Retro
2016. április 27. szerda, 12:33
Szerző: Gellérfi Gergő
Egy felpattanó kavics vette el fél szeme világát a Le Mans-i győztesnek, aki négy versenyzőjét gyászolta menedzserként, hogy aztán a hetvenhez közeledve csúcsra futtasson egy F1-es csapatot.
Ma már mindenki a Red Bull megmondóembereként ismeri az 1943. április 23-án a németek által megszállt Ausztriában, egészen pontosan a stájer fővárosban, Grazban született Helmut Markót, pedig annak idején egészen ígéretes versenyzői karrier állt előtte – Le Mans-i győzelme, pláne rekorddöntéssel összekapcsolódót nem osztogatnak csak úgy akárkinek…
Az iskolaévei során Jochen Rindttel is barátságot kötő Marko első igazán jelentős sikere versenyzőként rögtön a 24 órás futam megnyerése volt egy Martini-Porsche 917K-val a holland Gijs van Lennep partnereként, akivel összesen 5335 kilométert tettek meg egy nap alatt a legendás versenypályán – ez a rekord egészen 2010-ig fennállt, igaz, ehhez nagyban hozzájárult a pálya átépítésével elért lelassítása is.
Marko, aki 1972-ben a Targa Florión is maradandót alkotott fantasztikus hajrájával elért második helyével, nem sokkal a Le Mans-i siker után bemutatkozhatott az F1-ben is: a BRM színeiben 1971-72-ben összesen kilenc futamon vett részt, melyek közül az utolsó, a clermont-ferrandi Francia Nagydíj jelentette a végállomást versenyzői karrierje számára. Emerson Fittipaldi Lotusa ugyanis olyan szerencsétlenül verte fel a pálya szélén található kismillió kő egyikét, hogy az Marko sisakrostélyát betörve fél szemére megvakította a pilótát.
Az időközben jogi doktori címet szerző, később pedig szállodákba befektető Marko nem hagyta el a versenyzés világát, s rövidesen már menedzserként tűnt fel a pálya szélén – ám ebben a minőségben is meg kellett tapasztalnia az autósport sötét oldalát. Első „védencét”, Helmut Koinigget Watkins Glenben a szalagkorlát lefejezte mindössze második F1-es futamán, majd 1980-ban az egyaránt az F2-ben induló Markus Höttingerrel egy elszabaduló kerék, Hans-Georg Bürgerrel pedig egy szörnyű ütközés végzett – korábbi ügyfele, Jo Gartner később Le Mans-ban vesztette életét.
Később aztán szerencsére a tragédiák helyett már a sikerek kísérték az időközben a Red Bull-tulajdonos Dietrich Mateschitz-cel szövetségre lépő Marko útját. Többek közt Wendlingerrel és Montoyával is együtt dolgozott, majd amikor az energiaitalcég megvásárolta a Jaguart, ő lett a csapat főtanácsadója. A többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem…
A hetvenen túl is roppant aktív Marko az F1-es paddock egyik legmegosztóbb személyiségének számít, abban szerzett érdemei viszont vitathatatlanok, hogy az első években inkább csak bulicsapatként ismert Red Bull Racing a 2010-es évek első felében örökre beírta magát a száguldó cirkusz történetének arany oldalaira… Isten éltesse még nagyon sokáig!