Retro
2016. december 19. hétfő, 13:23
Ezúttal egészen 1882-ig repülünk vissza, amikor (vélhetően) ezen a napon megszületett Raffaele de Palma, akinek kétszer is az utolsó körökben, az élen állva ment tönkre az autója az Indianapolis 500-on.
Egyes források december 19-ére, mások 18-ára teszik de Palma születését, de a különbséget akár csupán az időzónák közötti eltolódás is okozhatja, hiszen szülővárosából, az olaszországi Troiából családja már a következő évben az Egyesült Államokba vándorolt, így az ott már Ralph de Palmaként ismert fiú tulajdonképpen amerikaiként élte le az életét.
De Palma tényleg lépésről lépésre érkezett meg az autóversenyzői karrierhez: kezdetben kerékpárokkal versenyzett, majd motorokra váltott, és 1909-ben, 26 évesen nyergelt át a még szárnyait bontogató négykerekű száguldás világára. Ez utóbbiban viszont azonnal sikereket ért el, így végül le is horgonyozott az autóknál, és karrierje során számos különféle versenytípusban remekelt. Az American Automobile Association abban az évben indította útjára a „Nemzeti Bajnokságot”, ami a mai IndyCar elődjének tekinthető, de emellett dirt-track versenyzésben is rengetegszer bizonyított, karrierje végén pedig zárt karosszériájú sorozatokra váltott.
Legfontosabb vadászterületének persze a Nemzeti Bajnokság, és a szintén akkoriban megszülető Indianapolis 500 számított, amelynek első kiírásain ő is rajthoz állt. Az első ilyen futamon, 1911-ben a 6. helyen végzett, a következő évben azonban egy Mercedes volánjánál már dominánsan vezetett, miután a harmadik körben átvette a vezetést. Ám 196 élen megtett kör után, a biztosnak tűnő győzelem felé haladva eltört egy felfüggesztésrúd az autójában, így képtelen volt továbbhaladni. Elkeseredésükben ő és az autójában vele utazó szerelője (igen, akkor még így ment), Rupert Jeffkins kiugrottak és kézzel próbálták eltolni a Mercedest a célvonalig, de nem jártak sikerrel. Végül a 11. helyen rangsorolták őket, és mivel nem teljesítették mind a 200 kört, még a pénzdíjazástól is elestek.
Fotó a kétségbeesett autótolásról
1915-ben nyílt újabb nagy lehetőség de Palma számára az Indy 500-on, amikor ismét ő állt az élen a verseny legnagyobb részében, és már a második helyezett Dario Resta előtt is többperces előnnyel rendelkezett, amikor az utolsó körökhöz érkezve megtörtént az elképzelhetetlen: ahogy három évvel ezelőtt, most is egy felfüggesztéselem tört el a Mercedesben, komoly kárt téve a motorban. Ezúttal viszont még maradt benne annyi élet, hogy de Palma lassú tempóban el tudott vele jutni a célig, és előnye elegendő volt ahhoz, hogy megtartsa az első helyet. Ezzel ő lett az Indy 500 második nem amerikai győztese a francia Jules Goux után, hiszen ekkor még mindig olasz papírokkal kellett versenyeznie, az amerikai állampolgárságot ugyanis csak 1920-ban kapta meg.
Hosszú pályafutást tudhatott maga mögött, hiszen 27 éven át versenyzett, és csak 1934-ben döntött a visszavonulás mellett. 1956-ban, rákban hunyt el, és még halála után is több elismerésben és kitűntetésben részesítették. A fennmaradt adatok szerint csak az Egyesült Államokban 2889 különféle (főként kisebb jelentőségű) autóversenyen állt rajthoz, amelyek közül elképesztő mennyiségűt, 2557-et meg is nyert. 24 győzelmét az IndyCar előfutárának számító sorozatban érte el, utólagosan pedig odaítélték neki az 1912-es és az 1914-es szezon akkor még nem létező bajnoki címét is.