Retro
2016. október 2. vasárnap, 08:53
Jim Clark utolsó pillanatban meghozott döntése domináns, mindenkit leköröző győzelmet hozott 1966-ban ezen a napon, de ellenfelei botlásán is múlott, hogy ennyire ellenállhatatlannak tűnt a BRM különleges erőforrása.
1966. október 2-án a mezőny a szezon utolsó előtti nagydíjára utazott Watkins Glenbe. A bajnoki cím már legutóbb, Monzában eldőlt a saját csapatával diadalmaskodó Jack Brabham javára, miközben az előző év bajnokának, Jim Clarknak és a Lotusnak még nem sikerült feljutnia a dobogó legmagasabb fokára ebben a szezonban.
A pole-t Brabham szerezte meg Clark előtt, akinek csapata nemrég szert tett a BRM szokatlan, 16 hengeres motorjára is, amelyet tulajdonképpen két V8-as erőforrás összekapcsolásával alakítottak ki – súlyát pedig hatékonysága kompenzálta. Clark a versenyt a tervek szerint ugyan a kisebb, de megbízhatóbb Climax erőforrással akarta lefutni, hiszen az előző futamot sem bírta végig alatta a BRM, ám vasárnap az utolsó pillanatban meggondolta magát, és mégis a Watking Glenben különösen erősnek tűnő 16 hengeressel szerelt Lotusba pattant bele.
A rajtnál a 3. helyről Lorenzo Bandini ugrott az élre a Ferrarival, míg Clark az elején fokozatosan pozíciókat veszített, miután Brabham és John Surtees is elé került. Az élen álló hármas az első helyért csatázott, amikor egy lekörözés során Surtees összeütközött Peter Arundell autójával, így az 1964-es világbajnok a bokszba kényszerült és csak jelentős lemaradással tudott visszaállni a versenybe.
Brabham és Bandini kétszer is pozíciót cseréltek az élen, de végül motorhiba mindkettőjüket a partvonalra kényszerítette. Bandini a 108 körös verseny harmadánál, Brabham pedig féltávjánál állt ki, így átadva az első helyet az addig a háttérben csendben figyelő Clarknak. Persze a Lotus-BRM tempója sem volt gyenge, olyannyira nem, hogy amikor az élre állt, már két kör előnnyel rendelkezett a mezőny minden más állva maradt tagjával szemben, akiknek szintén kijutott a problémákból.
Clarkot végül egy kör előnnyel intették le, miután Jochen Rindt és Surtees még komoly hajrába kezdtek a 2. és 3. helyen. Végül ebben a sorrendben is intették le őket, és Rindtnek talán még szerencséje is volt azzal, hogy Clark ekkora előnnyel rendelkezett hozzá képest, hiszen az osztrák autójában a befutót követően kifogyott az üzemanyag, így az utolsó kört már nem is tudta volna teljesíteni.
Ez volt Clark és a Lotus azévi egyetlen győzelme, és a BRM 16 hengeresének első F1-es sikere is.