Retro
2016. június 12. vasárnap, 14:10
A 2005-ös Kanadai Nagydíjon volt minden, mint a búcsúban: zseniális versenyzés, csapattárs-csaták, óriási egyéni baklövések, de a Bajnokok Fala sem maradt érintetlen.
Egész nap volt valami a levegőben: bár Fernando Alonso pontelőnye megnyugtatónak számított Kimi Raikkönennel szemben a finn nürburgringi drámája után, sem a Renault, sem pedig a McLaren nem tudott villogni az időmérő edzésen. Annál inkább Jenson Button! A BAR-Honda igencsak megsínylette a kétfutamos távolmaradást Barcelonában és Monacóban, így pedig a Nürburgringen sem tudtak labdába rúgni. A brit pilóta mégis elhappolta az élmenők elől a montreali pole-t, mögé pedig az eddig szintén lagymatag teljesítményt nyújtó Michael Schumacher lőtte be a Ferrariját – a német a Bahreini Nagydíj után tudott ismét az első sorba kvalifikálni.
A remek időmérős eredmények ennyit is értek, hiszen a mögülük induló két Renault elképesztő tempóban autózta körbe őket a rajtnál – GIancarlo Fisichella a negyedik helyről lépett az első, Fernando Alonso a harmadikról a második helyre. A korábbi években a Renault híres volt remek rajtjairól, ez pedig azért is érdemeltek dicséretet, mert Montrealban kell megtenni az egyik legrövidebb utat a rajttól az egyes kanyarig.
Schumacher már nem örülhetett ennyire, a két McLaren ugyanis a hatodik helyre taszította őt. Hiába a remek start, a Renault-nál sem ment minden zökkenőmentesen: a két kék-sárga gép folyamatosan szakadt el az üldözőbolytól, a pontversenyt vezető Alonso pedig nehezményezte, hogy a bajnokságban nem tényező csapattársa van elől, és a csapatrádióban előbb mérsékelt hangon követelte, hogy engedjék előre.
Persze a Renault csitította a spanyolt, és ebben a sorrendben is hajtottak be első kiállásukra. A 24. körben Alonso és Raikkönen, egy fordulóval később Fisichella és Montoya is meglátogatta csapatát – a kolumbiai rettentően gyors körének köszönhetően a második helyre térhetett volna vissza, Alonso elé, de a bokszból kifelé hajtva lecsúszott a pályáról, utat engedve a renault-snak.
Az élen zajló küzdelem alatt Narain Karthikeyan volt az első, aki megtalálta a falat a négyes kanyarban, de nem ő lett a futam vezéráldozata. Alonso körről körre csökkentette a különbséget Fisichellához képest, most pedig már dühösen szólt rá csapatára, hogy mitévő legyen. A bokszfalról azt a választ kapta, hogy ha gyorsabb, előzze meg, ő pedig a 33. körben meg is tette: igaz, ezt Fisichella akarta a legkevésbé, aki balszerencse-sorozatát folytatva a kör végén, hidraulikai hiba miatt kiállt a versenyből.
Alonsónak a továbbiakban nem kellett volna aggódnia: a McLarenek lőtávolon kívül, ő pedig végre megkapta a hőn áhított vezető pozíciót. Első helyének azonban nem örülhetett sokáig, hiszen néhány körrel később ő is lelassult! Az ismétlésből kiderült, hogy ugyanazt a betonfalat találta meg, amit korábban Karthikeyan, megsérült felfüggesztése miatt pedig nem tudta folytatni a versenyt – ez maradt az egyetlen feladott nagydíja a 2005-ös szezonban.
A Renault-k kizúgása után úgy tűnt, Juan Pablo Montoya végre először felállhat a pódium tetejére a McLaren színeiben, de tovább folytatódott az élen hajtók drámája: a 46. körben Michael Schumacher addig-addig nyomorgatta Jenson Buttont a harmadik helyért, amíg a brit el nem találta a Bajnokok Falát.
A pálya szélén álló, sérült BAR-Honda miatt a versenybíróság beküldte a safety cart, mely újabb bonyodalmat szült. Szinte mindenki a bokszba rohant, az éllovas Montoyát kivéve, aki csak egy körrel később tankoltatta meg autóját – pechjére, ugyanis mivel kiállása alatt a biztonsági autó vezette mezőny haladt a célegyenesben, meg kellett volna állnia a piros lámpánál. Ez azonban nem sikerült neki, visszaerőszakoskodta magát Raikkönen mögé – hogy a restart után belengessék neki a kizárást jelentő fekete zászlót.
Így aztán a nem hibázó Kimi Raikkönen örökölte meg a vezetést, s bár a végére Michael Schumacher egy másodpercre zárkózott fel mögé, megszerezte karrierje ötödik, szezonbeli harmadik futamgyőzelmét. A mögöttük zajló kavalkádból a bokszutcából rajtoló Rubens Barrichello jött ki a legjobban, aki egy kiállásos stratégiájának köszönhetően kapaszkodhatott fel a pódiumra. Persze nem a 2005-ös Kanadai Nagydíj lett volna, ha a harmadik helyen autózó Jarno Trulli fékjei néhány körrel a leintés előtt nem mondják fel a szolgálatot…
