Retro
2016. október 12. szerda, 13:17
A 2003-as Japán Nagydíj ezen a napon rendezett versenye annak ellenére is kiélezett csatát hozott a bajnoki címért, hogy korábban azt már szinte eldőltnek lehetett nyilvánítani.
A teljes szezon során zajló csata Michael Schumacher, Kimi Raikkönen és Juan Pablo Montoya között az idény utolsó futamára oda jutott, hogy Suzuka előtt a Ferrari németje 9 ponttal vezetett a finn, 10-zel pedig a kolumbiai előtt. Ez pedig azt jelentette, hogy kevesebb győzelme miatt a Williams pilótája már kihullott a bajnoki esélyesek közül, és a McLaren fiataljának is már csak a legszélsőségesebb körülmény segíthetett volna abban, hogy a maga javára fordítsa a tabellát: ha ő nyer, miközben Schumacher pontot sem szerez.
Miután a hétvége felvezetése az ő esélyeikről és a lehetséges forgatókönyvek felvázolásával telt, komoly meglepetésként hatott, hogy Raikkönen és Schumacher csak sorrendben a 8. és a 14. rajthelyre kvalifikálták magukat. Ebben hathatós szerepe volt az időmérő végére megérkező esőnek, hiszen az akkori rendszer szerint mindenki csak egy kört futhatott, és mire a bajnoki riválisok a pályára léphettek, már leromlottak a körülmények.
A pole-t a másik Ferrarival Rubens Barrichello szerezte meg, így Schumacher bajnoki címének sorsa mégis a csapat kezében maradt, hiszen ha a brazil be tudja húzni a győzelmet, akkor Raikkönen biztosan nem szerezhet elég pontot a német beéréséhez. A Ferrari „másodhegedűse” azonban csak fél körig örülhetett a vezetésnek a rajt után, ekkor Montoya ugyanis bebújt mellé és átvette az első helyet a Spoonban. A dolgok azonban a 10. körben visszaálltak olyanra, ami Barrichello ízlésének megfelel, a Williams-BMW ugyanis hidraulikai hiba miatt megadta magát, így a vezetés visszakerült a Ferrarihoz.
Raikkönennek sikerült felkapaszkodnia a 3. helyig Fernando Alonso mögé, Schumacher azonban sokkal jobban küszködött az előzéssel és a középmezőnyben ragadt. Sokáig az első tíz közé sem tudott beférni, bajait pedig tetőzte, amikor Takuma Sato BAR-jével összekoccanva leszakadt a Ferrari első vezetőszárnya, így nem csak időt vesztett, de eltolt boksztaktikára is kényszerült.
A McLaren a boksztaktika átalakításával próbálta Raikkönent előrébb juttatni, így háromról kétkiállásos stratégiára váltottak vele, amivel Alonsót talán el is kapták volna, de erre már szükség sem volt, hiszen a spanyol alatt motorhiba miatt megállt a Renault.
Raikkönen a végéig őrizte a második helyet, de Barrichello nem tette meg neki azt a szívességet, hogy hibázzon, így végül több mint tíz másodperces előnnyel nyerte meg a Japán Nagydíjat, ezzel már célba érkezésének pillanatában eldöntve a bajnoki címet Schumacher javára. A végére pedig a mezőnybe beleszürkülő német is bejött az egy pontot érő 8. helyre, ezzel elérve, hogy még akkor is övé legyen a végső siker, ha az élen valamilyen okból helycsere történne – hajszálnyival tehát mindkét oldalról biztosítva volt a 6. vb-elsőség, ami új rekordot jelentett a Formula-1-ben.
A leintésnél az is különlegességet jelentett, hogy a kieséseket nem számolva még senki nem ünnepelhetett bajnoki címet azt követően, hogy egy futamon ilyen rossz helyezéssel fejezzen be, mint most Schumacher. Végül persze a várt, papírforma végeredmény született, de mégis bőven volt miért izgulni a 2003-as szezonzárón.