Vannak dolgok, amelyek nem változnak: az ég kék, a fű zöld, Bruno Senna pedig minden évben bejelenti, hogy szívesen kipróbálná magát az IndyCarban – de csak egy feltétellel.
A brazil versenyző az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriájához 2013-ban állt a legközelebb, amikor is állítása szerint több IndyCar csapattal is kapcsolatban állt, a tárgyalásokat azonban nagyban hátráltatta, hogy kikötötte, esze ágában sincs oválpályákon elrajtolni.
„Megbeszéléseket folytatok néhány IndyCar csapattal, de a helyzetem megnehezíti, hogy én nem akarok oválokon versenyezni családi okok miatt” – nyilatkozta akkoriban az ESPN brazil kiadásának Senna, utalva nagybátyja 1994-es, tragikus halálára, melyet követően Bruno szülei közel egy évtizedig nem engedték fiukat versenyautóba ülni. „Meglátjuk, hogy össze tudok-e hozni egy részidős szezont utcai és épített pályás futamokkal, ami azonban jelentősen lecsökkenti az esélyeimet arra, hogy bajnokságot nyerjek.”
Ezzel rátapintott a lényegre még akkor is, ha az IndyCar versenynaptárában többségben vannak az épített/utcai pályák. Matematikailag van sansz arra, hogy egy oválokat kihagyó pilóta végül bajnok legyen, de reálisan erre gyakorlatilag nulla az esély.
A hírre érkező reakciók jól példázták Senna megítélését: a széria szimpatizánsai közül jó páran fékevesztett sápítozásba kezdtek, a Forma-1 rajongók professzionális IC-kritikusait tömörítő halmazának tagjai pedig majd’ meghaltak a röhögéstől.
Pedig egy esetleges IndyCar szereplés újabb gumicsontként szolgálhatna, a Brunót nagybátyjával való összehasonlítgatásban máig megunhatatlanul kedvüket lelők számára. Ayrton Senna ugyanis 1992 karácsonya előtt két nappal részt vett egy teszten a Phoenix Firebird Racewayen, ahol Emerson Fittipaldi Penske gépét vezethette. Nesze nektek, újabb – még ha kissé izzadtságszagú – párhuzam.
Bruno eddigi pályafutása során kapott hideget-meleget (legfőképpen hideget), sokan azzal vádolták, hogy csak legendás nagybátyja révén jutott el a Forma-1-ig. Számos kritikusa erre példaként a vezetéknév-használatát hozta – és mai napig hozza – fel, mondván ha annyira saját tehetsége révén akarna érvényesülni, akkor miért nem a Lallit használja? A válasz azonban egyszerű: az utóbbi években, a motorsportban uralkodó viszonyokat elnézve sajnálatos módon kijelenthető, hogy jóval többet nyom a latba a tálentumnál a pénz. Amikor a fiatal pilóták hason csúszva könyörögnek a támogatóknak minden egyes centért, senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy eltitkoljon – vagy legalábbis ne hencegjen – olyan dolgokkal, melyek potenciális szponzor-mágnesként is szolgálhatnak. Bruno esetében ilyen a neve, ami egyrészt vitathatatlan előnyökhöz juttatta, másrészt viszont hatalmas terhet is tett a vállára. A szurkolók többsége elvárta, hogy a pályán nyújtott teljesítményével azonnal Ayrtont idézze, majd mikor kiderült, hogy a két Senna nem egy súlycsoportot képvisel, máris ujjal mutogattak rá, egyesek pedig még azt is rásütötték, hogy szégyent hozott nagybátyja nevére.
Szánalmas és nevetséges magatartás, de ilyen a sűrűn professzionális trollneveldeként üzemelő közösségi média.
Brunónak gyerekként ígéretes karriert jósoltak, azonban nagybátyja halálát követően édesanyja nyomására szögre kellett akasztania sisakját és egészen a kétezres évekig kellett várnia arra, hogy újra versenyezhessen.
A brazil megjárt jó pár nevelőszériát, a legnagyobb eredményét pedig 2008-ban érte el, amikor is két győzelemmel a GP2 összetett második helyén zárt, amely évben már mellesleg a Honda Racing F1 Team tesztereként is jegyezték.
Bernie száguldó cirkuszában éleseben 2010-ben mutatkozott be a HRT színeiben, majd az ezt követő szezonban a Lotus tartalékpilótája lett. A 2011-es Belga Nagydíjon ismét versenyzői üléshez jutott, miután ő váltotta az idő közben menesztett Nick Heidfeldet a csapat T128-asában. Harmadik Forma-1-es szezonját egy harmadik gárdánál, – a poszt szempontjából ironikus módon az IndyCarba távozó Rubens Barrichello helyét átvéve – a Williamsnél kezdte meg, ahol legjobb eredményeként egy hatodik helyet könyvelhetett el a Maláj Nagydíjon, a bajnokságban pedig végül a tizenhatodikként zárta az évet.
Ezen a ponton már a hangzatos vezetéknév sem volt elég, így a megfelelő anyagi fedezet híján Senna kénytelen volt más lehetőségek után kutatni. Itt jött a képbe a sportautózás, amely szakágon belül megfordult többek között a WEC és a Blancpain Endurance Series mezőnyében, emellett pedig a túraautózásba is belekóstolt a hazájában rendkívül népszerű Stock Car Brasil sorozatban.
Nem kellett azonban sokáig várnia arra, hogy ismét ne legyen tető a feje felett, miután 2014-ben a Mahindra Racing leszerződtette az újonnan alakuló Formula E csapatához. Első elektromos szezonjában négy top 10-es pozíciót szerzett, összetettben pedig a tizedikként zárt. A gárda a második idényben is megtartotta Sennát, aki azonban hiába szerezte meg a londoni szezonzáró hétvégén első dobogós helyezését, a Mahindra már nem tartott rá igényt a hangtalanul suhanó masinák idén ősszel kezdődő, harmadik szezonjára.
Bruno tehát jelen pillanatban a rendelkezésére álló lehetőségeket vizsgálja, amelyek között a WEC, az IMSA és a Formula E mellett természetesen az IndyCar is ott szerepel.
“Mindig gondolkodom az IndyCaron, szívesen versenyeznék ott, oválokon viszont nem, mivel együléses autóval a rizikó egyszerűen túl nagy” – mondta a minap közösségi oldalán tartott élő bejelentkezése során Senna, tartva magát korábbi véleményéhez. “Nem csak személyes dolog ez, hanem családi is. Nem akarom , hogy a családom ismét akkora stresszen menjen át, ha egy nagy baleset súlyosan megsebesítene, vagy megölne engem. Azt hiszem, a családom egyetért abban, hogy nem kellene ilyen pályákon versenyeznem. Ha viszont kapnék egy jó ajánlatot kizárólag utcai pályákra, akkor totálisan benne lennék.”
A – kissé kibúvó-szerűnek ható – családi vonalat leszámítva ezt már mintha hallottuk volna egy bizonyos amerikaitól nemrég. Attól, aki konkrétan rettegett az ováloktól és látni sem akart közelről egyet sem, majd megemberelte magát, felmerészkedett versenyautóval egyre, mostanra pedig saját bevallása szerint ezen pályatípus rajongójává vált és alig várja, hogy ismét csak balra kelljen kanyarodnia.
Alexander Rossinak hívják az illetőt, ha valaki még nem jött volna rá.