Miért baj, ha versenyeztetik a gyerekemet?

image A mai bulvárra épülő világban, az ember csak kapkodja a fejét a szenzációra éhes bulvárlapok címsorait olvasva. Bennem egy kérdés fogalmazódott meg: Itt mindenki meghülyült?

Egy-egy sportágnak hatalmas visszaesés a megítélésén az, hogy milyen megközelítésben tálalják az olvasónak az utánpótlás foglalkoztatását.

Minden sportágban sportolnak gyerekek. Senki nem ütközik meg azon, hogy egy 13 éves gyermek autóversenyt nyer olyan személygépjárművel, aminek az országúti változatát csak 18 éven felüliek vezethetik. Azon sem lepődik meg senki, ha egy 16 éves srác kamionversenyt nyer. Miért is ne tenné, ha szereti azt a sportot, amit űz, és biztosítják neki azokat a feltételeket, amelyek a biztonságához nélkülözhetetlenek.

Kézilabda versenyeken sokszor a szülők jobban hajszolják a gyereküket, mint saját edzőik.

Bármikor felültetjük gyermekünket egy lóra, nagyszerű utánpótlás eredményeink vannak lovastornában is. Ne versenyezzen a gyerek, mert mi védi meg ha leesik?

Jégkorongban már gyermekként egymásnak ugranak, a verseny hevében. Legyintünk, benne van a sportban.

Elfogadtuk a bokszot, a birkózást, a judót, a karatét, a kick-boxot, a kempot, a kungfut, nem sorolom fel az összes küzdősportágat. Senkinek semmi problémája azzal, hogy küzdősportágakban a gyermekek verekszenek. Nézzenek ki egy-egy versenyre, jóformán csak a szülők hangját lehet hallani a nézőtérről!

Az elmúlt években új küzdősport kezdte bontogatni a szárnyait, az MMA (Mixed Martial Arts). Szándékosan nem írok ketrecharcot, egyrészt mert nem ez a sportág neve, másrészt ezzel a szóval húzta le a bulvársajtó az egész sportágat olyan mélyre, ahonnan nehéz lesz újra felemelkedni.

Az MMA semmilyen olyan elemet nem tartalmaz, amit ne találnánk meg más küzdősportágak szabályrendszereiben. Nem gyilkolni tanítják a gyerekeket, főleg nem arra, hogy sérülést okozzanak a másiknak. Technikákat tanulnak, amelyekkel támadni lehet, és technikákat tanulnak, amelyekkel ki lehet védeni a támadásokat. Pontosan úgy, mint bármelyik küzdősportban. Amikor egy szülő sportolni viszi a gyerekét, tisztában van vele, hogy hova vitte, és amikor már egy jó ideje látja, hogy milyen szépen fejlődik az első napokban még esetlenül mozgó gyerkőc, ő maga is várja, hogy versenyezzen. Ez egyfajta megtiszteltetés egy sportolónak, legyen gyerek, vagy felnőtt, ez különbözteti meg azoktól a társaitól, akik hobbiszinten, alkalmanként látogatják az edzőtermeket, vagy kevésbé figyelnek oda az edzéseken.

Amikor a versenyre kerül a sor, a szervezőknek kell biztosítani a megfelelő körülményeket, (legyen védőfelszerelés, megfelelő képzettségű bíró vagy bírók felügyeljék a versenyt, különös tekintettel gyermekek versenyzésénél), valamint ilyenkor van egy kötelező szülői nyilatkozat, amit a verseny előtt a szülőnek alá kell írni. Beszélhetnénk az orvosi vizsgálatról is, de ezt nagyon kevés sportágban támasztják követelménynek egy-egy verseny előtt, jobbára elegendő az éves orvosi vizsgálat. Gyorsan hozzáteszem, hogy épp a küzdősport versenyeket szokta megelőzni mérlegelés, pulzus- és vérnyomás mérés stb. A labdasportoknál nincs ilyen.

Ha ezek ellenére megsérül egy gyermek a versenyen, rendkívül szomorú, és sajnálatos, de bizony előfordul. Nincs semmilyen visszhangja, ha ez egy labdasportnál következik be, vagy egy tornászversenyen, ahol egy 15-16 éves versenyző már szinte kiöregedettnek számít. Továbbmegyek… Küzdősportoknál sincs visszhang, bár ott lényegesen kevesebb a sérülés, mint pl. egy kézilabdameccsen.

Kifejezetten az MMA-ra van rácuppanva a média. Miért? Történt egy sajnálatos eset a nyáron. Ezt hogyan hozta le a média? Gyerekek ketrecben… kutyák módjára… Persze, hogy ugrik rá a közvélemény.

Ketrecharc… Mindenkinek valószínű, hogy egy vasrácsokkal körülvett zárt tákolmány jut az eszébe. Ha most azt írom, hogy ezt a sportot biztonságosabb a ketrecben űzni, mint tatamin vagy ringben, úgyis elküldenek az anyámba páran, de valószínű ők nem láttak még közelről ilyenfajta küzdőteret. A városi legendákkal ellentétben a ketrec a sérüléseket hivatott megelőzni, ugyanis láttunk már ringből kieső versenyzőt, vagy a tatamiról kidobott sportolót.

Nem az én feladatom rendet rakni az emberek fejében, de egyszer és mindenkorra jegyezzük meg, abban, hogy egy gyermek milyen sportot, milyen intenzitással, és milyen sportkomplexumban űz, ez elsősorban a szülő felelőssége.

Apa vagyok, gyermekem 5 éves kora óta sportol, barna öves karatés, 6 éves kora óta részt vesz versenyeken. Ezek soha nem „full contact” versenyek voltak. Kicsi korában egy tépőzáras labdát kellett a másik versenyző ruhájára tapasztani és ez jelentette a találatot. Később az első találatnál leállította őket a bíró, és megintették, ha erősebben találta el az ellenfelét. Még itt is lehetett volna sérülés, de mindent megtettek a bírók, az edzők hogy mindezeket elkerüljék, és nyugodt szívvel engedtem versenyezni a gyermeket, mert tudtam, hogy jó kezekben van. Ez nem sportágfüggő.

Tudom, hogy az edző megtanította mindenre, amit ahhoz kellett tudnia, hogy odaálljon a versenyen az ellenfelével szemben. Minden sport erről szól. Ha egy gyermeket nem tanítanak meg úszni, akkor nem indítják vízilabda versenyen.

Nem tudok ma Magyarországon olyan edzőt, vagy sportvezetőt, aki szándékosan ártana a gyerekeknek.

Jól ismerem Felföldi Szabolcsot, bár az utóbbi hónapokban nem sokat beszéltünk. Sajátos gondolkodása van, a hitvallása szerint az élet kemény, és erre neveli a versenyzőket. Tudom azt is, és aki ismeri őt, szintén tudja, hogy bármelyik rá bízott gyermeket sajátjaként kezeli.

Nem a szavak embere, bármikor beviszi az erdőbe egy rutinos zsurnaliszta, de soha nem ártana egy gyereknek sem, ebben biztos vagyok. Az élete a sport, mindent ennek rendel alá, néha megszállottan is, de alázattal.

Most belekerült egy felette álló harcba, ahonnan nem tud győztesként távozni. Mindezt a bulvármédia tette vele, amely sehol nem volt akkor, amikor ő, vagy akár a tanítványai világversenyeken szerepeltek példás helytállással.
A bulvár sajátosan értelmezi a küzdősportot Magyarországon. Csak a szennyet találja meg benne. Ha nincs benne, akkor kreál magának.
Külföldön a bulvár kisegíti a sportot, támogatja a sportágakat, a maga bicskanyitogató stílusában, mert ott is tudják, hogy a bulvárt eszi a „nép”, de ezt a sport mellett teszik, nem ellene. Elég csak átruccanunk Romániába, „küzdősport bulvárban” évekig eladták az „emberevő” Catalin Morosanut, aki széttöri a stúdiót, széttépi az ellenfele fotóit, darts nyilakat dobál a fényképekbe.

Ugyanez a Catalin Morosanu a Papp László Sportarénában odahívta magához a kis Jóni Mátét – Máté lehetett akkor vagy 10-11 éves -, és percekig arról beszélt neki, hogy tisztelje a szüleit, a társait, az ellenfeleit, az edzőit, tanuljon és okosodjon. Igaz, ott nem volt bulvársajtó, magát adta.

Azt gondolom, hogy meg kell teremteni az alapjait annak, hogy minden szülő biztonságban tudja a gyermekét, ha sportolni engedi. Ne érezze magát az a szülő felelőtlenebbnek, aki elkíséri a gyereket egy sportversenyre, mint az, aki magára hagyja a csemetét az utcán, és csak a létszámot ellenőrzi éjfélkor a lakásban. Tudomásom szerint, most törvénnyel készülnek megvédeni a gyermekeket a sportversenyeken, ezzel nincs baj, hiszen ez az ő érdekükben történik. Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy ne általánosítson, ne vádaskodjon félinformációk alapján, mert tudatlanságból sportpályafutásokat tehetnek tönkre, és sportágakat taszítanak a mélybe. Nincs az a bulvár hír, ami megéri egymásnak ugrasztani a sportvezetőket, és ezzel nem csak az MMA-t tiporják el, hanem megbélyegeznek minden küzdősporttal és gyermekekkel foglalkozó szakembert.

Ma kezdődött a Nagy Sportágválasztó. Javaslom minden szülőnek, aki ilyesmin töri a fejét, menjen el gyermekével a hétvégén, és válasszanak szimpatikus sportágat, leljék benne örömüket.

E.J.
Forrás: • xlsport.hu –

• Nyisson számlát a bet365-nél ma és igényelje 100%-os induló bónuszát. AKÁR 15.000 FT BEFIZETÉSI BÓNUSZ!