Retro
2016. április 6. szerda, 10:19
1909-ben ezen a napon született meg a háború előtti autóversenyzés egyik utolsó nagy alakja, aki egyszerűségével és technikai szakértelmével tört borsot a Mercedes nagy sztárjainak orra alá.
Hermann Lang Stuttgartban nevelkedett az előző évszázad kezdetén egy munkásosztályhoz tartozó családban. Apja halála után egy motorjavító műhelyben kezdett dolgozni, idővel pedig szokásává vált, hogy maga is kipróbálta a műhelyében megforduló kétkerekű járműveket. A száguldás iránti szenvedélye a versenypályákig vezette őt, így 1929 és 1931 között motorversenyzőként kezdett hírnevet kiépíteni magának, amihez sikerei, na meg egy majdnem halálos balesete is hozzásegítették.
A világgazdasági válság aztán véget vetett a törekvéseinek, majd idővel a Mercedes-Benznél kapott munkát a motorok szerelőjeként. Hamarosan itt is kapcsolatba került a száguldással, hiszen 1934-ben már ő volt a Mercedes autóit a versenyekre szállító kamion sofőrje. A pályákon Luigi Fagioli szerelője volt, de tulajdonképpen mindenesként alkalmazta őt a csapat, hiszen szakácsként is megállta a helyét. Miután némi időt eltöltött a tűz közelében, sikerült meggyőznie a Mercedes csapatmenedzserét, Alfred Neubauert, hogy tesztlehetőséget adjon neki az egyik autójában, amely során meggyőző tempót mutatott, így 1935-re már ő is a versenyzők egyikévé vált, és hirtelen olyan pilótákkal került azonos rangba, mint Fagioli, Rudolf Caracciola és Manfred von Brauchitsch. Első versenyét a Nürburgringen az 5. helyen zárta, majd a következő évben az élen is állt ugyanezen a futamon. 1936-ban a Mercedes már tavasszal visszavonulót fújt az Auto Union domináns teljesítménye miatt, de a következő évre erősebb technikával álltak ki, ami már Lang számára is lehetővé tette a tündöklést.
Az évet ő kezdte a legerősebb formában a Tripoliban szerzett győzelemmel, ami azonnal szembeállította őt neves csapattársaival, akik vele ellentétben a felsőosztályból származtak, és lenézték az alsóbbrendűnek tartott Langot. Ám éppen ő volt az, aki szakértelmével előnyt tudott kovácsolni magának, hiszen szerelői múltja, technikai érzéke révén jobban átlátta az autó működését és iránymutatást tudott adni a Mercedes tervezőinek is.
1939-ben már ő számított az öt futamból álló Európa-bajnokság fő esélyesének. Az ötből végül a háború kitörése miatt csak négyet rendeztek meg, amelyekből Lang kettőt megnyert, ám a bajnokság végeredménye még hosszú ideig vita tárgyát képezte. A sorozatot szervező AIACR (az FIA elődje) a szezon félbeszakítása miatt sohasem hirdette ki hivatalosan a bajnokság győztesét, ráadásul az sem volt egyértelmű, hogy milyen pontozást is kellene figyelembe venni, hiszen a klasszikus, a legjobb eredményért a legalacsonyabb pontot adó értékelés mellett megjelent a ma is ismert, csökkenő sorrendben történő pontozás.
A régi rendszer szerint az Auto Union pilótája, Hermann Paul Müller lett volna a bajnok, az új szerint azonban Lang, és noha mindketten német gyártó német pilótái voltak, a háborúra készülődő Németország motorsport-szövetsége öntörvényűen Langot kiáltotta ki bajnoknak.
Ez a nemhivatalos összetettbeli győzelem vált Hermann Lang karrierje legnagyobb sikerévé, mert noha legjobb évei talán csak ezután következhettek volna a motorsportban, a háború kitörése keresztbe tett törekvéseinek. Az ’50-es évek kezdetén ugyan Neubauer ismét összerakott egy Mercedes-versenycsapatot, amihez ő is visszatért, de ekkor már karrierjének vége felé járt. A Formula-1-ben már csak két versenyen állt rajthoz, 1953-ban egy Maseratival lett 5. Svájcban, majd a következő évben a sorozathoz csatlakozó, domináns formában lévő Mercedesszel dobogós helyről esett ki hazai futamán.