A természet kirobbanó ereje csábító, ugyanakkor félelmetes is – ezt pedig kik tanúsíthatnák jobban, mint azok az elhivatott, profi sportolók és hivatásos mentők, akik nap mint nap bátran szembenéznek a kiszámíthatatlannal. A Helly Hansen idén őket, a kiszámíthatatlanság hőseit ünnepeli, akik pontosan tudják, hogy a „Feel Alive” életérzéshez nélkülözhetetlen az, hogy megfelelően védve legyenek. A több mint 140 éves múltra visszatekintő, professzionális felszereléseket gyártó márka magyar hőse nem más, mint Kopár István, aki nemrég tért haza kikötés nélküli, szóló földkerülő útjáról. István most a közel 9 hónapig tartó, embert próbáló kihívás során átélt élményeiről, tapasztalatairól mesél.
Kopár István 2019. március 21-én, 263 nap vitorlázás után ért célba a Golden Globe Race-en, amelynek során számos nehézséget és kritikus pillanatot élt át, azonban 4. helyen beérkezve sikeresen teljesítette a versenyt. Elmondása szerint egy ilyen kihívás esetében az eredmény nagyrészt a vitorlázó tapasztalatától és képességeitől függ, azonban a hajó is meghatározó elem. Fontos kiemelni, hogy a Golden Globe Race-en nem egyetlen hajóosztályban, hanem különböző hajókon versengtek egymással az indulók. Az 50 éves jubileumi verseny során a vitorlázóknak 50 évvel „vissza kellett menniük az időben”, tehát csakis fél évszázaddal ezelőtt használatos hajóval és felszerelési tárgyakkal indulhattak útnak. Mivel a régebbi gyártású hajók esetében meghatározó a vízvonal hossza, ilyen értelemben az István előtt beérkezett versenyzők Rustler 36 típusú hajójukkal jelentős előnyben voltak.
A magyar származású szólóvitorlázó szerint – főként anyagi hátteréből adódóan – kezdettől fogva a 3. helyre lett volna esélye. Nehézségei leginkább abból fakadtak, hogy a megfelelő szélkormány megvételére nem volt lehetősége, és az alternatíva, amelyet felajánlottak neki, már az első hónapban nem működött megfelelően. Emiatt a verseny elején visszacsúszott a 13. helyre, amelyet nagyon nehezen élt meg pszichésen, hiszen több mint fél évszázados vitorlás múlttal rendelkezik. A meghibásodott szélkormány miatt rengeteget kormányozott kézzel, ez pedig egyfajta folyamatos, non-stop készenlétet igényelt, néha akár 2-3 napig nem aludt. Számára az első 4-5 hónap volt kritikus, utána átállt egy teljesen más életmódra.
Válságos helyzetet eredményezett a borulás is, amikor egy szabálytalan hullám lenyomta a hajót és jobb oldalát teljesen elárasztotta vízzel. Emiatt a hajó nagyrésze penészes lett, amely István egészségére is rossz hatással volt, továbbá minden elektromos kiegészítője, köztük rádió adó-vevője is elromlott. „Egyre inkább úgy érzem, hogy ezen a versenyen én voltam az egyetlen hagyományos értelemben vett szólóvitorlázó” – nyilatkozta István. A többiek ugyanis mind tudtak kommunikálni a szárazfölddel, ezáltal nagyrészt ki tudták kerülni mind a viharokat, mind pedig a szélcsendet. István elmondása szerint az igazi kihívás nem is a fizikai igénybevétel, hanem a mentális terhelés volt. Különösen a második szakaszban, a Horn-fokot követően érezte azt, hogy már semmi sem jó, elveszíti a türelmét és lázad saját maga ellen.
Arra a kérdésre, miszerint mi az a három tényező, amely hozzásegítette célja eléréséhez, István a hajót, a ruházatot és az étkezést említette. Tradewind 35 típusú, Puffin névre keresztelt hajóját a verseny kezdete előtt a lehető legjobban megerősítette, így elmondása szerint neki volt a leginkább stramm hajója a mezőnyben. A megfelelő étkezés, ahogy a szárazföldön, úgy a vízen is nagyon fontos, ebben pedig nem szenvedett hiányt, tartalékai elegendőek voltak hosszú hónapokra is. A megfelelő ruházat nélkülözhetetlen a nyílt vízi vitorlázás esetében is, hiszen az nem csupán a szabad mozgást teszi lehetővé, hanem egyben meg is óvja viselőjét. Ennek jelentősége a folyamatos készenlét és navigáció szükségessége miatt pedig még inkább felértékelődött, ugyanis minden elképzelhető időjárási körülménynek – szélnek, víznek, napsütésnek – fokozottan ki volt téve, közel 9 hónapon keresztül. „Minden pillanatban ugrásra készen kellett lennem, nem számított, hogy hány fok volt vagy éppen mennyi víz volt a fedélzeten, nekem ki kellett mennem, hogy tartani tudjam az irányt” – mondta István. Ráadásul a csapatban vitorlázással ellentétben a szóló földkerülés során gyakran nincs lehetőség ruhacserére és az egyes felszerelések szárítására, így a vízálló, légáteresztő és tartós Helly Hansen öltözet kulcsfontosságú volt számára. „Azt kell, hogy mondjam, hogy alaposan igénybe vettem a ruházatot a verseny során, ami még ebben a szélsőséges és különösképpen hosszú úton is állta a próbát és nem hagyott cserben” – tette hozzá.
Felmerül a kérdés, vajon mi ösztönözte arra Kopár Istvánt, hogy szembenézzen a kiszámíthatatlannal, és félelmet nem ismerve teljesítse a földkerülő versenyt? Elmondása szerint kifejezetten motiválta, hogy – még akkor is, ha amerikai zászló alatt hajózott – egyedüli magyar származású versenyzőként indult útnak. Korábbi versenyei során is úgy tekintett magára, mint egyfajta „magyar nagykövetre”, aki igyekszik a tengerentúlon is népszerűsíteni szülőhazáját. Hatalmas motivációt jelentett számára az emberek támogatása. „Hát hogy lehetett volna őket cserben hagyni?” – teszi fel a kérdést István. Hozzátette, hogy mivel 66 éves, amit kis híján nem ért meg, így a Golden Globe Race-re a szakmai életének egyfajta lezárásaként tekint.
The post 263 nap egyedül az óceánon appeared first on xlsport.hu.