, melyen egy hölgy is részt vett: az ITV riporternője, Louise Goodman cserélte le a portugál bal hátsó kerekét.
Kanada katasztrofálisan alakult, az utolsó előtti sorból indulva az első körben ütközött a két autó egymással, annál meglepőbb volt, amit Indianapolisban művelt a két Midland. A Q1-ből mindkét autó csont nélkül jutott tovább, a kieső Coulthard, Rosberg, Trulli és Liuzzi (no meg persze a két Aguri) mellett Webbert és Räikkönent is megelőzték, s Alonsótól is csak 2-3 tizeddel maradtak el. Végül a 14-15. helyről indulhatott a két autó, ám egyik sem ért célba, pedig ezen a futamon alighanem reális esélyük lett volna a pontszerzésre. A következő hétvégén Albers ismét bejutott a Q2-be, Németországban viszont újabb mélypont következett, hiszen mindkét autót kizárták szabálytalan első szárnyuk miatt.
Magyarországon került a legközelebb a pontszerzéshez a Midland, a Q2-t ezúttal Monteiro érte el, a versenyt pedig a számtalan kiesőnek köszönhetően a 9-10. helyen zárta a két M16-os. Monteiro különösen balszerencsés volt, hiszen a nyolcadik célba érkezőként intették le, ami egy pontot ért volna a számára, de mivel három kör hátrányban volt, Schumacher pedig épp ennyi körrel a futam vége előtt adta fel a versenyt, a német kapta a nyolcadik helyért járó egy pontot. Törökországban ismét volt Midland az időmérő második szakaszában, de a verseny megint nem akart összejönni, kettős kiesés lett a vége.
A monzai hétvégén sokak meglepetésére a csapat immár Spyker MF1 Team néven jelent meg, Alex Snaider ugyanis mintegy százhatmillió dollárért eladta a holland cégnek az istállót. A következő versenytől az autók már új, narancssárga színekben tündököltek, így a Midland F1 Racing története tulajdonképpen véget ért. A névváltoztatás – természetesen – semmilyen előrelépést nem hozott, bár még egy ízben sikerült a Q2-t elérni, futamon csak a Super Aguri autóit sikerült megelőzni, így Monaco maradt az egyetlen verseny, ahol a japán kiscsapaton kívül mást is sikerült versenyen lenyomni.
A Spyker, akárcsak a Midland szintén egy évet töltött a királykategóriában, legnagyobb érdemüknek azt tekinthetjük, hogy az egyébként igen tehetséges Monteiro kiakolbólítását követően helyet csináltak Adrian Sutilnak, aki a csapat Force Indiává válását követően is az egykori Jordannél maradt, egészen 2011-ig. A Spyker történetét azonban egy másik alkalommal fogjuk bemutatni.
1 szezon
18 futam
36 benevezett autó
2 diszkvalifikáció
13 kiesés (38%)
9. hely a 2006-os Magyar Nagydíjon (Monteiro)
14. rajthely a 2006-os USA Nagydíjon (Albers)
21. hely a 2006-os Világbajnokságon (Monteiro)
10. hely a 2006-os Konstruktőri Bajnokságon
A Formula 1 történetének talán legszürkébb csapata
A Méltán Elfeledve rovat most párhetes pihenőre vonul, de július közepétől újabb rémes csapatokkal jelentkezünk!